Adóhírtár

Ha egyáltalán lehet ilyet mondani a következő kérdés mintegy állatorvosi lóként egymagában is képes reprezentálni az egész nemzeti konzultáció minden nagyszerűségét. Ebből egyértelműen látszik, hogy a konzultáció valós és minden kétséget kizáróan nemzeti. A felvetés így hangzik: Szükség van-e méltányos tehermegosztásra az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival? De még mennyire! Vágja rá a választ semmi pillanat alatt a nemzeti konzultáló. Mi több, ugye a méltányos tehermegosztás úgy az igazán méltányos,  hogy mivel az álam , a nagyvállalatok és a bankok nagyok és erősek, én meg kicsi vagyok és gyenge cepüljenek ők amit lehet, az én hátamon már így van elég nagy púp. Ez utóbbi sajnos kétségtelenül igaz.

Csakhogy, ha netán nemzeti konzultálónk esetleg   egy percet gondolkodik  mielőtt eldönti, hogy az adott kérdésben hova konzultáljon akár eszébe is juthat miről is kérdik a véleményét, amikor már szinte minden eldőlt. A telefonadót nem hogy elfogadták már megtörtént az első módosítása is. A biztosítási adóról, a pénzügyi tranzakciós adóról szóló törvény javaslatokat már tárgyalja a parlament. A kérdés mintha már eldőlt volna. Akkor meg mit macerálnak- gondolhatja dühösen és ha a kérdések megválaszolása helyett mérgében híreket hallgat, újságot olvas az is feltűnhet, hogy a telefonadó kapcsán az érintett társaságok egy része már most jelzi, hogy az új adóterhet, fájdalom de kénytelen lesz áthárítani vevőire, persze nem az egészet, de egy jó részét mégis csak. Na. de mi lesz így a méltányos tehermegosztással? Megint csak az én hátamon nő a púp! Most már aztán végképp  nem értem mi végre a konzultáció? Hát azért, hogy nemzeti legyen.

Az nem kérdés, hogy a kormány eldöntötte a „méltányos tehermegosztást”, az is kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy mennyire tehermegosztás, arról nem is beszélve, hogy mennyire méltányos. Ami még hátra van az az EU.  Pontosabban támaszt- e az Unió kifogásokat a méltányos tehermegosztás kormány által választott módja ellen. Mert ha igen, ezekkel szemben jól jöhet egy többszázezres akarat nyilvánítás. Mit tehetünk kedves EU, ez a magyar emberek többségének akarata.  

Időnként az az érzése az embernek, hogy a politikusok teljesen tetszőlegesen mondanak mindenféle számokat, attól függően mikor melyik felel meg inkább az általuk láttatni akart valóságnak. Az MTI híranyaga szerint: „A kormányfő a következő két évre tekintve úgy fogalmazott: Magyarország legfontosabb célja, hogy minél hamarabb 5 millió dolgozó és adófizető embere legyen. "Ha 10 millióból nem dolgozik legalább 5 millió, akkor csak külföldi hitelekkel tudunk talpon maradni, ami pedig azt jelenti, hogy a saját munkánkból nem mi fogunk gyarapodni, hanem azok, akik a hitelt adták és a kamatokat szedik" - fogalmazott. Közölte, ma körülbelül 3 millió 750 ezer ember dolgozik és adózik, míg amikor a kormányzást átvette, 2 millió 600 ezren fizettek adót.”

Mi meg a dr Varga Árpád a NAV elnökhelyettese által jegyzett 2011. szeptember 13-án készült Társasági adó, SZJA és EVA bevallások tapasztalatai című anyagban az szja bevallásokra vonatkozóan az alábbi statisztikát olvastuk: „A feldolgozott SZJA bevallási darabszámok alakulása a 2009-2010-es adóévekben” címmel

Amennyiben lehet hinni a fenti statisztikának egyrészt nehezen érthető, hogy 2010-ben a miniszterelnök melyik 2.600.000 adófizetőre gondolt és miért, az legalább ilyen rejtélyes persze, hogy a többire miért nem. A mindenki számára jó hír viszont az, hogy már csak karnyújtásnyira vagyunk az ötmilliós adófizetői létszámtól, így aztán nem szorulunk külföldi hitelekre, megállunk a saját lábunkon egészen az első gyenge fuvallatig.

Legalábbis ezt ígéri az NGM közleménye. E szerint a minisztérium Magyary Program Egyszerűsítési Programjához kapcsolódó pályázatát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) támogatásra érdemesnek találta. A projekt megvalósításával az állampolgárok számára is érzékelhető változások következhetnek be, amelynek eredményeként csökken az ügyfeleket érintő adminisztratív teher, nő az elégedettség a bürokrácia tövises útvesztőit járó polgárok körében.  Azt hiszem már pusztán az ilyen hírek hallatán emelkedhet a komfort érzetünk. Nem csoda, hiszen, ha az nem is dobogtatná meg az állampolgári szívet, hogy pályázatot nyert a minisztérium, az már feltétlenül, ha ennek révén mi is nyertesek lehetünk és  meg van az esélye, hiszen a program összesen 228, a lakosságot érintő hatósági eljárás egyszerűsítését tűzi ki célul. Arról nem is beszélve, hogy a Magyary Program Egyszerűsítési Programjának és így az NGM pályázatának célcsoportja az eljárásokban részt vevő, a közigazgatási szolgáltatásokat igénybe vevő lakossági ügyfelek csoportja. A pályázat célja az ügyfelekre háruló adminisztratív terhek nagyságának 25 százalékkal való csökkentése. A megfogalmazott célkitűzés elérésének egyik eszközeként az egyes jogszabályok és folyamatok egyszerűsítése szolgál. 

Az NGM az Egyszerűsítési Program 41 eljárásának egyszerűsítéséért felelős, ebből 27 eljárás egyszerűsítéséhez pályázott uniós forrásért. Az egyszerűsíteni kívánt eljárások legnagyobb részben az adózást, valamint a munkavállalást és munkanélküli ellátást érintő ügymenetekhez kapcsolódnak. Adózók, jövendőbeli munkavállalók, akik még netán munkanélküliek vagytok figyelem az elmúlt 25 év alatt nem fordult elő, hogy átfogó, egységes és rendszerezett formában áttekintették volna a közigazgatási eljárások legnagyobb részét. Az sajnos annál többször, hogy nagy felhajtások közepette megígértek fűt – fát, de túl sok minden nem lett belőle. Hátha most! 

