Adóhírtár

A kormány nagyon határozott álláspontja, mondja a szóvivő, hogy semmiféle központi ingatlanadót nem kíván kivetni. Azt gondolhatnánk, hogy az érintett adózó számára  nagyon kevéssé bír jelentőséggel, hogy az ingatlana értékesítéséből származó bevételéből történetesen központi ingatlanadót kell-e fizetnie vagy a „központ” felhatalmazása alapján a helyi önkormányzat által kivetett értéknövekedési hozzájárulás terheli. Nem biztos, hogy ez esetben ténylegesen  így is  van.  

Nézzük a lehetőségeket röviden. A belügyi tárca elképzelése, melyet közigazgatási államtitkári értekezleten nem tárgyaltak, és a kormány előtt sem volt, egy helyi adó kivetésének a lehetőségéről szól. Ebből az következik, hogy elvileg nem kell mindenkinek az értékesített ingatlana után a tervezett hozzájárulást megfizetni, csak abban az esetben, ha az ingatlant is magában foglaló területet a helyi rendezési tervben oly módon minősítették át, hogy ennek következtében az ingatlan értéke növekedett. Az alapgondolat, hogy értékesítéshez kapcsoljanak  értéknövekményhez köthető elvonást, akár el is fogadható. Ezentúl azonban egyik kétség a másikat éri az elképzeléssel kapcsolatban. Itt van mindjárt az az egyszerűnek látszó feladat, hogy  önkormányzatoknak el kell készíteniük területükön az ingatlanérték katasztert.

Azzal az egyébként nem mellékes körülménnyel, hogy mennyire vannak erre felkészülve, most nem foglalkoznánk. A kataszter alapja a törvény tervezet szerint a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről  szóló 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet kell legyen. Még ez is csak megjárná valahogy, azonban a rendelet címénél már csak a tartalma bonyolultabb, lényegében háromféle becslési eljárást ír le az ingatlanérték meghatározásához. Akár már az is viták hosszú sorát indíthatja el, hogy ennek alapján mely ingatlant hogyan értékeltek. Ettől már csak az adhat több okot perpatvarra, hogyan fogják megállapítani az ilyen módon rögzített ingatlanértékhez képest az eladáskor elért többlet mely része köthető az önkormányzat intézkedéséhez, illetve mely része egyéb körülményekhez. Ennyi bizonytalanság közepette az anyagilag végsőkig kiéheztetett önkormányzatokra bízni az elvonás helyi szabályozását és működtetését nagyjából olyan mintha a rókára bíznánk a tyúkól felügyeletét. 

Az igazat megvallva már korábban is kezdett gyanús lenni, hogy az elmúlt két évben sem változott semmi ahhoz a rendszerváltás óta megszokott képlethez képest, hogy az elmúlt idők sötét hibái okozzák a jelen bajait, melyeket egy nagyon rózsaszín jövő reményében most egy kicsit még fájdalom, de tovább kell rontanunk. De legalább, a pár éves távlatban felvázolt délibáb jövő ígéretesnek látszott. Most sem volt ez másként egészen a közelmúltig.

Az eleinte csak szórványosan megjelenő kétkedő vélemények, kezdenek összeállni valamiféle, a tervezett megoldásokat különböző szempontból elutasító egységgé. Az igazi illúzió vesztés aztán akkor következik be, ha mindez találkozik a saját tapasztalattal, meggyőződéssel. Valami hasonlót éreztem a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) által szervezett 11. pénzügyi kerekasztal beszélgetésről olvasott MTI híradás kapcsán, melynek az összefoglaló címe még egy kísérletet azért tett az illúzióim megmentésére amikor így fogalmazott: „Az adócsomag nem segíti a növekedést”. Viszont kifejezetten ellene hat, legalábbis a konferencia résztvevőinek véleményét olvasva.

Mellár Tamás, a KSH volt elnöke , egyetemi tanár szerint a telekomadó elviselhető ugyan, de a tranzakciós adóval együtt erősíti az inflációt és a feketegazdaságot. A megoldást a progresszív szja kulcs, a vagyonadó és az 1.800-2.000 milliárdnyi állami támogatás részleges leépítése jelenthetné. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter az egykulcsos szja következtében kieső 500 milliárdot inkább a vállalati szektor jövedelmezőségének és versenyképességének javítására fordította volna. Bod Péter Ákos volt MNB elnök, egyetemi tanár arra figyelmeztetett, hogy a gazdaságpolitika iránti bizalmatlanság miatt a vállalkozások elhalasztják beruházásaikat, és ez hosszabb távon is negatívan hat a gazdasági növekedésre. Véleménye szerint az ország növekedési problémáit nem lehet az euró válságra hárítani.

László Csaba volt pénzügyminiszter megítélése szerint az adócentralizáció nő, így a vállalkozások versenyképességét nem sikerült a kormánynak javítani. Vámosi-Nagy Szabolcs véleménye, hogy a folyamatos adóváltoztatások csökkentik az ország tőkevonzó képességét, amikor hitelszűke van a világban és még fokozottabban Magyarországon, akkor a pénzügyi szektort érintő tranzakciós adó nem segíti a gazdasági növekedést. Jelezte azt is, hogy minden új adó végeredményben a lakosságot terheli, akár közvetlen, akár közvetett formában.

Mindezekhez képest alig néhány napja nyilatkozta a nemzetgazdasági miniszter   "Mi nem a következő évekre, hanem a következő évtizedekre konszolidáltuk a magyar államháztartást" Majd hozzátette az állam pénzügyeinek rendbetétele miatt "nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt, és elképzelhető növekedési ütemet érjünk el". A miniszter úr nem HBLF által szervezett, hanem egy másik konferencián nyilatkozott az idézett módon, a mondandója tartalmát tekintve még akár az is megeshet, hogy egy másik Magyarországról!

Akit érint, ne feledje - mert ez is pénzbe kerülhet - május 31-ig kell az élelmiszerlánc felügyeleti díjat bevallani. A befizetést két egyenlő részletben július 31 illetve január 31-ig kell teljesíteni. A díjat azok a vállalkozások kötelesek fizetni amelyek az élelmiszer-termelési, tenyésztési, kísérleti célból tartott állatokat illetve élelmiszer-, takarmány-termelési célból termesztett növényt, vetőmagot, növényi terméket forgalomba hozzák.

A kötelezettségre vonatkozó részletes szabályokat az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény valamint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalról szóló 22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet tartalmazza. A felügyeleti díj mértéke a díjfizetési kötelezettséget megalapozó tevékenységből származó előző évi értékesítési nettó árbevétel illetve a személyi jövedelemadó bevallásra köteles természetes személy - előző évi jövedelmének 0,1%-a. Ettől eltérően a felügyeleti díj mértéke az élelmiszert kizárólag a végső fogyasztó számára értékesítő felügyeleti díj fizetésére kötelezett mikro vállalkozás és e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott kistermelő esetén évi húszezer forint, kisvállalkozás esetén évi hétszázezer forint.

