Adóhírtár

Úgy tűnik, még sem fújja el a Széll és hatályban marad a 98 százalékos különadó. Az MTI hírei szerint a miniszterelnök is támogatja (akkor, ki ellene?), hogy megmaradjon a végkielégítéseket sújtó adó. A kormányfői indoklást a hírügynökség a következő idézetekkel foglalta össze: "meghajoltam a frakció érvei előtt; azt mondták, korai azt még kivezetni". "Látok e mögött komoly érveket". Kifejezetten szimpatikus vonás, ha valaki elfogadja mások érvelését.

Bár azt azért jó lett volna tudni, hogy melyek voltak azok a komoly érvek, amelyek előbb a külön adó eltörlésére, majd a hatályban tartására indították a feltehetően a Széll Kálmán Terv legújabb változatát is jóváhagyó miniszterelnököt. De mindezek ismerete nélkül is a nyilatkozatot követően jelentős összegeket lehetne tenni arra, hogy a szóban forgó törvény ezek után egy darabig még hatályban marad. De mondott mást is a kormányfő. Jelesül a tranzakciós illeték, népszerűbb nevén „sárga csekk adó” kapcsán annak esetleges szociális alapú differenciálását firtató kérdésre válaszolva megerősítette szóba került, hogy legyenek kivételek, de a kérdés még nyitva maradt. Lényegesnek inkább azt tartotta, hogy ezt az adót a pénzintézetek fizetik majd, nem pedig az emberek, a továbbhárítás elkerülése érdekében pedig "számos szabályozás és részletkérdés jön majd még felszínre". S miért ne lehetne eredményes az, ami a bankadó esetében már sikerült. Hát a banki költségek alakulását figyelve ezt a sikert távolról sem gondoljuk teljesnek, de az új szabályozás részleteinek ismerete nélkül legfeljebb annyi mondható: a remény hal meg utoljára.

Elektronikus úton kibocsátott számlának minősül, ha a számla adatok – vagy digitális tömörítés felhasználásával – adatállományok a vevő részére elektronikus úton, telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, kerülnek továbbításra elektronikus adatfeldolgozás céljára. Az e-számlának két fajtája van: az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel ellátott számla, illetve az elektronikus adat csererendszerben (EDI) elektronikus adatként létrehozott és továbbított számla.

A közelmúltban volt nyolc éve, hogy idehaza is lehetőség nyílt az ilyen módon történő számlázásra. Azonban azt nem állíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban tömegével ragadta volna magával e lehetőség a vállalkozásokat. Részben a technikai feltételek bonyolultsága, ebből eredően azok biztosításának költsége gátolta a számlázás e módjának elterjedését, de nem segítették a jogszabályi feltételek sem. Nevezetesen az, hogy az e-számlázás alkalmazásáról az érintett feleknek előzetesen meg kell állapodniuk, sőt az EDI rendszer alkalmazása esetén ezt a megállapodást írásba is kell foglalni.

Ezen a helyzeten szeretne változtatni a sokat sejtető Következő Lépés nevet viselő Széll Kálmán Terv 2.0. Egyrészt arra építve, hogy a 2010/45/EU irányelv (2010. július 13.) kötelező átvétele 2013. január 1-jétől jelentős egyszerűsítést, technológiai könnyítést jelent majd. Másrészt a dokumentum szerint az NGM vizsgálja a jogszabályi környezet módosításának lehetőségét annak kiderítése érdekében milyen kedvezményekkel (pénzforgalmi szemléletű áfa rendszer választása, kedvezőbb kiutalási határidők stb.) tudná ösztönözni vagy akár kötelezővé is tenni az e-számlázás alkalmazását. Mindezt természetesen azzal a nem titkolt elvárással történik, hogy a rendszer bevezetése segítse elő az adózók gazdasági tevékenységének átláthatóbbá tételét, ezáltal javítsa az adóellenőrzések hatékonyságát. És mégis, bármilyen furcsa kevésbé van az a rossz érzése az embernek, mint amikor egy megint újabb adót vagy hivatalt varrnak a nyakába. Talán mert itt legalább az elvek szintjén a másik oldal érdekeltsége is megjelenik. Hogy aztán a gyakorlat mi lesz?

Nyilvánvaló módon elunta az adóhatóság, hogy az adózók egy része a „hollóra” mutogatva próbál bújócskát játszani különböző eljárások során. Ezért a jogalkotó a legújabb salátatörvény tervezetben az Art. módosítása révén kísérli meg elejét venni, hogy az át nem vett iratokra való hivatkozással indokolatlanul húzódjanak el az eljárások. A törvény javaslat egy vélelmet felállítva azt a megoldást választotta, hogy a kézbesítés eredménytelensége miatt az adóhatósághoz visszaérkező küldeményeket a kézbesítés megkísérlésének napjával kézbesítettnek kell tekinteni. Kivétel ez alól, ha a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően „nem kereste” jelzéssel küldte vissza az adóhatóságnak az iratokat. Ez esetben az adóhatósági iratokat a postai kézbesítés második megkísérlését követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni.

Na és, nem túl nagy durranás- mondhatnánk, legyen nekik egyszer karácsony, ha annyira akarják, tekintsék kézbesítettnek én, a címzett ettől még nem tudom mi áll a küldeménybe. Ez akár igaz is lehet, de az adóigazgatási eljárás néhány határidőt többek között a határozatok elleni fellebbezés, a jegyzőkönyvek észrevételezésének határidejét az adott irat kézbesítésétől számítja. Ha valakinek nincs tudomása a kézbesítésről, könnyen előfordulhat, hogy az erre nyitva álló határidő eltelte miatt nem tud majd élni pl. a fellebbezési jogával. A határozat jogerőre emelkedik és mire feleszmél már indul is a végrehajtási eljárás a maga összes örömeivel.