Valahogy úgy hozta az élet, hogy többnyire valamilyen módon mégis csak rám mosolygott a jó szerencse. Itt van például ez a telefonadó, mind a mai napig meg voltam győződve róla, hogy csak a baj lesz vele, míg nem arról értesültem, hogy az Országgyűlésünk alkotta törvénynek köszönhetően egy hajóba kerültem, magával a Vodafone –nal.  

Ezt nem más, mint a társaság vezérigazgatója, Diego Massidda úr erősítette meg, amikor kijelentette, hogy a telefonadó 8-10 milliárd forint többlet kiadást jelent éves szinten a társasága számára s ez már olyan súlyos teher, amelyet mindenképpen meg kell, hogy osszon a cég az előfizetőivel. Így kerülök én is a képbe. Ha valaki akárcsak egy félévvel ezelőtt azt mondta volna, hogy nem sokára egy ekkora cég társa leszek, még ha a bajban is, hát okvetlenül hülyének nézem.  

És mindez a magyar Országgyűlés jóvoltából. Ezt nevezem gondoskodásnak! Bár eleinte egy kicsit biztos nehéz lesz, ezt a vezérigazgató sem titkolta, nyíltan  elmondta, hogy     az új adó megváltoztatja a társaság költségstruktúráját is, és részben ezért kényszerül mind a lakossági, mind az üzleti tarifáinak módosítására. Az emelés azonban miden esetben kisebb lesz, mint a kivetett adó. Hozzátette, a megosztásra azért is szükség van, mert a válságadóval ellentétben itt nem ideiglenes teherről van szó. Szóval biztosan meg kell ragadni az evezőlapátokat abban a bizonyos közös csónakban, de sebaj, majd legfeljebb kissé összehúzzuk magunkat aztán majd kevesebbet telefonálunk. Ha majd ezért csökkennek az áfá-ból származó állami bevételek is, kicsit  megint jobban összehúzzuk magunkat és feltétlenül szorítunk helyet a közös csónak evező lapátjainál a telefonadó kiagyalóinak is.

Így aztán majd együtt hánykolódunk ebben a kis közös ladikban törvényhozók, vállalkozók, ügyfelek talán könnyebben észrevesszük, hogy csudára egymásra vagyunk utalva és lehet, hogy szélcsendes időben még beszélgetni is fogunk.  Micsoda szerencse lenne!

Parányi pont lévén a végtelen nemzeti konzultáció tengerében eszünk ágába sem jutna a kormány e célra szánt 16 kérdésével egyszerre megpróbálkozni. Ezért egyrészt azokat a kérdéseket  válogattuk ki, amelyek közvetlenebb kapcsolatot mutatnak az adózással, másrészt  egyszerre csak egy kérdő jel kiegyenesítéséhez volt merszünk nekiveselkedni.

Így aztán a mi próbálkozásunk nem is igazán tekinthető konzultációnak, legfeljebb nagy jó indulattal egyfajta nemzeti füstölgésnek. Elsőként azt a kézenfekvő felvetést vennénk közelebbről szemügyre:  Legyen- e lehetőség a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak az átalányadózásra? Mivel nagy barátai vagyunk a magyar vállalkozásoknak kapásból mindjárt azt mondanánk: persze, legyen. De másodjára azért, csak felmerül bennünk a kérdés, miért pont a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozások részeljenek ebben a szerencsében? Aztán az sem mindegy azért, hogy ezeknek a vállalkozásoknak mekkora az árbevételük, bár erről nem szól a fáma. Lehetett volna például úgy megfogalmaznia a kérdést, hogy legyen-e lehetősége a mikró vállalkozásoknak az átalányadózásra?

Ebből az érdeklődő mindjárt tudná, hogy a tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató és legfeljebb két millió eurónak megfelelő forint összegű árbevételt elérő vállalkozásokról van szó. A húsz fős foglalkoztatási határ ezt meghaladja, de lényegesen kevesebb, mint a kisvállalkozások ötven főt el nem érő foglalkoztatási határa. Most akkor kire akarják szabni ezt az átalányadózást, úgy tűnik mindegy, csak magyar legyen, végtére is nemzeti a konzultáció.

A másik, szintén nem elhanyagolható kérdés,  az lenne, tulajdonképpen  jó lesz-e ennek a derék 20 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató magyar vállalkozásnak, ha átalányadózik?  Erre a korrekt válasz, az, hogy attól függ. Mármint, hogy milyen feltételekkel kell majdan átalányadóznia az érintett vállalkozásnak. Gondoljunk csak az EVÁ-ra, már csak azért is, mert vélhetően ezzel a kérdéssel kívánják előcsalogatni a lecserélését igazoló népakaratot.   A feljebb való időkben, amikor még 25% volt az adókulcs a többi lehetőséghez képest előnyösnek tűnt. Ellentétben a napjainkkal, amikor 37%-os adókulccsal kell teljesíteni ezt az adónemet.

Az adókulcs emelés abból a szempontból bölcs döntés volt, hogy így a kutya se fogja bánni, ha megszűnik az EVA. Kivéve, ha egy még rosszabb paraméterekkel rendelkező adót kapunk helyette. De, térjünk vissza az eredeti témánkhoz, most akkor, hogyan nemzeti konzultáljunk, legyen-e átalányadó a húsz főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak avagy ne?  

Tekintve, hogy csak azt nem lehet tudni mely vállalkozói kör, milyen feltételekkel történő átalányadózásáról lenne szó, lehetne ez akár teljesen mindegy is. Azonban, hogy még se kerüljük meg a kérdést azt javasoljuk, akik haragszanak a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásokra  és úgy vélik, hogy ez az átalányadózás maga lesz a Kánaán, azok nemzeti konzultáljanak oda, hogy ne legyen nekik átalányadózás. Az ellenkező álláspontos lévők és a kormánnyal együtt reméljük, ők lesznek többen úgy konzultáljanak, hogy legyék csak átalányadózás. Aztán a konzultáció kezdeményezői majd eldöntik (ha már meg nem tették), hogy kiknek és milyen. 