A díj fizetésére kötelezetteknek a NÉBIH honlapján regisztrálni is kell. Ennek során a természetes személy személyazonosító adatait, lakhelyét, telephelyét, elérhetőségét, adóazonosító jelét, a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet a cégnevét, adószámát, székhelyét, telephelyét, statisztikai számjelét, elérhetőségét valamint a ténylegesen végzett élelmiszerlánc-felügyelet alá tartozó tevékenységét (tevékenységeit), továbbá a tevékenység végzésének helyét (helyeit) köteles bejelenteni.

A NAV szerdai közleménye szerint sokat hibázunk a személyi jövedelemadó bevallások kitöltése során. Az eddig beérkezett nyomtatványok közül minden negyedik hibás. Ezért, ha kissé késve is, de mindenképpen méltánylandó módon két kisfilmmel próbál segíteni a hatóság a bevallások elkészítésében. A kétségtelen jó szándék ellenére erős a kételyünk segíthet-e problémán két kisfilm.

A bevallások bonyolultságát és a kitöltési útmutató terjedelmét tekintve talán egy filmeposz terjedelme jobban megfelelne a magyarázatra szoruló kérdések sokaságának.

Ha a megfilmesített tájékoztatás kevésnek bizonyulna azért célszerű felkeresni a NAV ügyfélszolgálatait. A megyei adóigazgatóságok központi ügyfélszolgálatai 2012. május 17-én (csütörtökön) és május 18-án (pénteken) 8.00-18.00 óráig tartanak nyitva. A fővárosi adóigazgatóságok központi ügyfélszolgálatain 2012. május 15-én (kedden), május 16-án (szerdán), május 17-én (csütörtökön), május 18-án (pénteken) 8.00-18.00 óráig illetve 2012. május 21-én (hétfőn) 8.15-20.00 óráig a megszokott nyitvatartási időn túl kérhetnek segítséget az adózók az szja-bevallás kitöltéséhez.

Ezen túl a 06-40/42-42-42 kékszámon hívható Általános Tájékoztató Contact Center (TCC) munkatársai 2012. május 14-én, 15-én, 16-án,17-én, 18-án 8.30-18.00 óráig és május 21-én 8.30-20.00 óráig fogadják az ügyfelektől érkező hívásokat.

Értéknövekedési hozzájárulás néven tervez az önkormányzatokkal egyfajta ingatlanadó szerűséget kivetetni a kormány. Az MTI hírei szerint az elképzelés lényege, hogy az építési törvény módosításával bevezetnék az értéknövekedési hozzájárulás fogalmát, melyet az ingatlan tulajdonosnak akkor kellene megfizetnie, ha értékesíti házát vagy telkét.    

A javaslat abból indul ki, ha a helyi építési szabályzatba olyan elem kerül be, amely felértékeli az adott területet, így az ott lévő ingatlanokat drágábban lehet értékesíteni. Az elképzelések szerint ilyen lehet például a terület közpénzből történő csatornázása, vagy ami idáig is sok vitát váltott ki: a külterület belterületbe vonása, majd például lakóterületté minősítése. A tervek szerint az önkormányzat rendeletével az ilyen értéknövekedés legfeljebb 10 százalékát értéknövekedési hozzájárulásként elvonhatná. Kiindulási alapként a rendelet megalkotása előtt az önkormányzatoknak el kell készíteniük az ingatlanérték katasztert, melynek alapja a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló jogszabály kell legyen. A hozzájárulás megfizetésének a biztosítására az önkormányzat a fizetési kötelezettséget bevezettethetné az ingatlan nyilvántartásba.

Hogy mennyivel megy előrébb a világ a biztosítási adó bevezetésével azt majd eldönti a hálás vagy háládatlan utókor. Darabra mérve persze egyszerűsödött a helyzet a korábbi három közteher helyett már csak egy sárkánnyal kell megküzdeni, igaz hogy annak meg mindjárt három feje van.

A bevezetni tervezett biztosítási adó az alábbi három külön szabályozásban létező adót váltja ki: a biztosítókat terhelő pénzügyi intézmények különadóját, a baleseti adót, a tűzvédelmi hozzájárulást. Kétségtelen, hogy ezáltal valamelyest egyszerűsödött a szabályozás, de az új adónak ezzel együtt a legpozitívabb eleme mégis csak az, hogy nem terheli az életbiztosításokat és a betegségbiztosítást. Figyelem! Kiterjed viszont az életbiztosításhoz kapcsolódó kiegészítő balesetbiztosításra. A törvény javaslat szerint adóköteles biztosítási szolgáltatás azaz az a biztosítási kör melyre az új adó hatálya vonatkozik: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, a casco-biztosítás, a vagyon- és balesetbiztosítás, akkor, ha a kockázat felmerülésének helye Magyarország.  

Ez a helyzet  pl. az ingatlan biztosítás körében   a Magyarországon található ingatlanok esetén áll elő. Az adó alanya a biztosító. Az adóalanyiság kiterjed   az Európai Gazdasági Térség tagállamában székhellyel rendelkező vagy a Bit. szerinti harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepére. Vélhetően az érintettek osztatlan örömére, de ez már legyen az ő gondjuk.  A miénk meg az lesz, hogyan fog ez a többlet  teher megjelenni a biztosítás díjában,  a kockázat viselés mértékében. Mindenkinek a maga keresztje.  Az adó alapja a biztosítási díj, a mértéke pedig a törvény hatálya alá vont biztosításoknál a következők szerint eltérő. A  kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál megmarad a jól bevált  30%-os kulcs.  Casco biztosítási szolgáltatás nyújtása esetén az adó mértéke az adó alap 15%-a, vagyon- és balesetbiztosítási szolgáltatás  esetén pedig az adóalap 10%-a. S mindez a sok jó, majd 2013. január elsejét követően vár ránk. Hányat is kell még addig aludni?

Ferde szemmel néz a NAV egy balatonboglári vállalkozóra. „Leleményes" honfitársunk Kínából szerzett be lámpákat, amelyeket papíron Szlovákiában vámoltak el, így itthon nem kellett utánuk áfá-t fizetni. Ez önmagában háromszáz milliós áfa csalás gyanúját vetette fel. Az adónyomozók egy balatoni luxus ingatlanban tartott házkutatás során több, a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható bizonyítékot foglaltak le, fiktív számlákat, fuvarleveleket, könyvelési anyagokat, a balatonboglári vállalkozó luxusautóját, motorkerékpárját. Lefoglaltak továbbá egy ingatlant és az érintett cégeknek valamint vezetőiknek a bankszámláin lévő pénzét.