Nem árt tudni, hogy az adóhatóság az internetes honlapján 15 napra a tervezet szerint közzé kell tegye a címzett adóazonosító jelét vagy adószámát, a kézbesítési vélelemmel érintett állami adóhatósági irat ügyiratszámát, az internetes honlapján történő közzététel időpontját és azt a telefonszámot, amelyen az adózó a kézbesítési vélelemmel érintett állami adóhatósági irat átvétele tekintetében tájékozódhat. A törvény elfogadása esetére szóló javaslataink: egyrészt nem biztos, hogy a NAV-val a legjobb bújócskát játszani, másrészt, ha már úgy hozta a véletlen, akkor legalább ne dugjuk a fejünket a homokba, mert nagyon védtelen lesz a hátsónk!

A NAV 2011-2015 közötti stratégiájának bevezető részében olvashatók az alábbiak a szervezet létrehozásának indokaként. „Az állami bevételek hatékonyabb biztosítása érdekében az adók, illetékek, járulékok, vámok beszedésével összefüggő, valamint mindezekhez kapcsolódó rendészeti és bűnüldözési feladatok koncentrált végrehajtása érdekében a két nagy bevételi szervezet, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény alapján 2011. január 1-jével összevonásra került.”

A Széll Kálmán Terv 2.0 megfogalmazói mintha nem találták volna az elmúlt időszakban elég hatékonynak az összevont szervezet működését, legalábbis az adózással, közteherviseléssel, pénzügyi fegyelemmel összefüggő jogszabályok betartásának következetes kikényszerítése terén. Ezért az adóhatóságok kapacitásának korlátaira tekintettel egy új szervezet, a Pénzügyi Ágazati Közfelügyelet létrehozását látják szükségesnek. Így aztán nem kétséges, lesz hát egy újabb szervezet. Melynek feladatköre ellenőrzést gyakorolni mindazon szakemberek tevékenysége fölött, akik az adózók számára adózással, számvitellel, pénzügyekkel összefüggő szolgáltatást nyújtanak.

Természetesen az érintett kör szintén az adózók táborát gyarapítja, kérdés, hogy ilyen minőségükben továbbra is a NAV hatáskörébe tartoznak-e majd vagy az új szervezet átveszi ezt a feladatot is. Erről egyelőre nem szól a fáma. A felügyelet hatóköre induláskor teljes körűen csak a könyvvizsgálókra terjedne ki, azonban egyes funkciókat már a könyvviteli szolgáltatást nyújtókra, az adótanácsadókra, az adószakértőkre, az okleveles adószakértőkre is ellátna (tevékenység engedélyezése, betiltása, továbbképzés, szakmai kvalifikáció). Addig is, amíg az új szervezet létrejön, tisztázódnak hatáskörei az MTI hírei szerint marad az adótanácsadóknak, az ügyvédekkel és egyéb szolgáltatóknak egyetemben a NAV májustól rájuk irányuló kiemelt figyelme. Jobb híján kénytelenek lesznek ezzel beérni.

A Magyarország Kormánya dokumentumaként április 23-án nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv 2.0 az adóegyszerűsítési elképzelések között sorolta fel a 98 százalékos különadó eltörlését. Azt, amely 2010. vége felé, mint a pofátlan végkielégítések okozta, a költségvetést ért sérelmek reparálásra - jobbára visszamenőleges hatállyal - hozott törvényként vált közismertté. Az MTI április 26-i hírei között pedig azt olvashattuk a Fidesz ragaszkodik a magánszemélyek végkielégítését sújtó 98 százalékos különadó megtartásához.  

Ennek magyarázataként  Selmeczi Gabriella szóvivő kiemelte a 98 százalékos különadót - amely a 2, illetve a 3,5 millió forint feletti végkielégítéseket sújtja - azért vezették be mert kiderült, hogy egyesek több tízmilliós végkielégítésekkel távoztak az állami szférából. A Fidesz ragaszkodik ehhez az adónemhez mivel megítélése szerint ez a kormánypárt tagságának és támogatóinak elvárása. Mintegy válaszként a szóvivő nyilatkozatára április 27-én jelent meg az NGM honlapján társadalmi egyeztetés céljából az új adó saláta törvény tervezete, mely változatlanul tartalmazza a 98 százalékos különadó eltörléséről szóló rendelkezést. Nehezen hisszük, hogy párt és kormánya ne lennének beszélő viszonyban vagy az NGM-ben ne kísérnék figyelemmel a Fidesz szóvivőjének nyilatkozatait. Inkább látszik valószínűnek, hogy a jelenség nem más, mint maga a társadalmi egyeztetés egy sajátos formája. S bár ennek kapcsán mi sem egészen erre gondoltunk, de ha a jövőre nézvést így lehet elejét venni a közpénzek jó ízlés határait átlépő felhasználásának, hát vigye kánya!

Április 27-én, pénteken jelent meg az NGM honlapján és egészen május 2-ig várják a legújabb adózással összefüggő saláta törvény tervezethez a társadalmi egyeztetés keretében a honpolgárok véleményét. Meglehet, hiába. A négy napos, kellemesen hosszú hétvége előtti utolsó munkanapon talán csak a legelszántabbak, azok is csak véletlenül keverednek az NGM honlapjára társadalmi egyeztetni. Igaz, ha már ott vannak, csak egy kattintás a főoldal legalján lévő „Társadalmi Egyeztetés” feliratú dobozra és máris letölthető az éppen aktuális törvény tervezet. A „Közzel” ezúttal megvitatandó anyag mintegy 18 oldalnyi terjedelemben árasztja el az érdeklődőt több adózást érintő törvény módosítását tartalmazó passzussal.

Ez így a május elsejei vígasságok kellős közepén a szakemberek számára sem mondható könnyed olvasmánynak, a balett művészeti életjáradékban részesülőkről meg már egyenesen nem is beszélve. Persze sorolhatnánk itt más jeles, viszont az adójogi ismeretekkel baráti viszonyt nem ápoló szakmák képviselőit is, de történetesen e művészeti ághoz tartozókat érinti (többek között) a javaslat. Ennek okán meglehet szívesen elmondták volna, véleményüket. a terhükre megállapítani szándékozott havi 6.390.-Ft egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettségről. Esetleg az ellene szóló érvek részletezésével együtt. Talán az sem kizárt, hogy egynémely szakember is szívesen véleményt nyilvánított volna. Erre meg az NGM minden bizonnyal felkészült jogszabály előkészítői sorolhatnák a maguk érvelését, mely a módosítás szükségességét erősíti.