Ezúttal az 1999. évi CXXI tv. 8/A §-t megállapító 2011. évi CLVI törvény 404. §-hoz fűzött indokolás szövegét bocsátanánk közre elnézést kérve a nyers, nem túl izgalmas szövegezésért, de hát a törvényalkotónak nem feltétlenül olvasmány élményeink gyarapítása az elsődleges feladata. Nem könyörülvén a nyájas olvasón a relatíve rövid részletet szöveghűen közöljük, pusztán azt kérvén azoktól, akik halált megvető bátorsággal átrágják magukat e néhány soron lennének olyan jók, egy-két magyar mondattal megvilágítani számunkra az önkéntes kamarai tagság és a törvény módosítással megteremtett kötelező kamarai regisztráció viszonyát különös tekintettel az utóbbinak az önkéntes tagságon alapuló kamarai rendszer tovább fejlesztésére gyakorolt hatására.

„A gazdasági kamarák feladata, hogy e törvénynek, más jogszabályoknak és alapszabályuknak megfelelően, önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését. A módosítás célja, hogy az önkéntes tagságon alapuló kamarai rendszer továbbfejlesztése érdekében megteremtse a gazdálkodó szervezetek (egyéni és társas vállalkozások) kötelező kamarai regisztrációját és minimális összegű (5000 Ft/év) fizetési kötelezettség előírásával a kamarai közfeladatok ellátásához való hozzájárulást.

A bevezetendő regisztrációs rendszer a gazdálkodó szervezetek egységes nyilvántartása révén biztosítja a gazdaság szervezéséhez szükséges adatok begyűjtését. A kötelező regisztráció nagymértékben hozzájárul a kamarai feladatok hatékonyabb ellátásához, továbbá a létrejövő adatbázis segítségével részletes és naprakész információ nyerhető a gazdálkodó szervezetekről, mely megkönnyíti a gazdasági folyamatok elemzését és így irányt mutat a gazdasági fejlődés eléréséhez. A nyilvántartás elősegíti az üzleti forgalom biztonságát, mind a vállalkozások egymásközti, mind a fogyasztók és a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatban. A kötelező kamarai regisztráció bevezetésével a kamarai tagság továbbra is önkéntes marad. A gazdálkodó szervezetek kamarai nyilvántartása bárki által elektronikus úton ingyenesen elérhető adatbázis lenne, melynek kötelező adattartalmát a jelen módosítás, önkéntes adatszolgáltatáson alapuló adattartalmát pedig az országos gazdasági kamarák alapszabálya határozza meg.”

Mintegy 2100 napirendi pontot tárgyalt meg 99 ülésen megalakulásának kétéves évfordulójáig a második Orbán-kabinet. A közigazgatási tárca MTI-nek adott tájékoztatása szerint a kormány eddig 672 rendeletet és 880 határozatot alkotott.

Az Országgyűlés elé 287 törvényjavaslatot és 17 határozati javaslatot terjesztett, ezekből 256 törvényjavaslatot már el is fogadtak a képviselők, a határozati javaslatok közül pedig még kettő vár döntésre. Mindez nem jöhetett volna létre sok-sok ember tengernyi erőfeszítése nélkül. A számok mögött minden bizonnyal rengeteg törődés, munka van. Ezért is igen nagy kár, hogy ezúttal is sajnos pontosan az benyomás alakulhat ki külső szemlélőben, mint az elmúlt húsz évben többnyire. Nevezetesen, hogy ennyi nekibuzdulással akár jó dolgok is történhettek volna.

Sebaj, majd talán a második félidőben. Valami rejtélyes oknál fogva a Kormányszóvivői Iroda az elmúlt időszak méltatása során az MTI hírei szerint az adózás területét érintően nem élt barokkos túlzásokkal. Nem emlegetett sem adózás történeti bravúrt, sem taktikai atomfegyvert, igaz oka sem nagyon lett volna rá. Ezzel együtt azt nem tudták kihagyni, hogy tavaly az egykulcsos adórendszer 160 milliárd forinttal segítette azt a 800 ezer családot, ahol legalább az egyik szülő legálisan dolgozott. A gyerek után járó kedvezmény miatt a nagycsaládosok keresete több mint húsz százalékkal nőtt.   

Kitértek arra is, hogy a chipsadóból eddig közel 5,8 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, melyből a legnagyobb terheléssel és kockázattal járó munkakörökben dolgozó egészségügyiek részesednek. Az intézkedés másik hozadéka, hogy több gyártó csökkentette termékeikben az egészségtelen összetevőket.  De, üsse kő! Ennyi még bele is fér. Bár meg kell mondjam e halvány elismerés helyett lényegesen szívesebben szapulnám az érintetteket álszerénységükért, mondván ami jó, azt nem kell véka alá rejteni, arról igenis beszélni kell. Persze, ami meg nem annyira jó, hát arról nem.

Alapjában nem szeretem másokra hárítani a felelősséget, de az már bizonyosnak látszik, hogy Simor András jegybank elnök lelkén fog száradni, ha jó időre elmegy a kedvem az adófizetéstől. A tegnapi „gyorsbecslése” legalábbis nem erősít meg abban a meggyőződésemben, miszerint adót fizetni már pedig szükséges.

Egész pontosan nem is az adózás szükségességével van problémám, az talán jelen körülmények sem lehet vitás, de az értelmével már akadhat némi gond, figyelemmel a jegybank elnök alábbi összefoglalására:     "Ha abból indulunk ki, hogy negyedévente 1.200-1.500 milliárd forint az adósságtörlesztés összege, és elfogadjuk az NGM államtitkárának hétfőn megjelent véleményét, amely szerint az EU/IMF megállapodás két százalékpontos hozamcsökkenést eredményez, akkor a negyedéves csúszás évente 24-30 milliárd forint kiadási többletet jelent. Ez az adósság, hároméves átlagos futamidejével számolva, összesen 75-100 milliárd forint többlet kamatkiadást okoz"

Azt nem mondom, hogy az ország költségvetését fenekestől felforgatni képes tételről van szó, de ahhoz már kétségtelenül nagyságrend, hogy felmerüljön a kérdés: jó-jó, de mit kapunk mindezért? Az igazán nagy baj az, hogy a bevételi oldalon nagy hirtelenjében a gutaütésen kívül nem igen lehet más tételt felsorolni. Ez utóbbi „ellentételezés” is leginkább akkor kerülgeti a jámbor adózót ha egyrészről ilyen és ehhez hasonló fölösleges vagy legalább jó részt elkerülhető kiadásokról olvas miközben azt latolgatja mennyit hoz a telefon adó vagy éppen melyik a jobb megoldás a „sárga csekk adó” vagy a cégek egymás közötti készpénz forgalmának bizonyos nagyságrend feletti megadóztatása.