A történet eddig akár szokványosnak is mondható, ami egy kissé más megvilágításba helyezi a balatonboglári raktárban porosodó kínai lámpák történetét, az az adóhatóság alapossága. Az adónyomozók nem elégedtek meg az áfa csalással kapcsolatos bizonyítékok és az elérhető vagyoni értékek lefoglalásával, fényt derítettek arra is, hogy emberünk az egymilliárdot érő, kondi teremmel, szaunával, játék teremmel rendelkező villájában és az irodájában lopta az áramot. Ja, és szlovák rendszámú autóval járt. Hát azért mindennek van határa!!

Azért valamelyest megkopni látszik a magyar virtus ugyanis a törvény tervezet szerint a pénzügyi tranzakciós illeték hatálya csak a Magyarországon székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatóra terjed ki. A bergengóc pénzintézeteket még csak meg sem fenyegeti. A törvényalkotó hanyag eleganciával ugyancsak eltekint az MNB és az állam kincstár illeték kötelezettségétől is.

Viszont aztán azok a pénzintézetek amelyek a törvény tervezet hatálya alá tartoznak ezeregy okot találhatnak maguknak az illeték fizetésre. Illetéket kell fizetni átutalás, készpénz be- és kifizetés az okmányos meghitelezés (akkreditív) és a készpénzfizetésre szóló csekk beváltása esetén függetlenül attól, hogy fizetési műveletet a számla tulajdonos számlájának egyenlege vagy a részére biztosított hitelkeret terhére történik-e. Szintén a méltányosság jeleként értékelhetjük, hogy nem kell illetéket fizetnie a pénzintézetnek azonos bankon belüli fizetési műveletek után, ha a fizető és kedvezményezett személye azonos, ugyancsak ez mondható el
az értékpapírszámlával kapcsolatos fizetési számlán végrehajtott fizetési műveletekről is.

Abban a kérdésben sem érhet csalódás bennünket, hogy közvetlenül kiket terhel az illeték fizetési kötelezettség, valóban nem a kis pénzű nyugdíjasokat. Ezt bizony kő keményen a bankok és a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény nyakába varrja a törvénytervezet. Csak hát ezek,meg szolgáltatnak vállalkozásoknak, magánszemélyeknek egyaránt, természetesen nem puszta szívjóságból, hanem ahogy az elmúlt években megtapasztaltuk nagyon is piaci alapon. Így ha költségeik vannak igen erős a késztetés azok érvényesítésére. Hogy mi módon azt majd meglátjuk. Az illeték alapja a fizetési műveletek összege, a mértéke pedig 0,1%. A korábbi elképzelésekhez képest a törvény tervezet első változatában nem szerepel felső határ a fizetési kötelezettségre. A Széll Kálmán Terv 2.0 változatában még tranzakciónkénti 30.000.- Ft-os felső határral vagy egy több költségvetési bevételt remélő változatban bizonyos értékhatár fölött 0,01%-os kulccsal terveztek.

A fizetési kötelezettség felső határának a hiánya bizonnyal a törvény hatályának alaposabb tanulmányozására fogja késztetni , azokat a nagy cégeket, amelyek jelentős összegeket, rövidebb időre gyakran kötnek le, és használnak fel működésük során. Nem kétséges meg is találják az ilyen jelentős összegű pénzügyi műveletek lebonyolításra azokat a pénzintézeteket, melyekre nem vonatkozik majd a törvény . Nem lehetetlen, hogy ezúttal egy szerényebb, bevételi korlátokat tartalmazó szabályozás többet hozna a konyhára. A 2013. január elsejei tervezett hatálybalépésre tekintettel talán még van idő mindezeket megfontolni.

Halló, itt a távközlési adó! Igaz, hogy még csak törvény tervezet formájában, de legalább konkrét norma szöveggel. Az utóbbi időben közszájon forgó információkhoz képest nagyon nagy meglepetéseket nem okozott. Az adókötelezettség a távközlési szolgáltatás nyújtására terjed ki, az adó alanya pedig, ahogy ígérték a szolgáltató. Az adó alapja a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról indított hívások idő tartama illetve a küldött üzenetek darabszáma. Mivel a tervezet nem tesz különbséget a kezdeményezett hívások között a szerint, hogy azokért a szolgáltató számít- e fel díjat avagy nem, így értelmezésünk szerint adóalapnak kell tekinteni a szolgáltató adott díjcsomagja szerint ingyenes hívásokat is. Az adómértéke hívásonként és ezen belül megkezdett percenként illetve üzenetenként két forint. Ez a megkezdett percenkénti elszámolás furcsa dolgokat tud produkálni. Egy félre tárcsázás adott esetben szigorúbb következményekkel jár, mint egy félre…lépés, az előbbi ugyanis biztos kiderül és hopp, már is ugrik a 2 forint első körben persze a szolgáltatónak.

Aztán ott vannak a különböző hivatalok, intézmények, szolgáltatók akiknek telefonos ügyfélszolgálata mindenféle rafinált módon várakoztatja az őket hívó ügyfeleket akár hosszú percekig. Mindezeket végig gondolva értékelhetjük csak igazán micsoda önmegtartóztatás a jogalkotó részéről, hogy felsőhatárt épített be az adófizetési kötelezettségbe. Ennek mértéke a magánszemély előfizetőhöz tartozó hívószám esetén 700 Ft/hó, a nem magánszemély előfizetőhöz és a szolgáltatóhoz tartozó hívószám esetén 2500 Ft/hó.

De figyelem! Nem előfizetőnként, hanem hívószámonként! Akiknek több készülékük van több hívószámmal azoknál a felsőhatár többszöröződhet. Viszont mentes az adó alól: a segélyhívás, adománygyűjtő szám hívása, üzenetküldés adománygyűjtő számra, a teszthívás, magánszemély előfizető hívószámáról indított hívások időtartamából havonta 10 megkezdett perc. Itt is kéretik figyelembe venni, hogy nem 10 teljes, hanem 10 megkezdett percről beszél a törvényalkotó. Ez adott esetben lehet akár négy vagy öt teljes perc is, kis tehetséggel lehet ennyi idő alatt tíz téves hívást produkálni. A törvény, a tervezet szerint július 1-től lépne hatályba, de a július hóra esedékes adót a szolgáltatók szeptember 20-ig teljesíthetik. Addig az adó megállapításhoz szükséges rendszer kiépítése mellett azt is kiszámolhatják mi módon fogják aztán ezt az egész katyvaszt a nyakunkba varrni.