Uram bocsá’ még az a manapság igen ritka pillanat is előállhatna, amikor az érintettek egymás indokait mérlegelve valamely kölcsönösen elfogadható kompromisszum mellett döntenek. De ne legyünk telhetetlenek, e nélkül is kézzel fogható eredményeket hozhatna egy érdemi társadalmi, szakmai egyeztetés. Egyrészt a „Köz” érdeklődő része a különböző vélemények ismeretében le tudná tenni a maga voksát az adott kérdésekben. Akár érthetné is, nem csak sejtené az egyes döntések hátterét, mozgatórugóit. Másrészt a döntéshozók, akiknek majd szintén nem lesz egyszerű dolguk, ha az asztalukra kerül ez a „saláta” különböző szempontú érveket is figyelembe vehetnének, mielőtt határoznak megeszik-e avagy sem a feltálalt „zöldséget”. S az sem kizárt, hogy talán egy csipetnyivel még a jogszabályok is jobbak lehetnének.

A Széll Kálmán Terv 2.0 sok más célkitűzése mellett, egyébként helyeselhető módon rendet kíván vágni az adók dzsungelében. Mondván, indokolt az adók számát ismét csökkenteni olyan közterhekkel, melyek nem hoznak jelentős bevételt, ugyanakkor „szignifikáns adminisztrációs terhet jelentenek” vagyis miattuk átkozottul sok nyilvántartást kell vezetni. Ez is nagyon rendben van. Mielőtt azonban bárki is sarokba vágná a papírt, ceruzát, számítógépet azért nézzük mi az a tengernyi adminisztráció, amitől a vállalkozások széles rétegei megszabadulhatnak az adók számának tervezett csökkentése révén.

Először is megszüntetnék a szektorális különadókat. Ezek ugye bizonyos értékhatár fölött a bolti kiskereskedelmi tevékenységet végzőkre, a távközlési – és energia ellátó vállalkozási tevékenységet folytatókra terjedtek ki. Az e körbe tartozó közterhekre ugyanúgy nem mondhatni, hogy jelentéktelen bevételt produkáltak, mint ahogy azt sem, hogy az általuk gerjesztett adminisztrációs teher a vállalkozók széles rétegeinél borzolta volna a kedélyeket. A tűzvédelmi hozzájárulás és a baleseti adó beolvasztása a biztosítási adóba eggyel valóban csökkenti a memorizálandó adók számát, de ezenkívül jelentős adminisztrációs könnyebbséget aligha fog eredményezni.

Hasonló mondható el, a tavaly július elsejétől megemelt gyógyszertári szolidaritási díjról, illetve az ezek szerint rövid életű, ez év elejétől hatályba léptetett katasztrófavédelmi hozzájárulásról. Az előbbi gyógyszerek forgalomba hozatalára engedéllyel rendelkezőket, míg az utóbbi a veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményeket üzemeltetőket érinteti. Ezek a vállalkozások minden bizonnyal szívesen veszik a megoldást, de ettől a többség vállát nyomó adminisztrációs teher megint csak nem lesz könnyebb. A magánszemélyek 98%-os különadójának tervezett megszüntetése leginkább a jövőre nézvést jelentősebb végkielégítések várományosai számára okozhatna megelégedettséget, de gyaníthatóan nem adminisztrációs terheik csökkenése révén. Az MTI hírei szerint azonban ennek ellentmondani látszik Selmeczi Gabriella nyilatkozata, aki a Fidesz nevében kijelentette ragaszkodnak a különadóhoz, amely a 2, illetve a 3,5 millió forint feletti végkielégítéseket sújtja. Így aztán könnyen meglehet, hogy ez ügyben minden marad a régiben. Úgy tűnik sajnos az adminisztrációs feladatok is.

Akár furcsának is tűnhet, de meggyőződésünk szerint egyértelműen helyeselhető cél az adóbeszedés hatékonyságának növelése, ahogy a Széll Kálmán Terv 2.0 fogalmaz  a fekete gazdaság és az adóelkerülés visszaszorítása érdekében. Talán e  nem túl népszerű álláspontunk megtámogatására elegendő lesz érvként az ÁSZ 2011. augusztusában,  az előző évi költségvetés végrehajtásáról készített jelentésére hivatkoznunk, mely jól illusztrálja, van mit ledolgoznunk e téren.    

A jelentés szerint ugyanis   2010. évben az addig felhalmozódott  adóhátralék állomány 1989,3 Mrd Ft volt, 15,5% -al magasabb, mint az előző évben. Az előző évhez képest nem csak növekedett a hátralék, de összetétele is romlott, míg 2009-ben „csak” 70%-a 2010-ben már 75,4%-a származott már nem működő vállalkozások köréből. Ez sajnos a behajthatóság szempontjából nem sok jót ígér. Hogy mennyire nem, azt talán az a vélemény érzékelteti a legplasztikusabban, mely szerint az ár/értékarány figyelembevételével ez ügyben a leghatékonyabb egy jelentős méretű bot beszerzése lehet, mellyel  aztán szomorúan üthetjük a nyomát az adóhátralékok ezen részének. Könnyen belátható, ha az említett igen szép summának akárcsak a fele befolyt volna a költségvetésbe, most valamennyivel kevesebb új adó nevét lennénk kénytelenek megtanulni, ha csak az éppen aktuális elöljáróink el nem tapsolták volna persze szigorúan a köz, általuk vélt nagyobb gyönyörűségére. 

Amíg a magyar adóellenőrök áldozatos munkával áfa csalókat, számla gyárosokat buktatnak le és kikapcsolódásként saját testi épségüket sem kímélve tetováló szalonokban ellenőrzik a számlaadási kötelezettség hibátlan teljesítését, stuttgarti kollégáik bordélyházakba, sztriptíz bárokba, pornó mozikba járnak.