Apropó! Ez utóbbiról több helyen is lehet olvasni, mint a társadalmi költségek visszaszorításában és a szürkegazdaság elleni fellépésben alkalmazható eszközről, mely egyúttal a lakossági oldalon akár a tranzakciós illeték terhének jelentős vagy akár teljes eltörlését eredményezheti. Az MNB tanulmánya szerint az elektronikus fizetési módok nagyobb mértékű használatával évi 103 milliárd forint lenne megtakarítható, és jelentősen növelné a költségvetés bevételeit a 42 ezer milliárd forintos vállalti készpénzforgalom legalább részbeni megadóztatása. Az elképzelések szerint 5 millió forint felett lenne kötelező elektronikus úton teljesíteni a fizetéseket. A becslések alapján a cégek közötti készpénz forgalom jelentős részét ennél kisebb tételek teszik ki. Az értékhatár akár több lépcsőben történő lejjebb szállításával mind az áttekinthetőség, mind a bevételek növelhetők lennének. Így aztán kemény munkával elérnénk, hogy legyen pénz jó néhány teljesen haszontalan milliárd kifizetésére, azért ez is valami.

Figyelem vészesen közeleg a május 31-e. Eddig kell a cégnyilvántartásban szereplő, kettős könyvvitelt vezető cégeknek a számviteli törvény szerinti beszámolóikat elektronikus úton megküldeniük a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján. Ez önmagában nem hangzik véresen komolynak, azonban a határidő elmulasztásának következményei már annál inkább. Ha az állami adóhatóság a céginformációs szolgálat által továbbított adatok alapján a beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt törvényi határidő eredménytelen elteltét állapítja meg, 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírság kiszabása mellett hívja fel az adózót arra, hogy kötelezettségének 30 napos határidőn belül tegyen eleget. Sovány vigasznak tűnik, hogy a fenti szép nagy summa a mulasztási bírság első alkalommal kiszabható felső határa, azaz nem feltétlenül ezt a legmagasabb mértéket fogja alkalmazni az adóhatóság, de ennek a roppant méltányosnak tűnő húsz százaléka is tud azért fájni.

A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki.

Azok a vállalkozások,melyek a mulasztás pótlására adott 30 napos határidő alatt sem tesznek eleget jogszabályi kötelezettségüknek túl sok jóra ne számítsanak. Ez esetben ugyanis az adóhatóság a határidő elteltét követő napon 60 napos határidő tűzésével újabb, 1 millió forintig terjedő mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót kötelezettsége teljesítésére. Itt már a méltányosság kevésbé emlegethető sikerrel. Ha pedig az adózó a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívás időtartama alatt sem tesz eleget, az állami adóhatóság a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti az adózó adószámának felfüggesztés nélküli hivatalból történő törléséről és egyúttal kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását. A cégbíróság legkésőbb az állami adóhatóság értesítésének beérkezésétől számított húsz napon belül, ha a cég mulasztását megállapította, a céget megszűntnek nyilvánítja. Szintén e jeles napon van a beadási határideje a 2011. adóévre vonatkozóan társasági adóbevallásnak.

E kötelezettségüknek a Tao. tv. hatálya alá tartozó egyszeres, illetve kettős könyvvitelt vezető adózók egyaránt a 1129. számú nyomtatvány benyújtásával tehetnek eleget. Ezt a határidőt is érdemes komolyan venni, a késedelmes teljesítést ez esetben is legfeljebb 500.000.-Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal szankcionálható azzal a különbséggel, hogy az adóhatóság felszólításáig van lehetőség a késedelem kimentésére. Amennyiben az érintettek a felszólításban megjelölt határidőig sem tesznek eleget bevallási kötelezettségüknek az első alkalommal kiszabott bírság kétszeresét kell megállapítani, viszont a kötelezettségek teljesítése esetén a kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.

A zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ 1994 májusában szervezte meg első alkalommal a ma már vajdasági szintű Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt, így adózva a délvidéki tájakon, főleg a Bánságban káplánkodó szegedi gyűjtő, Kálmány Lajos emlékének, aki halhatatlanná tette a Délvidék néprajzi, népköltészeti kincseit. Ha napjainkban akadnának követői Kálmány Lajosnak nagy valószínűséggel a XXI századi népmesék bőséges forrására találnának némely honfitársaink által a vagyonosodási vizsgálatuk során kreált történetek között.

A „népművészet” e mai remekei közkincsé válásának nem is annyira a gyűjtő szenvedély hiánya, mint az adótitok állja útját. A régi korok névtelen mestereinek napjainkban alkotó botcsinálta utódai ugyanis nem saját szórakoztatásukra vagy mások okulására hozzák létre történeteiket, egyszerűen magyarázatot kell adniuk az adóellenőröknek milyen jövedelmekből sikerült vagyonukat gyarapítani vagy egyszerűen csak kiadásaikat fedezni.

Ez az inspirációt és kreativitást végletekig fokozni képes helyzet többnyire vagyonosodási vizsgálatok alkalmával szokott előállni. E kellemetlen eljárás lefolytatásának előfeltételeként az adóhatóság azt vizsgálja, hogy az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásaival arányban vannak-e bevételei. Amennyiben netán bizonyítást nyer, hogy nem, nincs akadálya a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásának. Mely tulajdonképpen nem más mint annak valószínűsítésére irányuló becslés, milyen forrásokból fedezte az adózó egy meghatározott időszakban kiadásait. A hangsúly ezúttal a becslésen és a valószínűsítésen van. Ez azért lehetséges, mert ebben a helyzetben megfordul az egyébként általában az adóhatóság oldalán lévő bizonyítási teher, itt az adózónak kell kétséget kizáró módon bizonyítania azt, hogy a valószínűsítettel szemben mennyi volt az adóköteles jövedelme.