Most adó vagy illeték?  Ezt a kérdést a tranzakciós illeték törvény javaslat indokolásának szövegezői sem tudták egyértelműen eldönteni időnként azonos jelentésű kifejezésként  használták a két szót. „A pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése szorosan illeszkedik ahhoz az adópolitikai célkitűzéshez, miszerint az adóstruktúra úgy alakuljon át, hogy abban a munkát terhelő közterhek aránya csökkenjen, a forgalmi-fogyasztási adók szerepe növekedjen….” 

Anélkül, hogy az adó és illeték fogalmának részletes elemzésébe csapnánk  csak arra az egyetlen fogalmi különbségre szeretnénk utalni, hogy míg az adó semmiféle  ellentételezéssel nem járó állami  bevétel, az illeték esetében, ha nem is feltétlenül értékarányosan, de tetten érhető az ellenszolgáltatási elem. Az illetéket ugyanis minden esetben  valamilyen állami vagy önkormányzati tevékenységgel összefüggésben állapítják meg. Na mármost, ha azt vizsgáljuk milyen tevékenységet végez a tranzakciós illeték kapcsán az állam, azt találjuk, hogy besöpri és remélhetőleg mindnyájunk épülésére elkölti az ebből származó bevételt. Ami azért lássuk be még az öröklési vagy vagyonszerzési illeték esetében nyújtott nem túl nagyvonalú állami szolgáltatással sem vethető össze. Így hát a pénzügyi tranzakciós illeték lényegét tekintve tulajdonképpen adó. No de, ha adó, akkor miféle? A törvény javaslat már idézett általános indokolás alapján, mely szerint a tranzakciós illeték illeszkedik a forgalmi-fogyasztási adók szerepének növelését célzó kormányzati törekvéshez, akár lehetne forgalmi vagy fogyasztási adó is.

De hát forgalmi adónk  már van, áfa névre hallgat és abból minden uniós országnak csak egy jár.  A fogyasztási adó rendszerint termékekkel összefüggésben merül fel, a tranzakciós illeték tárgya pedig   pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő egynémely  fizetési művelet. A törvényjavaslatban meghatározott fizetésre kötelezettek köre alapján a tranzakciós illeték lehetne akár bizonyos pénzügyi szoláltatókra kivetett adó is. Azt nem szeretnénk hinni, hogy a mindenkori törvényalkotók egy-egy adó vagy illeték fajtát ne lennének képesek megfelelően elhelyezni a rendelkezésre álló palettán, hajlamosabbak vagyunk ezért azt feltételezni, hogy a megfogalmazásbéli zűrzavar nem véletlen. Már csak az lehet a kérdés kit akarnak vezetgetni a mesterséges  ködben a „hazai fogyasztókat” vagy az Eu illetékeseit.  Egyik sem jó ötlet.

Európa boldogabbik felén, ezek sajnos még nem mi vagyunk, a jövőre szóló becslések szerint minden évben rekordot dönt majd az adóbevétel. Mielőtt a hír hallatán a hazai logikán edződött agyunkkal és érző szívünkkel mély részvéttel fordulnánk német barátaink felé, akikre ez a tengernyi adóemelés vár, sietek tisztázni távolról sem erről van szó. Mármint az valós, hogy a becslések szerint a német költségvetés rekord bevételekre számíthat az elkövetkezendő években, de nem az újabb és újabb adóötletek révén.

Megjegyzem sejtettem én, hogy ami a kreativitást illeti a magyar népléleknek nincs párja. Ez ügyben bízvást mondhatni lepipáltuk a németeket. Ettől persze még az ő adóbevételeik növekszenek, na de hogy?! Az elemzések szerint ezt azzal az egyszerű, sablonos, mondhatni ortodox megoldással érik el, hogy minden korábbinál többen állnak munkaviszonyban. A következő időszakban pedig még tovább javul majd a foglalkoztatási helyzet, így egyre szélesebb a személyi jövedelemadót fizetők köre, miközben a cégek is egyre több társasági adót fizetnek be. Hát nem őrület?!

A feje tetejére állt a világ német barátainknál abból a szempontból is, hogy az MTI hírei szerint a Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter az előrejelzéssel kapcsolatban óvatosságra intett mondván az utóbbi időszakban rendre nagyobb volt a valóságosnál a munkacsoport által becsült többlet. S hogy egy kicsit a saját lovát is dicsérje, elmondta, az adatok azt mutatják, hogy megfelelően sikerült összeállítani a hiány- és adósságcsökkentő, illetve gazdaságösztönző intézkedések keverékét. Ugyanakkor a változatlanul feszített államháztartási helyzetben adósságcsökkentésre, nem pedig kiadásnövelésre kell fordítani az adóbevételi többletet.

Úgy tűnik nincs vége az adó ötletrohamnak. Abból a körülményből, hogy Matolcsy György miniszter legutóbbi tájékoztatóján nem tett említést a Széll Kálmán Terv 2.0 változatában még szereplő a tranzakciós adó esetében tervezett átutalásonkénti harmincezer forintos felső határról, az érintettek azt a következtetés vonták le, a kormány e nélkül kívánja bevezetni az adót. Így a megállapodás szerinti ötven százalékos banki különadó csökkentés helyett 150 százalékra emelkedhetnek a pénzintézetek terhei a tranzakciós adó miatt.

Az érintetteken kívül jelenleg viszonylag kevesen vannak, akik e miatt valódi könnyeket sírnának. Csak hogy nagyon úgy tűnik, hogy bizonyos területek adóztatásának hatásától teljesen nem függetleníthetjük magunkat, akkor sem ha azok viszonylag távolinak látszanak. Ez a helyzet látszik körvonalazódni a többnyire okkal ok nélkül kevésbé szimpatikus pénzintézetek adóztatása körül is. Egyrészt a szakértőknek kevés kétsége van afelől, hogy a pénzintézetek is valamilyen módon kénytelenek továbbhárítani az őket terhelő adók okozta többlet kiadásaikat.

Ettől csak látszólag különbözik az a kormányzati kommunikáció, mely szerint továbbra sem hajlandók "megszorító intézkedésekkel sújtani a lakosságot". Ezért a piaci szereplőket is folyamatosan bevonják a közteherviselés rendszerébe, abban reménykedve, hogy azok nem lesznek képesek teljes mértékben az új adókat az ügyfeleikre áthárítani. És ha mégis? A tranzakciós adó esetében ráadásul számolni kell egy más fajta hatással is a hitelezés gazdaság élénkítő szerepe miatt. E honban már jelenleg is nehézkes és drága a hitelhez jutni, a tranzakciós adó felső korlátok nélküli bevezetése csak tovább rontaná ezt a helyzetet. Ha pedig a hitelezés nem indul be, a hozzá értők szerint nem igen lesz gazdasági fejlődés Magyarországon. Így nem csak a jelenlegi hazai bankrendszer omlana össze, de az egész gazdaságot visszavethetné. Mindezt elkerülendő célszerű lenne valamilyen adó béke kialakítása, ami kompromisszumok nélkül nem megy.