Ráadásul az MTI híradása szerint munkaköri kötelezettségként. Bár feladatuk távolról sem az itteni szolgáltatások minőségének vagy a számlaadási kötelezettség teljesítésének próbavásárlás útján történő ellenőrzése. Mindössze a jeles műintézmények alapterületét kell felmérniük, a szolgáltatóknak ugyanis a „ munkaterület” céljára használt helyiségeik alapterülete után kell a közterheket viselniük. Az ellenőrök eredendő elképzelése szerint a feladat a „szexipari egységek” honlapjait böngészve is megoldható lett volna, azonban az adóhivatal számítógépes rendszere a hivatalnokoknak nem engedélyezi ilyen témájú web oldalak látogatását, így aztán nem adódott más lehetőség, mint személyesen felkeresni az intézményeket. Ez talán nem is baj, mert legyünk őszinték a virtuális világ minden előnye ellenére a tapasztalati úton szerzett ismertek mégis csak plasztikusabb képet adnak a valóságról, s ez az adóalap pontos meghatározása során sem lehet közömbös.

Van, hogy igenis érdemes olvasni az MTI híreit. Alkalmanként szórakoztatóak és még ritkábban, bár ez nem a hírszolgáltató hibája, beindítják az ember fantáziáját. Ezt tette velem a Frederick Fleet matrózzal kapcsolatos híradás, melynek lényege, hogy az illető úr a Titanicon szolgált őrszemként, de feladatának ellátásához a sors kifürkészhetetlen fintora folytán nem kapott távcsövet lévén az be volt zárva a hajó egyik szekrényébe, melynek kulcsát tévedésből egy másik hajó vitte magával. Így aztán nem vette időben észre azt a bizonyos jéghegyet és tudjuk mindennek mi lett a szomorú következménye.

A katasztrófa 100. évfordulóján került Angliában lévő sírjára egy távcső a következő, kézzel, nyomtatott nagybetűkkel írt levéllel:   "Drága Fred,  bocs, hogy 100 évet késtünk a távcsővel, de jobb későn, mint soha! Azt mondtad, hogy ha lett volna messzelátód, idejében el tudod téríttetni a Titanicot a jéghegytől. Tessék! Szeretettel: Francis"

A történetben van valami báj. Én meg valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a világgazdasági válság végeláthatatlan tengerén ott hánykolódik ez a Magyarország nevű hajó, amely nem is a legnagyobb, a legmodernebb, s a legbiztonságosabbnak sem mondható, de nekünk mégis a legkedvesebb. S innen a fedélközből nézve meg nagyon úgy tűnik, hogy a gazdasági őrzőszemnek nem adtak „ortodoxot”, az „unortodox” meg mintha nem működne. Lehet, hogy az „ortodox” be van zárva valami szekrénybe és annak minden kulcsa egy másik országban van, nálunk egy se maradt? De, mintha lenne itt még is egy vagy tán több kulcs is. Sajnos nem, ezek csak adókulcsok. Csak nehogy valami baj legyen! A Titanic sorsával való analógiát még gondolatban sem szeretném folytatni, arról már nem is beszélve, mi lesz, ha az „unortodox” tényleg nem működik és csak száz év múlva kap az őrzőszem „ortodoxot”. Keresse már meg valaki azt a szekrény kulcsot!!! Talán még nem késő!!

A NAV negyedévente teszi közzé azon adóalanyok listáját, akiknél az előző negyedévben jogerőre emelkedett határozatában magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forint feletti adóhiányt állapított meg, feltéve, hogy az erről szóló határozatban előírt fizetési kötelezettségüknek nem tettek határidőben eleget.
A NAV 2012 első negyedévében az MTI összesítése szerint összesen 14,53 milliárd forint adóhiányt állapított meg, az adóhiány után megállapított jogkövetkezmények (adóbírság, késedelmi pótlék) összege pedig 12,6 milliárd forint volt.
A nagy adósok most közzétett listáján 47 vállalkozás és 53 magánszemély neve szerepel, akad, akié többször is, sok cég adószámát pedig törölték vagy felfüggesztették.
A legnagyobb adótartozással, jogkövetkezményekkel együtt 2,59 milliárd forinttal a soproni székhelyű MASTER-COPY Kereskedelmi Kft. "dicsekedhet", amely háromszor is rajta van a listán.
A második legnagyobb adós a budapesti MILSEC Vagyonvédelmi és Szolgáltató Kft., a bírságokat is beleértve 1,93 milliárd forinttal, a harmadik a végelszámolás alatt álló, dunaújvárosi BIOTECHBUILD Kft. 1,15 milliárd forinttal, a negyedik pedig a nagyszentjánosi RAAB-CREDIT Kereskedelmi és Szolgáltató Bt., amelynek 2010. szeptember 18-án törölte az adószámát az adóhatóság.
A magánszemélyek közül két, ugyanabban a budapesti társasházban lakó magánszemély osztozik holtversenyben az első helyen, Wang Sheng Qiang és Chen Wen Min, a jogkövetkezményeket is beleértve egyenként 450,2 millió forinttal. Őket a nyíregyházi Szegfű Tibor követi 224,3 millió, majd a győri Szilágyi András 195 millió forinttal. Összesen hét személynek van a jogkövetkezményekkel együtt 100 millió forint feletti adótartozása.