Na, itt kapcsolódik aztán a történetbe a népművészet. A kevésbé kreatívak egyszerűen csak kölcsön kapnak boldogtól-boldogtalantól. Vannak, akik örökölnek a párnacihából, vagy takarékbetétből, kreatívabbak találnak vagy nyernek pénzeket. A körmönfontak egyszerűen azt állítják, hogy a vizsgált időszakban kiadásaikat egy korábbi, már az adójogi elévülésen túli, egyébként adóköteles jövedelmükből fedezték. Azonban a bizonyítási teher megfordulása miatt egyik megoldás sem lehet üdvözítő, ha az érintett nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a pénz valóban rendelkezésre állt.

Az egyes megoldásoktól függően még bizonyítottság esetén sem lehet megkönnyebbülten felsóhajtani. Ha a kiadások finanszírozásának forrása kölcsön volt, bizony a kölcsönadó kerül sorra. Neki is számot kell adnia arról, milyen forrásokból fedezte a kölcsön összegét. Ha ez is sikeresen megoldódik, még mindig ott van egy időzített bomba, nevezetesen a kölcsön visszafizetése, mert ugye ennek a forrását is meg kell majd teremteni. Van tehát bőségesen táptalaj korunk „népművészete” számára.

Vegyes, inkább negatív kép rajzolódik ki az adózás területén az elmúlt két évet áttekintve. Nem lett egyszerűbb az adórendszer. Indulásként megszűnt hét kis adó, ugyanakkor a most bevezetni terezettekkel együtt a duplájával nő az adónemek száma. Nagyon nem volt szerencsés a majdnem egykulcsos szja bevezetése,mert az alacsony jövedelműek adóterheit azonnal növelte, viszont a leépülő gazdaságban eddig nem tudta kifejteni a több munkára és jövedelemszerzésre ösztönző hatását.

Ugyancsak keveset segített a fekete gazdaság kifehérítésében, mivel a bérek egyéb terhei még igen magasak, így a vállalkozások egy jelentős része nem érdekelt a feketéből fehérre történő váltásban. Ez ügyben eredményesebb lehetett volna a bérek közterheinek csökkentése. Az adóregisztrációs eljárás bevezetése viszont pozitív lépés volt, ugyancsak alapvetően helyeselhető a NAV létrehozása. A tervezett intézkedések közül a vállalkozások közötti pénzmozgásra előírandó kötelező banki út növelheti az átláthatóságot, viszont kissé rossz mellékízt kap a pénzügyi tranzakciós adó miatt.

Az adóelvonások mértéke összességében növekedett ezt már önmagában sem tartjuk feltétlenül szerencsésnek. Főként, ha ez részben más adómódosítások által okozott költségvetési hiány pótlása miatt szükséges. Mindemellett az a benyomás kezd kialakulni, hogy a többlet adóbevételek egy része nem szerkezeti változtatásokat finanszíroz majd, hanem jelen gazdasági körülmények között kerülendő kiadásokat pl. IMF és a piaci finanszírozás közötti kamat különbségek, stadion építések stb. Mindezeken túl az adó jogalkotásban is tapasztalható általános kapkodás, a gyakran és nem kiszámítható módon változó adózási szabályok lásd pl. különadók erősen hozzájárultak ahhoz, hogy mára már nem jellemző a tolongás a magyarországi befektetések iránt érdeklődők között.

Talán túlzás konzultációnak hívni azt a kérdés felelet játékot, amit a kormány szokott űzni jó pénzért az ő népével, de mindenképpen jól hangzik, főleg mert nemzeti.   A miniszterelnök pénteki bejelentése szerint  újabb fordulója indul a nemzeti tanácskozásnak vagy vélemény kérésnek. Ezúttal alapvetően a munkahelyteremtés valóban fontos kérdései kerülnek sorra. A kormányfő szerint a nemzeti konzultációval nem  kívánják áthárítani a döntés felelősségét,  de fontos tudni, hogy amikor kirobbannak a társadalmi viták, a politikusok számíthatnak-e a társadalom támogatására és az  adatgyűjtésnek ez a formája   sokkal megbízhatóbb, mint egy közvélemény-kutatás.

Amennyiben a miniszterelnök úr a válaszadók adataira gondolt, teljes az egyetértés köztünk, egyéb esetekre nézve a feltehető kérdések tartalma és jellege miatt valószínű nagyon mást gondolunk,  de ez így van rendjén. Példaként nézzük mindjárt a kormányfő által felvetett méltányos tehermegosztás ügyét. Ennek kapcsán vélhetően arról próbálják majd megtudakolni a „nagyérdemű” véleményét hogy ő szeretné e személyesen a hátán cipelni a válság nyűgeit vagy nem bánja, ha ezt továbbra is a bankokra és egyéb  nagy vállalkozásokra lőcsölik. Ezt a különadókkal kapcsolatban így fogalmazta meg Orbán miniszterelnök úr: "Miután lejárt a három év, most ismét el kell döntenünk azt a kérdést, hogy ezek csak egy átmeneti válságintézkedésnek voltak-e tekinthetőek, vagy pedig azt akarják a magyarok, hogy hosszabb távon is mindez maradjon része a magyar közteherviselés rendszerének.

Én az utóbbira fogok szavazni, amikor kitöltöm a kérdőívet"  Már a probléma felvetés  is abszurd, lévén a potenciálisan közvetlenül érintettek egy részét, „a magyarokat” kérdezik arról, hogy mindjárt tőlük vegyen-é el   pénzt az ő kormányuk vagy inkább másoktól. Az esetleg  ingadozók megerősítésére a miniszterelnök nem is rejtette véka alá a saját álláspontját, maradjon csak a magyar közteherviselés rendszerének része az a fránya különadó, fizessenek a bankok meg a  multik.  Persze ez is egy vélemény és meg is vannak a maga szempontjából a kétségtelen előnyei. Ezt az irdatlan pénzt mennyivel egyszerűbb és politikailag kényelmesebb néhány nagy adózótól beszedni, mint számtalan vállalkozásból és magánemberből kipréselni.

Mindössze csak az hibádzik, senki nem mondja el nekünk potenciális nemzeti konzultálóknak, hogy az egyik vagy másik irányba való döntés milyen következményekkel jár majd. Milyen gazdasági előnyöket, hátrányokat hoz ránk, ha így vagy amúgy történnek a dolgok. Ha nem ismerjük pontosan az egyes megoldások velejáróit, a vak hiten túl nem marad más, mint a bizonytalanság.  Csak az látszik fixnek, hogy mi nemzeti konzultálók akár követjük a miniszterelnöki példát akár nem, készíthetjük a pénztárcánkat, mert előbb – utóbb, de mi fizetünk mindenért.     