A gazdaság szereplőinek, beleértve a lakosságot is tudomásul kellene venni, hogy a költségvetésnek jelen helyzetben többlet bevételekre van szüksége. A kormányzati oldalon pedig felül kellene vizsgálni a kiadási elképzeléseket és akár bizonyos adóztatási elveket is. De lehetőleg mielőbb, amíg a gazdaság „be nem adja a kulcsot”! Azt az egyet.

Éberséget javasol a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága. Tapasztalataik szerint előfordul ugyanis, hogy bűnözők visszaélnek gyanútlan adózók személyes adataival. A csalók általában munkakapcsolatok révén (akár a korábbi munkáltatónál) jutnak hozzá a vétlen adózók személyes adataihoz, de volt olyan eset is, amikor egy könyvelő a korábbi ügyfelei nevében sorozatosan nyújtott be visszaigénylést tartalmazó szja-bevallást.

Az ellenszer a NAV tanácsa alapján nem más, mint hogy mindenki a törvényes határidőn belül - május 21-ig- tegyen eleget bevallási kötelezettségének. Az adóhatóság informatikai rendszere ugyanis a bevallás feldolgozása során észleli és azonnal jelzi, ha az adott időszakra egynél több bevallás érkezett. Ebben az esetben a „hamisan" benyújtott bevallást az adóhatóság érvényteleníti, valamint csalás és magánokirat-hamisítás miatt haladéktalanul büntetőeljárást kezdeményez – áll az MTI közleményében. Ehhez persze meg kell állapítsa a bevallások közül melyik a kakukk tojás. Mindenesetre több éberséget kedves adózók! Ha már a személyes adataitok közprédává is lettek, de legalább előzzétek meg a bevallás leadásával a csalókat. Ez akkor is igaz, ha éppen fizetési kötelezettségetek van, mert ettől még mások igényelhetnek egy kis adó visszatérítést a nevetekben. Legfeljebb csak afelől alhatunk nyugodtan, hogy egy körmönfont csaló befizeti helyettünk az szja-t.

A pénzügyi tranzakciós adó bevezetésével például a megszegnék a Bankszövetséggel kötött megállapodást állítja a pénzintézetek érdekképviseletét ellátó szervezet. A tavaly decemberben a kormány vállalta, hogy a banki különadó mértéke és alapja 2012-ben nem változik, 2013-ban pedig 50 százalékkal csökken. Ehhez képest jön a pénzügyi tranzakciós adó, melynek a lakosság terhére történő bevezetését egyes sajtó hírekben megjelentekkel ellentétben soha nem kérték vagy javasolták. Ellenben felhívták a figyelmet arra a jogalkotók által talán nem kalkulált mellékhatásra, hogy az őket sújtó többlet terhek  szükségképpen visszavetik a pénzügyi intézmények hitelezési képességét illetve tovább növelik a hitelek árát. 

Nem hallani kedvezőbb véleményeket a telefonadóról sem, a Magyar Telekom szerint a jelenlegi elképzelések szerint kérdéses, hogy az megfelel-e az uniós előírásoknak. Szerintük a tervezet inkább hasonlít egy, a vállalatok meghatározott körét terhelő adóra, mint a fogyasztási típusú adók valamelyikére. Egyetlen dolog látszik biztosnak az elképzelések ismeretében, az új adó teher lesz az ügyfelek és a szolgáltatók számra egyaránt és nem segíti elő a gazdasági növekedést. Nem osztja a kormány telefonadóval kapcsolatos optimizmusát a Vodafon sem. Szerintük az előfizető - alapú adózás lenne célszerűbb a szociális szempontok e megoldással is érvényesíthetők. Valamint elkerülhető lenne a számlázási rendszer átalakítása, mely egy-egy szolgáltatónál alkalmazott több ezer díjcsomag miatt nagyon bonyolult lesz. Az erre fordítandó kiadások miatt pedig elmaradhatnak a hálózat fejlesztések. A különböző véleményeket hallva nem tűnik éppen rózsásnak a helyzet.

Ezek után talán nem megy csoda számba, hogy pusztán annak hírére, hogy tárgyalások folynak az energiaszektor és a közműcégek társasági adójának 30 százalékra emeléséről a MOL részvények árfolyama több mint 5%-al esett. Tiszta szerencse, hogy az állam is jól bevásárolt az olajpapírokból. Ami minket illet egyre inkább úgy tűnik, hogy szintén alaposan be fogunk „vásárolni” ezzel az egésszel.

A kormány szerdai döntése szerint már július elsejétől bevezetik, de ténylegesen csak augusztustól működik majd a telefonadó. A kormányülést követő tájékoztatón a gazdasági miniszter elmondta, hogy havonta az első 10 perc ingyenes lesz, afölött 2 forint adót kell fizetni percenként, a magánszemélyeknek maximum 700 forintot kell fizetniük, cégek esetében a korlát 2.500 forint havonta. Hozzátette: az egyeztetések még folynak, "maximális a mozgástér a részletek megtárgyalására". Úgy tűnik lesz miről egyeztetni, mert az adó alapot illetően a szolgáltatók véleménye is eltért egymástól.

Az Invitel a percalapú telefonadót támogatja, szemben a Magyar Telekommal, a Vodafone-nal és a Telenor Magyarországgal, amelyek számára az ügyfélalapú adókivetés tűnik elfogadhatóbbnak. A perc alapú adó mellett érvelő szolgáltató arra hivatkozik ez érintené legkevésbé hátrányosan a nehéz helyzetben élő, szociálisan rászoruló embereket. Eltérő megoldás esetén a rászoruló ügyfélkör még a vezetékes telefon előfizetését is felmondani kényszerülhet, így végleg elérhetőség nélkül maradhat. Az ellentétes álláspontot képviselők szerint, a percalapú telefonadó a költségvetés számára nem jelentene kiszámítható bevételi forrást, miközben jelentősen megváltoztatná a telefonálási szokásokat, s így a várt adóbevételt nem biztosítaná és csökkentené a távközlésből származó áfa bevételt is. E mellett komoly terhet jelentene ügyfeleiknek, valamint aránytalanul magas, nehezen kiszámítható távközlési költségnövekedést okozna a magyar vállalatok számára, rontaná azok versenyképességét.

Szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a vázolt konstrukció a tehetősebbeknek kedvezhet, mert az is csak 700 forint adót fizetne, aki 20-40 ezer forintért telefonál havonta.

De egy ilyen adó nagy terhet róna a szolgáltatókra is, hiszen az informatikai rendszerüket jelentősen fejleszteniük kell ahhoz, hogy ez az adó beszedhető legyen.

A kormány döntése szerint az adó távközlési cégeket terheli majd. A Nemzetgazdasági Minisztériumban azzal számolnak, hogy a társaságok ugyan megpróbálják majd átterhelni az adót a fogyasztókra, de az erős verseny miatt ez nem fog nekik sikerülni. Igazán nem is tudom kinek drukkoljak. Egyrészről nem verne ki a víz az örömtől, ha még ezzel is emelkednének a telefon költségeink. Másrészről, ha az egész adót a szolgáltatóknak kellene „benyelni” nagy a valószínűsége, hogy ezt a tervezett beruházásaik bánnák. Lehet, hogy mégis csak kipróbálom az internet alapú telefonálást.

A kiadott Széchenyi Pihenőkártyák száma szépen növekszik és április végén átlépte a félmilliót, egész pontosan a három kibocsátó összesen 534 ezer kártyát állított ki. Az MTI által közölt NGM adatok szerint április közepéig szintén szép összeget 17,4 milliárd forintot töltöttek fel a Szép-kártyákra. Ennek majdnem fele 8,52 milliárd forint a vendéglátás, 37%-a 6,43 milliárd a szálláshely, 14%-a 2,45 milliárd forint a szabadidő alszámlára került. Azonban elfogadóhelyi szerződések száma még nem alakul olyan szépen, mint ahogy előzetesen várni lehetett volna, még csak mintegy 21 ezer ilyen szerződés létezik. A szélesebb körben való használathoz jelentősen növekednie kellene az elfogadóhelyek számának. A hírek szerint a szálláshelyek közül például a hotelek a legnyitottabbak az elfogadásra két harmaduk „vevő” a Szép-kártyára. A panziók több, mint a fele, a vendégházak, apartmanok 37% kötött még csak elfogadóhelyi szerződést. Ha nem bővül az elfogadóhelyek száma, akkor a kártya és a rá feltöltött summa ugyan lehet szép, de a felhasználók a viszonylag korlátozott alkalmazási kör miatt okosak kevésbé.

Erősen sejtettem és az álmoskönyvek szerint sem jó jel adószám nélkül bevételszerző tevékenységet folytatni. Azt pedig egyenesen meg mertem volna jósolni, hogy aki  a bevételéről nem ad  nyugtát, az nem ússza meg szárazon. A rajta vesztett „látóban” azonban csalódtam egy kicsit.

Azért az olyan szép lett volna, ha a jósnő a külterületi villája, nyilván kellőképpen misztikus szentélyében fogadva az adóellenőröket, „látja” kikkel van dolga. Nagy ívű hivatali karriert jövendöl nekik, majd halkan közli, hogy ezt nem most fogjátok megalapozni kedveskéim, mert tudom ám miben sántikáltok. Aztán a NAV meglepett dél-alföldi revizorai kezébe nyom egy-egy szárított varjú lábat és útjukra bocsátja őket. De az MTI hírei szerint messze nem így zajlott a történet. A jótét lélek kerek egy órán át jósolt a revizoroknak és semmi gyanúsat nem „látván” bár nem határozta meg szolgáltatása ellenértékét, de elfogadta a felajánlott tízezer forintot és mindennek a tetejében még adóügyi bizonylatot sem állított ki. Az ellenőrzés során aztán az is kiderült, amit a revizorok nyilván előre „láttak”, hogy a jósnő bejelentés és adószám kiváltása nélkül fürkészte a hozzáfordulók jövőjét. Így a NAV „jóslása” szerint a nem túl távoli jövőben mintegy kétszázezer forintnyi adóbírságra számíthat.  

A kérdés nem csak úgy általában merült fel, hanem az újonnan ötlött, vagy inkább kényszer szülte sarcok kapcsán. Az adóra azért van szükség, legalábbis a Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint, mert Magyarország nem járhatja azt az utat, hogy nyugdíjat és fizetést csökkent. Ezért kitaláltak egy olyan megoldást, ami az adóbevételeket a fogyasztáshoz köti, aki többet telefonál, vagy több pénzt utal át, az nagyobb mértékben veszi ki a részét az adófizetésből is. Így lesz aztán nekünk tranzakciós adónk, telefonadónk és még ki tudja miféle adónk. Ezek révén évi néhány száz milliárd forint vándorol ki zsebünkből, be a költségvetés nagy és a tapasztalások szerint feneketlen zsákjába.

A megnövekedett fizetési kötelezettség következményeként az általános búbánaton túl előáll az a nem kívánatos helyzet, hogy évi néhány százmilliárd forinttal kevesebbet tudunk fogyasztani. Felületes szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy ez aztán végkép a mi bajunk, csak hogy mások meg pont ennyivel kevesebb árút, szolgáltatást tudnak eladni, kevesebb lesz a bevételük, vélhetően kevesebb adót kell majd fizetniük. És ettől már szomorú lesz a költségvetés nagy és mint tudjuk feneketlen zsákja, újabb bevételekért kiállt. Minden bizonnyal lesznek jó fantáziával megáldott honfitársaink akik, majd kitalálják, hogy milyen címeken és mennyi adót kell ismét fizessünk. Mi persze még bánatosabbak leszünk, még kevesebbet fogyasztunk és még kevesebb bevétele lesz a „feneketlennek”, aki ezért majd újabb adókat szeretne. S ez így megy egészen addig, amíg egyszer csak azt nem vesszük észre, hogy se fizetés, se nyugdíj.

Ne bízza a véletlenre, vegye igénybe a NAV bevallási „segélyszolgáltatását”! Az szja bevallás benyújtásának pontos határideje 2012. május 21-e. A NAV munkatársai ezúttal „földön, sínen, vízen, levegőben” azaz szinte mindenütt többféle módon is állnak rendelkezésre, hogy azok is, akik valamely probléma miatt elakadnak a bevallás kitöltésében, be tudják tartani a határidőt.