Az adóregisztrációs eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet 2012. január elsejétől bevezetett intézményei mellett 2013. januártól új csodafegyver kerül a NAV kezébe az adóforintokért folytatott küzdelemben a belföldi áfa összesítő jelentés. A megoldás nem teljesen ismeretlen , az adóigazgatásról szóló törvény alkalmazott már ilyen jellegű előírásokat az uniós áfa kapcsán. Ehhez hasonlóan az áfa bevallásra kötelezett adózók a bevallásukban nyilatkozniuk kell az olyan belföldi termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kibocsátott és/vagy befogadott számla adatairól, amellyel kapcsolatosan áfa fizetési kötelezettségük keletkezik, vagy amely után áfa adólevonási jogot gyakorolnak. Az NGM szerint az így létrejövő adatbázis, mint a kockázatkezelés, ellenőrzésre való kiválasztás eszköze – jelentős előrelépést jelent majd az áfa visszaélések, csalások felderítése és a számlagyárak felszámolása terén. Hogy így lesz-e, azt csak remélni tudjuk. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy egy ilyen megoldás nem lehet az adminisztrációs terhek csökkentésének a zászlós hajója. Abban talán bízhatunk, hogy az összesítő jelentés készítése nem lesz kötelező valamennyi vállalkozásra. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis a NAV bevonásával vizsgálja, hogy például meghatározott számla értékhatárhoz kötéssel, vagy egy-egy gazdasági szektor kijelölésével lehetne-e az ellenőrzési hatékonyság kecskéjét is jóllakatni, úgy hogy az adminisztrációs teher csökkentés káposztája (a rossz nyelvek szerint mézes madzagja) is megmaradjon.

Április 30-ig 256 ezer adózónak tesz minden bizonnyal tisztességes ajánlatot a NAV. A kettőszáznyolcvanezer jelentkező közül ugyanis ennyi felelt meg az egyszerűsített személyi jövedelemadó bevallás jogszabályban előírt feltételeinek. Az érintettek személyi jövedelemadó bevallását az adóhatóság készíti el a munkáltatói és kifizetői adatszolgáltatások és érvényes nyilatkozatok alapján. A 1153E jelű nyomtatvány kipostázásával illetve elektronikus úton történő megküldésével tájékoztatja a NAV az egyszerűsített bevallási ajánlatáról az e körbe tartozó adózókat.

Az értesítés kézhezvételét követően mindenkinek lehetősége van összehasonlítani az abban szereplő adatokat a rendelkezésére álló igazolások számaival. Ha a számadatok egyeznek, akkor nincs más feladat, mint a nyomtatványt május 20-ig aláírva visszaküldeni az adóhatóság részére. Ha valaki eltérést tapasztal, az általa helyesnek tartott adatokat az „adózó javítása” mezőkbe kell beírnia. A számításokat az adóhatóság ismételten elvégzi és annak eredményéről június 20-ig értesíti az adózót. Akik elektronikus úton kapták meg az egyszerűsített bevallásukat, az ugyancsak megküldött nyolcjegyű biztonsági kód, valamint az adóazonosító jelük segítségével férhetnek a dokumentumhoz. Ha az egyszerűsített bevallás fizetési kötelezettséget mutat, a fizetendő adót május 20-ig, javítás esetén az erről szóló NAV levél kézhezvételétől számított 30 napon belül kell eleget tenni. Ha a bevallás alapján az adózó markát ütheti pénz, erre a bevallás adóhatósághoz történő beérkezésétől illetve a módosításról szóló adóhivatali értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül van esélye.

Gyerekekként tátott szájjal figyeltük a színpadon  csetlő-botló bűvészinasokat, ahogy  külön álló színes kendőkből  varázsoltak összecsomózott kötelet. Ügyes mutatvány. A színpad mágusainak  mai  utódai valami hasonlóval próbálkoztak,  amikor  egymástól független, külön álló adókból próbáltak egy egységes új adót kreálni. Fogták a pénzügyi szervezetek  különadóját, a baleseti adót és a tűzvédelmi hozzájárulást, s ahogy ez elő van írva bedobták egy kalapba, letakarták egy fekete kendővel, hogy a nézősereg ne láthassa, s aztán már nem is kellett volna   más, mint lehetőleg jobb kézzel leírni  fölötte három kört.  

Itt lehetett a baj. Elképzelhető, hogy nem jobbal, hanem ballal, s talán nem is eggyel rajzolták a varázs köröket, mert látszólag létrejött ugyan az egységes biztosítási adó, csak egy kicsit furcsán.  Ugyanis az egységes adónak mindjárt három kulcsa is keletkezett. A kötelező gépjármű felelősség biztosítást a 30% kulcs képviseli.  A casco biztosítások esetén az egységes adó kulcsa 15%.  A vagyoni- és balesetbiztosításokra az adó 10%-os mértéke lesz érvényes. Ez utóbbival a tűzvédelmi hozzájárulás kulcsa a jelenleg érvényes 1,5% -ról emelkedik 10%-ra. Lássuk be, ez azért nem kis varázslat. Jó hír viszont, hogy az életbiztosításokra nem terjed ki az új egységes adó. Még egy kedvező dologban azért talán reménykedhetünk nevezetesen, hogy a kötelező felelősség biztosításokhoz  hasonlóan létrejön a biztosítók között egy fajta verseny s ennek révén az új adóterhek legalább egy része nem a szolgáltatást igénybevevők nyakán marad. Ha a kormány 15 milliárdos többlet bevételi várakozásaiból indulunk ki, már ez sem kis dolog. 

Nem kis dolog adóellenőrnek lenni. Bár sokak szemében valószínű nem nagy dicsőség, azért a kép árnyalása érdekében szeretnénk rámutatni olyan szempontokra is, amelyek esetleg elgondolkodtathatják a kétkedőket.

Itt vannak például a helyszíni ellenőrzések, próbavásárlások, amelyek során a terepen, a hivatal biztonságot adó falain kívül kell helytállni. Ez nem mindig egyszerű feladat és nem csak a várható, vagy éppen kiszabott büntetések miatt ideges adózók keltette hangulat miatt. Sokszor maga a feladat is egész embert kíván.

Ahogy történt ez az MTI híradása szerint az elmúlt hetekben Békés megyében, ahol egy tetováló szalonban is járt két revizor. A tetoválás elkészítése után - az alkotás egy adóhivatali dolgozó testére került – az egyik ellenőr fizetett. A vállalkozó átvette és a fiókjába tette a pénzt, de a bevételéről sem nyugtát, sem számlát nem állított ki, s ez, a hatályos jogszabályok alapján, akár egymillió forintjába is kerülhet.

S hogy mi ebből a tanulság? Annyi mindenképpen, ha egy agyontetovált ember jön hozzád vásárolni feltétlenül adj számlát vagy legalább nyugtát, különben nagyon ráfizethetsz.