Több módosító indítványt nyújtott be az Országgyűlés költségvetési bizottsága az adózást érintő egyes törvények módosításához. Egyebek mellett azt javasolják, hogy a vevő adószámát csak akkor kelljen feltüntetni a számlán, ha annak áfa tartalma eléri a 2 millió forintot.

Ezzel összhangban van az javaslat, hogy a jövőre kötelező összesítő jelentésben se az 500 ezernél, hanem a 2 millió forintnál több áfát tartalmazó számlákat kelljen csak feltüntetni. Egy másik érző szívű módosítási javaslat szerint a  minimálbér kétszereséig nem kellene szociális hozzájárulási adót fizetniük a rokkant vállalkozóknak.

Megint más elképzelés a szociális szövetkezet tagjainak biztosítaná, hogy az általuk előállított élelmiszerhez adómentesen jussanak hozzá havonta, a minimálbér összegéig. Végül is jó, hogy a nagy rohanás közepette legalább a vita során felmerül egy-két praktikus vagy szociális szempontból indokolt módosítási javaslat. Minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy valamennyi képviselő, minden törvény javaslatot, az előterjesztő által csatolt hatás tanulmányok alapján szakértőkkel végig elemez és az így kialakított szilárd meggyőződése szerinti legjobb megoldásra tesz javaslatot. A világért sem gondolnám, hogy e helyett puszta vezényszavakra nyomogatnak gombokat. Hiszen, mi választottuk őket!

Az MTI hírei szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bevetési Főigazgatóságának pénzügyőrei új láthatósági mellényt kaptak és a NAV szerveinél 2013. december 31-ig folyamatosan cserélik le a régi, sárga mellényeket az összevont szervezet egységes arculati elemeivel ellátott narancssárga egyenruhájára. Na, kedves barátaim itt most álljunk meg egy szóra, engedjük szabadjára fantáziánkat és ha kellően ellazultunk próbáljuk követni a következő gondolatmenetet. Mert azért ez a láthatósági mellény nem rossz gondolat ám, kifejezetten adózó barát, már ha következetesen végrehajtják.

Gondoljunk csak bele milyen előnyökkel járna egy ilyen láthatósági mellény például egy helyszíni adóellenőrzésnél. A szépség vagy tetováló szalonokban, a jósnőnél, de még az ügyvédi irodákban is rögtön tudnák, mi a teendő, még ki sem mondanák a szolgáltatásuk árát, már is a láthatósági mellényben feszítő kedves vevő kezében lenne a számla. Eddig ugye kristály tiszta és világos az idea. De most csavarjunk egyet a gondolat menetén és nézzük más szemszögből a láthatósági mellényeket. Amelyek a hatóság dolgozóin is kiválóan tudják szolgálni az adóztatás érdekeit.

De tovább megyek, a NAV-nak egyenesen megérné ezeket a láthatósági mellényeket ingyen osztogatni a lakosság körében, sőt akár komoly divat őrületet kreálni a mellény viselése érdekében. Ki lenne az az elvetemült vállalkozó, aki egy NAV-os láthatósági mellényt viselő vevőnek ne adna számlát. Megeshet, hogy a gyengébb idegzetűek közül többen akár mindjárt két számlát is kiállítanának, mert biztos, ami biztos. Ötletünket nagy példaképünk nyomán, de csak ránk jellemző szerénytelenséggel egyenesen adózástörténeti bravúrnak, mi több kifejezetten adózási taktikai atomfegyvernek gondoljuk. S mint ilyet illő tisztelettel ajánljuk az illetékesek figyelmébe.

Ki-ki vérmérséklete esetleg politikai meggyőződése szerint értékelheti bölcs kompromisszumként vagy fejetlen kapkodásként az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságában illetve a költségvetési és számvevőszéki bizottságában csütörtökön a távközlési adó módosításra elfogadott döntéseket. Igazából még nem is volt időnk hozzászokni a május 18-án elfogadott telefonadó gondolatához, máris kész a javaslat a törvény módosítására, e szerint 2012-re csökkentenék az adó havi maximum mértékét magánszemély előfizetők esetében 400.-Ft-ra, egyéb előfizetők után pedig 1.400.-Ft-ra. A döntést mindkét bizottság egyhangú határozattal fogadta el.    

A jövő évi távközlési adó a korábban elfogadottal azonos marad, így 2013-tól magánszemély esetén havi maximum 700, nem magánszemély esetén maximum havi 2.500 forint. Szintén egyhangú támogatást kapott a két bizottságban az a módosító javaslat, amely szerint a kiszámlázást követő második hónapban válik esedékessé a távközlési adóbefizetése, azaz a júliusi számlát nem augusztusban, hanem szeptemberben kell majd befizetni. Így várhatóan nemcsak csökkenek majd az e forrásból származó adóbevételek, de további egy hónapot kell majd várnia a költségvetésnek az áhított bevételre.

Arról nincs információnk, hogy a kkv-szektorhoz tartozó vállalkozások mennyire várják az alanyi adómentesség 5 millió forintos határának 6,5 millióra forintra emelését, de úgy tűnik még türelmesnek kell lenniük. Volt ugyan erre nézve az említett két bizottság előtt egy képviselői javaslat, de nem kapott többséget, ezzel együtt mégis az Országgyűlés elé kerülhet, mert a bizottsági tagok egyharmada támogatta. A döntés végső kimente szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy támogatók az országgyűlési parkó melyik harmadból kerültek ki.

Valószínű nagyobb esélye van törvényerőre emelkedni a gazdasági bizottság azon javaslatának, mely szerint a kedvezőbb 18% áfa kulcs alá sorolnák a nemzetközi jelentőségű szabadtéri zenei fesztiválok belépőjegyeit. A javaslat indokolása szerint erre a hazai fesztiválok nemzetközi versenyképességének támogatása érdekében lenne szükség. A módosítás a kihirdetését követő 31. napon léphet hatályba, és azokra a szabadtéri rendezvényekre lenne érvényes, amelyeket legfeljebb tíz egymást követő napon tartanak meg, és a résztvevők száma várhatóan legalább egyszer meghaladja az ezret.