Közleményük szerint az adóhatóság munkatársai a hagyományos tájékoztatástól kezdve telefonon keresztül a legmeglepőbb helyszíneken (például orvosi rendelőkben, egyetemeken) is feltűnve – nyújtanak segítséget a bevallás kitöltésében. Eddig közel 1,7 millió bevallás érkezett. Még körülbelül 2,5-3 millióan adósak a „vallomásukkal”. Az utóbbi körbe tartozók közül jó pár érdeklődő kérhet segítséget akár telefonon is hétfőtől csütörtökig 8.30-16.00, pénteken 8.30-13.30 között a kedvezményesen hívható kék számon 06 40/42-42-42. A személyesen érdeklődők számára a megyei adóigazgatóságok ügyfélszolgálatai előre meghatározott és meghirdetett napokon hosszabbított, esetenként rendkívüli nyitva tartással állnak rendelkezésre.

S ha sikerült a bevallás helyes kitöltése azoknak akik papír alapú bevallást készítenek már csak arra kell figyelniük ne felejtsék el aláírni a nyomtatványt, mert e nélkül vajmi keveset ér az egész. Azoknak pedig akiknek a bevallása adófizetési kötelezettséget mutat, nem árt tudni, hogy a határidőben történő beadás csak fél győzelem, a befizetést is ezzel egy időben kell teljesíteni. Végül is ezért van az egész felhajtás.

Ha nem a mi bőrünkre menne, akár igazán élvezhetnénk is a „hogyan faragjunk adót” című játékot. Ezúttal Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár mutatta be, miként repkednek szanaszét a forgácsok és rajzolódnak ki szorgos kezek nyomán a tranzakciós adó körvonalai. Bár az MTI híradása szerint még nincs végső változat, de a kormányzati javaslatot az NGM vizsgálja, elemzi, hogy pontosan kire, milyen határok, és keretek között, milyen nagyságrendben lehet majd tervezett adót kivetni. Igazán nincs jelentősége csak úgy eszembe jutott, hogy a vajon ki készítette a kormányzati javaslatot, ha most az NGM-nek kell vizsgálnia. Vagy a minisztérium netán saját javaslata megvalósíthatóságát vizsgálja? De nem is fontos. Az viszont sokkal inkább, hogy államtitkár tájékoztatójából megtudhattuk, bár több felvetés is van arról, kinek kell majd beszednie és átutalnia az adót a költségvetés számára, az biztosnak látszik, hogy nem a magánszemélyeknek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a pénztárcánk ez ügyben mentesülne minden teher alól, egyszerűen csak leveszik a vállunkról a nyűgöt és nem kell bevallással, adóbefizetéssel bíbelődnünk. Elég ha fizetünk, mármint a bankoknak a nagy valószínűséggel ránk áthárított költségeit. Hát legalább ennyi mindenkinek jut az állami gondoskodásból. A jó hír az, hogy már biztosnak látszik, az adó a pénzforgalomhoz kötődik majd így, aki kevesebb utalást hajt végre, az kevesebbet fizet – szólt az államtitkári intelem. Azt azért senkinek sem javallanánk, hogy e logika mentén várja csak össze nyugodtan a közüzemi számláit és decemberben fizesse ki az egészet egy összegben, részben mert valószínű, adót így sem takarít meg, viszont tuti, hogy lekapcsolják minden közüzemi szolgáltatásról. Ez ugyan valóban maga a takarékoskodás, viszont nem biztosít valami fene nagy komfort érzetet. Sajnos hasonlóan szomorú következményekkel járna, ha adóoptimalizálás címén a közüzemi költségeinknek például csak a tíz százalékát fizetnénk meg.

Egyetlen járható útja látszik az adómegtakarításnak, vágjunk mindjárt a közepébe és csökkentsük a közüzemi költségeket, mondjuk azzal az egy ezrelékkel, ami a tervek szerint átutalásainkat adóként terhelné. A tájékoztatásból egyértelmű, bár alakulnak a dolgok, de úgy tűnik, a tranzakciós adó végleges formájának eléréséhez még jó néhányszor fel kell emelni a fejszét. Csak a nagy sietségben el ne baltázzák, mert arra is mi faragunk rá!

Tény, hogy széles e hazában, ha vállalkozás arra vetemedik, hogy fizessen ezt, főként kisebbek körében, gyakran teljesíti készpénzben. Valamiért nehezen tudunk szabadulni a csengő bongó forintok birtoklásának varázsától. Az adóhatóság ezt szívesen magyarázza azzal, hogy a gazdasági folyamatok átláthatóságát, a pénzügyi műveletek követhetőségét akarják az érintettek csökkenteni. Megteremtve ezzel a feketegazdaság melegágyát. Egyszóval ki kell rángatni a vállalkozásokat a készpénzfizetés fertőjéből.

Az NGM már vizsgálja is annak lehetőségét, hogy mely összeghatár megállapításával milyen vállalkozási méretek esetén célszerű és lehetséges korlátozni a készpénz fizetést. Hasonló törekvések vannak az EU más tagállamaiban is példaként említik többek között Franciaországot, ahol 2010-ban már 5000 euróban maximálták a vállalkozások egymás közötti készpénzfizetését. Nem vitatható, hogy akár lehet is alapja az adóhatóság és az NGM vélekedésének. Pusztán csak árnyalni szeretnénk a képet, amikor a készpénzfizetés visszaszorítása érdekében indított kampány lehetséges okai között megemlítjük a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének szándékát. A tervezett viszonylag alacsony kulcs mellett a kitűzött bevételi tervek elérése szempontjából nem közömbös, hogy mekkora az adóztatható forgalom. Nem is lenne ezzel semmi baj, csak a nagyérdemű tudomására kellene hozni: Idefigyelj Kedves Nép! A készpénz fizetés vissza szorításával nem (csak) titeket ütünk, hanem mindjárt két legyet is egy csapára. A feketegazdaság olyat kap, hogy menten kifehéredik és a költségvetésbe pedig több adó fog befolyni.

A kisvállalkozások adózásának egyszerűsítése régi sláger téma, nehezen találni olyan kormányzatot, amely ne szerepeltette volna ígéretei között. Igaz, olyat sem könnyű mutatni, amely maradéktalanul meg is valósította volna az erre vonatkozó elképzeléseket. Minden hibájával együtt erre való kísérletként tekinthetjük az EVA szabályait. A jövőre nézvést jelenleg az látszik biztosnak, hogy az egyszerűsített adózás eddigi formája megszűnik arról, hogy mi jön helyette még csak elveket olvashatunk.

Azok persze szépek, úgy mint pl. a jelenleginél is egyszerűbb adózási keretrendszer kialakítása és nem csupán egyes vállalkozói csoportok számára. Vagy, hogy az új rendszer ne rójon aránytalan terheket a vállalkozókra azok növekedését elősegítendő a beruházások és alkalmazottak felvétele esetén. Mindezek megvalósítását egy pénzforgalmi szemléletű, reáltevékenység alapú adózás bevezetése szolgálná a mikro- és kisvállalkozások számára.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az adóalap meghatározásához nem lesz szükség bonyolult eredmény-kimutatásra, csupán a bevételek és kiadások nyilvántartására. A vállalkozás fejlesztése érdekében visszaforgatott jövedelem csökkentené az adóalapot. A tervezett szabályozás a legkisebb vállalkozások esetén megszüntetné a tőke- és a munkajövedelmek mesterséges elkülönítését, illetve a nyereség és az osztalék elkülönült adóztatását.