Van egy jó hírem, meg egy nem jó. A jó hír az, a dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, hogy az előre megszellőztetett internetadó nem kerül bevezetésre. A nem jó, pedig az, hogy nem is egy, hanem mindjárt két nem jó hírem van.

Az első, a telefonadó, ha a kissé hivatalosabban hangzó távközlési szolgáltatási adó néven is, de bevezetésre kerül. A második nem jó hír, hogy függetlenül attól, illik-e vagy nem évközben adórendszert módosítani – miniszterelnökünk szerint kizárólag akkor, ha nagy baj van - a távközlési szolgáltatási adó a kormányzati elképzelések szerint már az idei év közepétől viheti a pénzünket a költségvetésbe. Ezek szerint nagy baj van. Legalábbis úgy 30 milliárdos, ennyi többlet bevételt remélnek ugyanis az új adónem évközi bevezetésétől 2012-ben. Ennek a kitermeléséhez azért szorgoskodnunk kell, mivel az adó mértéke minden megkezdett percnyi telefonálás illetve minden küldött SMS/MMS után 2 forint. A közzétett programból az nem derül ki, hogy ez az általános adótétel vonatkozik-e például a segély hívásokra is. A szükségből vagy egyszerűen csak megszokásból takarékoskodásra hajlamos hazánk fiai SMS üzenetek helyett emailre válthatnak, illetve távbeszélgetéseik egy részét átcsoportosíthatják internet telefonos szolgáltatásokra esetleg újra jöhetnek a postagalambok, amíg be nem vezetik a galambdúc adót.

Az ADÓklub 2008. óta tartja nyilván a NAV leánykori nevén APEH által elfogadott üzemanyagárakat. Sem a korábbi, sem a mostani adóhatóságról nem igen mondható, hogy két kézzel szórja a pénzt, ha a vállalkozások költségeinek elismeréséről van szó. Legyünk igazságosak (legalább mi), ez így is van rendjén. Az már kevésbé, hogy összehasonlítva a 2008. januárban elfogadott 95-ös benzin és a gázolaj árat az ez év májusára jóváhagyott összegekkel, hát mit mondjak, jól érzékelhető a változás.

Hogyan sikerült befutni ezt a szépen emelkedő pályát? Jelentősen besegített a beszerzési ár növekedése és a forint árfolyam alakulása is de, a termék adóztatásának módja és főként annak mértéke még tovább srófolta a fogyasztói árat. Az Áfa törvény 70. § (1) szerint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

A jelenleg érvényes jövedéki adó törvény szerint pedig az ólmozatlan benzinre 120.-Ft/l, a gázolajra 110,35.-Ft/l az adó mértéke. Mivel az áfa alapjába a jövedéki adó is beletartozik, tehát a jövedéki adó után is forgalmi adót fizetünk, ha mindkettő emelkedik, mint történt ez az év elején, igen csak képes felturbózni az üzemanyagárakat. Most itt tartunk. Nem sokára lehet fogadásokat kötni, mikor érjük el az 500.-Ft-os literenkénti árat.

A január-márciusi időszakban összesen 130,6 milliárd összegű  adót fizettek be az államkasszába, ami 6,1 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest és minden korábbi első negyedévet meghaladó összeg. Márciusban 48,9 milliárdot fizettek be vállalkozások és magánszemélyek, ez 3,3 milliárdos, 7,2 százalékos növekedés 2011 márciusához képest. A bevételek mindenekelőtt a foglalkoztatási helyzet további javulása és - az ezzel összefüggésben - növekvő fogyasztás hatása; a forgalmi adóból származó bevétel 3,3 százalékkal, a személyi jövedelemadóból származó bevétel 5 százalékkal nőtt az első negyedévben. Ez a két adófajta teszi ki a teljes adóbevétel 60 százalékát.

És ez maga a színtiszta valóság: a németeknek!!! Nekünk sajnos csak álom és nem is igen hihető, hogy akad hazánkfia, aki józan ítélőképessége birtokában ekkorát merne álmodni. Különös tekintettel arra, hogy az MTI híradásai szerint a fenti összegek természetesen euróban értendők.

A Kormány nyilvánosságra hozta „A következő lépés” címmel a Széll Kálmán Terv 2.0. változatát. Olcsó vicc lenne azon élcelődni vajon mi volt az első, mármint lépés. Nem is tesszük, inkább a terjedelmes anyag adózást érintő részeiből indítunk sorozatot. Ennek keretében az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében tervezett szépen fogalmazva „bevétel növelő intézkedéseket” illetve az adóbeszedés hatékonyságának növelését célzó elképzeléseket mutatjuk be. A két téma körből is látszik, az alapvető törekvés fizessünk többet és szorgalmasabban.

A több adó fizetésére szolgálna lehetőségként 2013. év elejétől bevezetendő pénzügyi tranzakciókat terhelő illeték, melyet a korábbi híradások „sárga csekk adóként” emlegettek. Ennek tervezett általános kulcsa 0,1%. Az új adónem gyakorlatilag forgalmi típusú , így kitervelőinek véleménye szerint jól illeszkedik a Kormány indirekt adók súlyának növelését célzó adóztatási stratégiájába. További előnye, hogy rendkívül széles adóalapot terhel, így igen alacsony kulcs mellett is jelentős költségvetési bevételt eredményez. Az adóalapok megválasztásánál úgy tűnik eleve kerülni akarták a külföldre könnyebben áthelyezhető tranzakciókat. Ezért az adó alapvetően lakossági és vállalati banki, illetve postai tranzakciókra (így a készpénzfelvételre és befizetésre, a gazdasági szereplők banki átutalásaira, a csoportos beszedésekre, a bankkártyás vásárlásokra és a postai pénzforgalmi tranzakciókra) terjedne ki. A különösen nagy értékű, könnyebben mobilizálható tranzakciók esetében itthon tartásuk érdekében az elképzelések szerint 30.000.-Ft-ban maximalizálnák az adó mértéket vagy azt degresszíven alakítanák ki.