Öngól?  Igen, vannak helyzetek, mikor akaratunk ellenére a saját kapunkba rúgjuk a labdát.  Ezt példázza az alábbi jellegében nagyon különböző, de végeredményét tekintve azért némi hasonlóságot mutató két történet.  Az MTVA a foci EB és az olimpia hazai  közvetítésének kizárólagos jogára hivatkozva a sportesemények – nem magánlakásokban történő – kivetítésének engedélyéjéért pénzt akar szedni a vendéglátó helyek tulajdonosaitól. a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap ötvenezer és kilencszázötvenezer forint közötti összegeket szeretne kasszírozni hozzájárulásáért a kocsmahivataloktól kivetítés módjának méretének függvényében.  

A labdarúgó-Eb esetében a tervek szerint más ára lenne a különböző meccseknek, a több nézőt vonzó mérkőzések drágábbak lennének, ezért megeshet, hogy több helyen úgy döntenek egyáltalán nem vagy nem az  összes meccset teszik láthatóvá vendégeik számára. Így aztán a vendéglátók és azon vendégek szívébe akik kedvenc szórakozó helyeiken nem láthatják majd az említett sport eseményeket nem kerül fő helyre az eddig sem kiválóbbnál kiválóbb műsorok előállítása okán emlegetett műintézmény.

Akik pedig nem szeretnék megfizetni a köznyelv által máris „foci adónak” becézett díjat és a vendégeiket sem akarják teljesen szórakozás nélkül hagyni egyszerűen hangolják más  csatornára készülékeiket. Így aztán se pénz, se néző. Nincsenek ilyen könnyen megoldható helyzetben viszont azok az ügyvédek akiket a NAV revizorai kerestek fel időpont egyeztetés után konzultációs lehetőséget kérve. Az öt, az adójogi területet ismerő „áldozat” kiválasztása  többek között ügyvédi irodák honlapjairól és a tárgykörrel foglalkozó internetes blogokból szerzett információk alapján történt. A próbavásárlás befejeztével hárman bizonylat nélkül vették át a konzultációs díjat illetve az ügyintézéshez szükséges előleget.  A mulasztáson ért fővárosi ügyvédek a kiszabott bírságon felül a NAV szerint bevallásaik utólagos ellenőrzésére is számíthatnak. Így egyszerre mindjárt két öngól is sikerült.

Úgy tűnik jön az európai pénzügyi tranzakciós adó. Bár az uniós tagországok megosztottak a Tobin-adó néven is ismert illeték egységes bevezetésének kérdésében. Az ellenző tagállamok többek között azzal érvelnek, hogy világszinten nem sikerült döntésre jutni az adófajta elfogadásáról, és egy esetleges egyoldalú lépés következtében az EU versenyhátrányt szenvedhet el. Az EP ezért azt is javasolta, hogy az adót akkor is indítsák el, ha egyes tagállamok egyelőre nem vesznek részt a rendszerben.

Lehet, hogy a javaslat célszerű, de az biztos, hogy nem vette véresen komolyan azt az uniós szabályozást miszerint  adóügyben csak egyhangú döntés születhet a tagországok között. Szükség törvényt bont? Már az unióban is? A javaslat kidolgozói ugyan nem valószínű, de akár puskázhattak is a Széll Kálmán Terv 2.0 változatából mert az Európai Bizottság elképzelése szerint 0,1, illetve 0,01 százalékos illetékről lenne szó, tranzakciótól függően. Mint tudjuk a hazai törvényjavaslat nem ragaszkodott ennyire az említett dokumentumhoz, a törvényjavaslatban már megelégedtek egy kulccsal is.

Az EP támogatta a megoldást, de sürgette, hogy az adó legyen még inkább célzott, semmiképpen ne lehessen megkerülni. A jelentés szerint egyedül a nyugdíjalapok mentesülhetnek az illeték alól. A pénzügyi tranzakciós adó uniós változata nem csak a kulcsok számát tekintve különbözik a hazai elképzelésektől, hanem abban is, hogy nem valamennyi pénzmozgásra terjedne ki, csak a spekulatív jellegű tranzakciókra, így a normál lakossági, vállalkozási pénzforgalmat nem terhelné. A számítások szerint így is 57 milliárd euró bevételt jelentene. Száz forintos kérdésünk, mennyi is lenne ez napi árfolyamon forintban?

Az NGM közzétette a központi kormányzat első négyhavi előzetes mérlegét. A központi költségvetés hiánya az év első négy hónapjában 271 milliárd forintot tett ki. Ez a tavalyival összehasonlítva, mely 586 milliárd volt lényegesen kedvezőbb képet mutat.

De már nem ilyen rózsás a helyzet, ha az ez évre tervezett hiányhoz viszonyítjuk első négy havi hiány mértékét. Rögtön látható, hogy április végére az éves hiány 45,6%-t sikerült produkálni. A tavalyi évben az abszolút értékben magasabb hiány ellenére ugyanebben az időszakban csak az éves hiány 34,1% - át termeltük meg. Ezt a módszert követve kíváncsiak voltunk hogyan alakultak egyes adónemek tervezett és ténylegesen teljesített bevételei. A társasági adó bevétel közel 106 milliárd forint volt, ez majdnem öt milliárddal haladja meg a 2011.év első négy hónapjának bevételét. Akár rendben lévőnek is tűnhetne a dolog, csak hogy a 2012. évi bevételi előirányzat negyven milliárddal több, mint a tavalyi, így az ez évi időarányos teljesítésben némi elmaradás mutatkozik, mert az előirányzatot csak 29,7 %-ban sikerült teljesíteni, ez több mint két százalékkal marad alatta a 2011.évi teljesítésnek.

Lényegesen rosszabb képet mutatnak az EVA bevételek, melyek minden fajta összevetésben messze alatta maradnak a tavalyi esztendő teljesítményének, pedig az előirányzat az előző évhez képest 50 milliárdnyi többletet tartalmaz. Ennek ellenére 7 milliárddal kevesebb bevétel folyt be a költségvetésbe április végéig, mint tavaly. Az áfa viszont legalább is a mérlegadatok szerint kifejezetten jól teljesít két százalékkal is meghaladva az időarányosan várt bevételt. A többi adóbevételnél az mondható általánosnak, hogy magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában, de egy-két százalékkal elmaradnak az éves előirányzat alapján várt időarányos teljesítménytől. Ez arra utal, hogy nem kizárt, kissé optimistára sikeredett a költségvetés adóbevételi oldala. A bevételi adatok alakulását figyelve egyre inkább érthetővé válik a telefonadó nagy sürgősséggel történő bevezetése, úgy néz ki lesz mit pótolni a bevételek terén.