Mindehhez társulna egy pénzforgalmi szemléletű áfa elszámolás, melynek lényege, hogy mind az áfa fizetési kötelezettség, mind a visszaigénylés lehetősége a számlák tényleges kiegyenlítéséhez kötődne. A jövő tehát ezúttal is biztatónak látszik, a korábbi időszakokhoz hasonlóan most is csupán a zord jelennel van a probléma. Sajnos nem csak a már hatályban lévő szabályok miatt. Úgy tűnik, hogy a ránk váró új adózási rendszer már ismert elemei – telefonadó, pénzügyi tranzakciós adó stb.- sem látszanak egy irányba menni a Széll Kálmán Tervben felvázolt egyszerűsített adózásra vonatkozó elképzelésekkel. Legfeljebb annyiban, hogy a kisvállalkozások minden hókuszpókusz nélkül, egyszerűen csak fizessenek lehetőleg minél több adót. Ez meg így talán túl egyszerű!

Rendhagyó vállalkozói fórum keretében hívta fel a figyelmet a NAV a májustól indított ellenőrzéssorozatára. Ennek részeként a fővárosban és Pest megyében a szolgáltató szektorban, ezen belül is a szépségiparban működő vállalkozások számíthatnak az adóellenőrök fokozott érdeklődésére.

Az adóhatósági buzgalom oka, hogy tapasztalataik szerint e vállalkozások körében finoman szólva nem vált mindennapos rutinná a nyugta-, illetve számlaadás. Akik mégis hódolnak e különös szenvedélynek, azok jobbára nem szabályosan teszik. Így aztán megszaporodhat a helyszíni ellenőrzések, „próbavásárlások” száma. Akár az adóellenőrök is igénybe vehetik a szépség szalonok szolgáltatásait, de figyelhetik azt is, hogy más vendégek részre ad-e számlát vagy nyugtát a vállalkozás. Érdemes tehát betartani az ide vonatkozó szabályokat, mert akit az ellenőrzés során adókikerülésen érnek az szép lehet, de okos nem. Számolnia kell ennek az adójogi, rosszabb esetben a büntetőjogi következményeivel.

Az adóregisztrációs eljárás során az adóhatóság megvizsgálja az új cég vezetőjének illetve képviseletre jogosult tagjának „előéletét”. Az ide vonatkozó szabályok szerint az ellenőröknek többek között azt kell kideríteniük, hogy a szóban forgó hölgyek és urak voltak-e, esetleg jelenleg is tagjai vagy vezetői olyan társaságnak, amely az adószám kiadása iránti kérelem napján már legalább 180 napja fennálló, 15 millió (kiemelt adózók esetén 30 millió) forintot meghaladó adótartozással rendelkezik. Ha igen, az adószám kiadását meg kell tagadni. A jogszabály szövegének értelmezése szerint ez a feltétel eddig akkor következhetett be, ha az adótartozást jogerős adóhatósági határozat állapította meg és összegében, tartamában megfelelt az idézett feltételeknek.

E rigorózus szabályokon kíván enyhíteni az NGM tervezete azzal, hogy kimondja: ez esetben nem tekinthető fennálló adótartozásnak az adótartozás azon része, amely jogerős adóhatósági határozaton alapul és a határozat bírósági felülvizsgálatának megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, vagy az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen még nem zárult le. Való igaz a javaslat a bírósági döntés „bevárásának” előírásával segíti a méltányos jogalkalmazást annak ellenére, hogy az érintett esetekben nem kizárólag gáncstalan, patyolat lelkületű vállalkozókról lehet szó. De helyes, ha méltánytalanul senkit sem ér hátrány. Ennek fényében még inkább érdekes ugyanennek a törvény javaslatnak egy másik pontja, mely a korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balett művészeti életjáradékban részesülőket kötelezi egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére. A költségvetés nagyobb dicsőségére 2012. január 1-től visszamenőleg. Vitán felül helyes, ha mindenki hozzájárul az egészségügyi ellátás finanszírozásához, az sem kifogásolható, ha a jövőre nézvést erre kötelezik. De úgy véljük, legkevésbé az érintettek tehetnek arról, hogy eddig a szabályozás nem terjedt ki rájuk.

Már az sem semmi, amit ennyi idő alatt tenni lehet, de hogy mi mindent meg nem lehet beszélni havonta tíz perc alatt az meg egyenesen fenomenális. Ez annak apropóján jutott eszembe, hogy értesülések szerint percalapú lesz a tervezett telefonadó. És úgy tűnik „percenként” tolódik a tervezett bevezetési határideje is, a legújabb MTI hírek szerint augusztus végétől szándékoznak alkalmazni, ami praktikusan ugye szeptember elejét jelenti. Tovább apasztja a tervezett költségvetési bevételeket, hogy az új elképzelések szerint az első tízpercnyi beszélgetés mentesülne az adó alól és további kedvezményt jelentene, hogy személyenként, havonta legfeljebb 700 forint lehetne a közteher.

Ez utóbbi megoldás, mely a használat tartamától függetlenül korlátozza az adóterhelést a sok mondandóval és még több pénzzel rendelkezőket hozza kedvezőbb helyzetbe, nyilván azért, hogy ne menjen el a kedvük a telefonálástól. Szakértők szerint ez a változat is nagy terhet róna a szolgáltatókra, hiszen az informatikai rendszerüket jelentősen fejleszteniük kell ahhoz, hogy egy ilyen típusú adó  beszedhető legyen. Nem jutottunk még közelebb a megoldáshoz az előre fizetett kártyával telefonáló, SMS-ező mobilosok, illetve azon flotta és vállalati ügyfelek adóztatási módját illetően, akik jelenleg egy meghatározott csoporton belül ingyenesen telefonálnak. Azt sem lehet tudni, hogyan reagálnak majd a magyar vállalatok távközlési költségeik növekedésre esetleg a szószátyár alkalmazottaikon verik el port, vagy az eddigi telefonálási szokásaikon változtatva próbálják elkerülni a költség növekedést. Mindenesetre mi már odahaza modell számításokat végzünk, a családból kinek, mennyit kell feláldoznia a tízperces adómentes keretéből, hogy mindennap beszélhessünk a nagyival.