Például meghatározott értékhatár fölött 0,01 % kulcs kerülne kialakításra. Az új adó egyik hatása a Kormány várakozása szerint, hogy a várt bevétel a költségvetésen egy 130-228 Mrd forintnyi lyukat lenne képes befoltozni. A többi, a végső teherviselőket távolról sem ilyen kedvező hatásokról nem szól a fáma. Első látásra nem is tűnik jelentősnek az a 0,1%-os terhelés, csakhogy ez tranzakciónként halmozódik pl. a bér kiutalásától kezdve (vélhetően a munkáltatók tovább hárítják a költségét) a közüzemi díjak fizetésén át a kp felvételig. Nem nehéz megjósolni, hogy ennek következtében a pénztárca megint kissé könnyebb, a lelkünk pedig nehezebb lesz.

Ha már a jelen nem túl rózsás legalább a jövő legyen egynémely területen biztató. A KIM információkon alapuló MTI híradás szerint 2013-tól indulhat az elektronikus ügyfél azonosítás, az elektronikus aláírás alkalmazásával bővülhet az elektronikus közigazgatási szolgáltatások köre az adózás területén is. Ez többek között nem csak azt jelentheti, hogy a kedves ügyfeleknek nem kell feltétlenül egymás sarkát taposniuk az adóhivatalban, mert hivatali ügyeiket akár egy mobil telefonnal, igazolvány nélkül is el tudják majd intézni. Legfeljebb némi adót fizetnek majd a telefon használat után. És még mondja valaki, hogy nem átgondoltak a kormányzati elképzelések! Ez utóbbiakat persze már csak mi fűzzük a híradáshoz saját rossz májunk okán.

Újdonság lesz, az erdők legnagyobb örömére az is, hogy az elektronikus aláírással rendelkező ügyfelek akár elektronikus levélben is elküldhetik beadványaikat. A minisztérium szerint ez az új szabályozás lehetővé teszi az elektronikus és a papír alapú iratok közti egyszerű és hiteles váltást. A bankok és a közszolgáltatók gyakorlatához hasonlóan a közigazgatásban is bevezetik az egyes ügyek kapcsán az időszakos értesítést. A tárca véleménye szerint rövidesen a közigazgatásban is általánossá válhat az "elektronikus információáramlás", amelytől jelentős költségmegtakarítást várnak.
Már korábban közszájon forogtak adatbiztonsági szempontokat felsorakoztató kételyek az ilyen megoldásokkal kapcsolatban ezeket leszerelendő a minisztérium hangsúlyozta, az adatbiztonság szempontjait messzemenőkig szem előtt tartó megoldás garantálja, hogy jogosulatlan hatóságok ne ismerhessék meg az ügyfelek adatait. Remélhetőleg ez nem csak az érintett hatóságok önmegtartóztatási képességén múlik majd.

Az NGM honlapján az alábbi 200 milliárd forint értékben folyó áfa perről megjelent tájékoztatás lényegét foglaltuk össze:
Az európai uniós forrásból megvalósuló egyes beruházásokhoz az Európai Bizottság egyedi jóváhagyása szükséges. Az Európai Bizottság az M43 autópálya Szeged és Makó közötti szakaszának megépítése, valamint a Budapest-Kelenföld Székesfehérvár-Boba vasútvonal átépítése projektek támogatása tekintetében olyan határozatokat hozott, amelyekben a projektek megvalósításával egyetértett, ugyanakkor a vissza nem igényelhető áfa összegét kizárta az uniós forrásból finanszírozható költségek köréből.

E határozatokat a Magyar Kormány az első fokon eljáró európai bíróság – mai nevén az Európai Unió Törvényszéke – előtt megtámadta, kérve a le nem vonható áfa finanszírozásának megtiltására vonatkozó rész hatályon kívül helyezését. A Magyar Kormány álláspontja szerint a közösségi jogszabályok rendelkezéseiből egyértelműen levezethető, hogy a peresített ügyekben a vissza nem igényelhető áfa–tartalom európai uniós forrásból támogatható költségnek minősül, mivel a kedvezményezett áfa-levonásra nem jogosult. Lényeges szempont, hogy a le nem vonható áfa költségeinek európai uniós finanszírozására több példa van.
A Magyar Kormány a folyamatban lévő eljárás ideje alatt ugyanakkor – összhangban az Európai Bizottság e tárgyú határozataival – a projektek „vitatott” áfa-költségeire nem számol el európai uniós forrást, ezért semmilyen visszafizetési kockázat nincs. Mindez azt eredményezi, hogy a peresített összegek tekintetében a magyar költségvetés „pozitív kockázatot fut”. Magyarország számára kedvező kimenetelű döntés esetén így a peresített összeg költségvetési bevételként elszámolható. Ez esetben egyszerre kerülhet sor az államháztartás egyenlegének további javítására és a felhasznált uniós források összegének növelésére.
Azt már csak mi tesszük hozzá: úgy legyen!!!

Egy másik uniós áfa vitánkról itt olvashatsz. 

Megvette már az e hetit? érdeklődött a feljebbvaló időkben egy szerencsejátékra biztató reklámban három ismert színész.

Ha tudod kik voltak ők a helyes megfejtésért járó „na ez igen „ díj első fokozatáért jelentkezhetsz az ADÓklub üzenő füzete segítségével. Ez idő tájt a Lottó játék mellett igen sokan hódolnak egy másik, személyi jövedelemadó bevallás nevű össznépi társasjátéknak.

A szerencse faktor, bár lényegesen csekélyebb mértékben, de itt is szerephez juthat, nem mindegy, hogy az esetleges adó visszaigénylésed jogosságát ellenőrzik-e vagy éppen mennyit kell várnod a kiutalásra. Te hogy állsz? Elküldted már? Ha egyéni vállalkozóként vagy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyként kellet szja bevallást tenned, akkor kissé elkéstél, mert ennek határideje február 27-e volt. Egyébként még nem maradtál le semmiről, mert a többiek részére május 21-ig áll a zászló, azaz eddig kell a bevallást benyújtani és ha van ilyen kötelezettség az adót megfizetni. Ha elkészült az a fránya szja bevallás és a "holló" már sebes szárnycsapásokkal repíti a NAV felé vagy már „belépett” az ügyfélkapun könnyen megeshet, hogy egyszer csak a jól végzett munka okán érzett megelégedettséget köddé foszlatva a kétely terpeszkedik el lelkedben: Ezt elszúrtad kis pajtás! El bizony! Addig furdal ez a belső hang amíg elő nem veszed annak istenverte bevallásnak a másolatát és azonnal megállapítod: Ezt bizony el. Na, most aztán mi tévő legyek? Ez attól függ mit sikerült elrontani. Ha a vétett hiba nem érinti az szja alapját illetve annak összegét vagyis az egyéb adatok kitöltése során vagy éppen azok elmulasztásából adódott, nincs semmi vész ezt különösebb következmények nélkül ki lehet javítani. Ha viszont a bevallás kitöltése során elkövetett baki befolyásolja az adóalap vagy az adó összegét nem segít más csak az önellenőrzés. A kijavítás illetve az önellenőrzés részleteiről az előbbi linkre kattintva tudhatsz meg többet.

Egymást őrzik a rabok a romániai Jilava börtönben adta hírül az MTI az Adevarul című bukaresti napilap nyomán. A szóban forgó műintézmény tömérdek baja mellett többek között munkaerőhiánnyal is küzd, ezért arra kényszerült, hogy az elítélteket is bevonja az épületek őrzésébe. Hogy miként jutott eszünkbe minderről a hazai adórendszer?

Távolról sem az év elejétől kétségtelenül megvalósult szigorítások okán – adóbírság összegének növelése, cégalapítás megnehezítése stb. – inkább a már bevezetett baleseti adó, a nem központosítottra elképzelt ingatlanadó, illetve a pénzügyi tranzakciókat, s ezek sorában  talán a sárga csekkeket is fenyegető   tranzakciós adó elképzelések  nyomán.  

Vegyük például a baleseti adót, melynek alanya  minden személy vagy szervezet akit vagy amelyet gépjármű utáni felelősség biztosítási kötelezettség terhel, de az adó bevallására, befizetésére még sem ő, hanem a kötelező biztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító köteles. Ez utóbbi szervezetek fizetési kötelezettsége furcsa módon akkor is fennáll, ha az adó alany az adót nem vagy nem teljes mértékben fizette meg.  Bár semmi biztosat nem lehet még tudni, de technikailag hasonló megoldás képzelhető el a tranzakciós adó esetében, csak itt a biztosítók helyett a tranzakciókat lebonyolító pénzintézeteknek  lesz módjuk eljátszani majd az adószedő szerepét. A nemzetgazdasági miniszter minapi „Heti Válasz”  nyilatkozata alapján talán hasonló megtiszteltetés várhat az önkormányzatokra is: „ A központi vagyonadót sokan kérik, de ez nem jó ötlet, mert csak igazságtalan lehet: ami látható, az  adóztatható, ami nem az nem adózik.  Az önkormányzatok differenciált ingatlanadóztatása a kisebb rossz: erre megyünk, de ennek is van kockázata.”   Ha ennek jegyében a jelenlegi alternatív lehetőség helyett netán kötelezővé teszik az ingatlanadót, de csak helyi szinten a NAV helyett ismét egy újabb „adószedővel” találkozhatunk  bár az önkormányzat e szerepkörben nem ismeretlen a nagyközönség számára. Mégis amennyiben  ez tendencia folytatódik egyszer csak kiderülhet, hogy az állami adóhatóságnak már alig akad dolga, mert mi  adózók szép csendben behajtjuk egymástól a mindenkori költségvetésre valót. Az pedig már az önadóz(tat)ás legmagasabb szintje lesz, ha egy-egy nagyobb összegű fizetni való miatt a másik adófizetőt/beszedőt fogjuk szidni.  

A hazai internet attól a hírtől hangos, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium azt javasolja a kormánynak, adóztassa meg a telefonálást és az internetezést. A tervek szerint a telefon- és internetadó a „sárgacsekk-adóhoz” hasonlóan működne: a szolgáltatók számláznák ki és szednék be, ez esetben ők közvetítenék a plusz terheket a felhasználók felé. Így a kormány a szolgáltatók közvetítésével végső soron az SMS-zők, a mobil vagy vezetékes készülékről telefonálók és az internetezők pénztárcáját könnyítené meg.

Az adó mértékéről még nincs hír és állítólag az sem eldöntött hogy az adóalap adatforgalom vagy a felhasznált idő lesz-e. Az utóbbi időben egyre-másra megjelenő furcsa adóötletek (az általunk gyűjtötteket olvashatod itt) alapján erősen vélelmezhető, hogy 2013-ban a jelenleginél is nagyobb igény lesz az adóbevételekre. Ha van ötleted, nem baj, ha kissé agyament is – az eddigi javaslatoknál csak jobb lehet-  add közre, hátha okulnak mások is belőle vagy legalább jól szórakozunk.

Teszi fel, a remélhetőleg csak költőinek szánt kérdést  nemzetgazdaságunk minisztere a Heti Válasz április 5-i számában. Valamelyest segítenek a  jövő adórendszerére vonatkozó elképzeléseit megfejteni, az annak megalapozására szánt  elvek, úgy mint „egyszerűség, időbeli stabilitás, fokozatosan csökkenő adócentralizáció, az adózók körének szélesítése, a jövedelmi adók csökkentése és a fogyasztási-forgalmi adók növelése, az adózás „zöldítése”, az arányosság érvényesítése a jövedelmi adóknál, a szociális szempont érvényesítése a forgalmi adóknál és a foglalkoztatás ösztönzése a járulékoknál.”

Azt, hogy az egyébként  jól hangzó alapelvek milyen módon és mértékben épülnek be eljövendő adórendszerünkbe inkább csak sejthetjük,mint macska az esőt. Egyedül talán az adózás „zöldítése” az, ami  a „saláta” törvények révén már ma is maga a testet öltött valóság,  hogy ezúttal csak a jogszabályok formájáról essék szó.