Egy körülbelül két méter hosszú és egy méter széles, "Én inkább a spekulánsokat adóztatnám" feliratú sárga csekket akasztottak kedden délelőtt a fővárosi Dózsa György téren álló Dózsa-szoborra az LMP aktivistái. Nem mondhatni, hogy az akció hatására megbolydult méhkasként zúgolódott volna a város. Ha csak azt nem számítjuk ide, hogy nem hivatalos információk szerint az állatkertben a krokodilok között viszont menten kitört a frász. Ők ugyanis még emlékeztek arra a kedves gyerek dalocskára melyben: „a krokodilus a Gangesz partján csücsül a farkán és spekulál”.

Körükben nem csitult a riadalom az ellenzéki párt sajtótájékoztatójának következtében sem, bár az egyértelműen kiderülni látszott, hogy a derék ellenzékiek nem éppen e féle spekulánsokra gondoltak. Viszont olyat még a legöregebb krokodil sem hallott, amit az LMP gazdasági kabinet vezetője talált mondani: „Orbán Viktor hazudik” amikor azt állítja, hogy a sárgacsekk-adó nem fogja sújtani a hétköznapi átutalásokat. Az éppen jelenlévő látogatók szerint a krokodilok rosszallóan összenéztek, megcsóválták busa fejüket, hatalmas fogaikkal kaffantottak egyet, majd elmerültek, hogy tovább spekuláljanak az élet dolgain, lehetőleg adómentesen, az az ellenzéki meg csak hadd mondja a magáét.

Az LMP nyughatatlan aktivistái talán a hidegvérű hallgatóság közönyén felbőszülten tovább ráncigálva az oroszlán bajuszát, kijelentették a kormányfő akkor sem mond igazat, amikor arról beszél, hogy az Európai Unió miatt kell kiterjeszteni az adót a családok és a vállalkozások átutalásaira. Az Európai Bizottság által felvetett tranzakciós adó ugyanis kizárólag a "spekulánsok átutalásait sújtaná", a többit pedig érintetlenül hagyja. Mindennek tetejébe nem átallják felemlegetni, hogy ők már két éve javasoltak ilyen spekulációs adót, melynek elfogadása esetén a költségvetés eddig több mint százmilliárd forintos bevételre tett volna szert. Na, és akkor mi van? Figyel ilyenekre egyáltalán valaki, persze a krokodilokon kívül?

A változatosság kedvéért ezúttal a telekommunikációs tanácsadással foglalkozó SciamuS kft  véleményét foglaljuk össze az MTI hírei alapján a telefonadó szerintük várható hatásairól. A tanácsadó cég neve latin eredetű, magyar jelentése sokat mondó: tudunk. Lássuk mit tudnak, illetve mit valószínűsítenek a telekommunikáció szakemberei   a telefonadó szabályai ismeretében a ránk váró következményekről.  

Kiindulásként leszögezik  különösen nagy terhet jelent az új adó a szolgáltatóknak, hiszen 2012 második felében dupla adó sújtja őket: a válságadót még fizetniük kell és már fizetni fogják a telefonadót is. Véleményük szerint  bár a törvény értelmében a szolgáltatók rövid távon nem terhelhetik át az új adót az előfizetőkre mivel  a meglévő szerződéseiket nem módosíthatják, ám hosszú távon ez elkerülhetetlen lesz.

Az új törvény értelmében a csoporton belüli hívásokat, a kék és zöld számokat is terheli adó. Ennek  hatására a szolgáltatók vagy megszűntetik a csoporton belüli, gyakran nulla forintos perdíjat, vagy a látványos áremelést elkerülendő, a havi díjat emelik, a SciamuS számításai szerint körülbelül 50 százalékkal. Nagyon szeretnénk hinni, hogy tévednek, mert ez igen jelentős érvágás lenne. A szakértők szerint kommunikációs költségeik lényegesen növekedésére számíthatnak azok az intézmények, vállalkozások, amelyek nem használnak vezetékes telefont, mert csoporton belüli hívásokkal oldják meg a kommunikációt munkaidőben, e körbe tartozik  több kórház is. Hátrányosan érinti az új adó a dolgozói és családi csomagokat is, az ezekben résztvevők  eddig ingyen beszélhettek egymással. A jövőben ezt lényegesen drágábban tehetik meg.

A júliusban hatályba lépő jogszabály szerint a kék és zöld számok, vagyis a helyi tarifával, illetve az ingyen hívható számok szintén adókötelesek, az ezzel kapcsolatos költség növekedés  azon szolgáltatókat, bankokat, közmű szolgáltatókat fogja  terhelni, amelyek ügyfélbarát ügyfélszolgálatot üzemeltetnek.  Az egyetlen jó hír a SciamuS jogértelmezése szerint, hogy a skype és más internet alapú telefonhasználat nem lesz adóköteles. Ezek után más javaslatunk nem igen  lehet, mint keresd  a költség és adó megtakarítási  lehetőségeket.  Egyet mi is tudunk ajánlani.

E kicsiny ország lakossága számtalanszor adta már tanújelét leleményességének . Ezúttal a betegség biztosítás ez év elejétől szóló adómentességének kreatív kihasználásra történő próbálkozások mutattak példát erre. A történet lényege, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése értelmében adómentes – a díjfizetés időpontjában – a kifizető által magánszemély javára kötött, visszavásárlási értékkel nem rendelkező betegségbiztosítás díja. Így adómentes, ha például a munkáltató köti és fizeti a betegség biztosítást a dolgozója javára.

Csakhogy értékelhető legyen az ötlet egy pillanatra a teljesség igénye nélkül nézzük a betegség biztosítás lényegi elemeit. Ez a biztosítási fajta a véletlenszerűen, váratlanul bekövetkező betegségekre, egészségkárosodásokra, mint biztosítási eseményekre nyújt biztosítási védelmet, azzal, hogy fedezetet képez a nem várt esemény (betegség, egészségkárosodás) miatti, sokszor jelentős összegű kiadásokra. Fontos, hogy véletlenszerűnek a biztosítás megkötéshez képest előzmény nélküli betegség, egészségkárosodás minősül. Ezért a biztosítók ilyen szerződések megkötése előtt kellően alapos szűrő vizsgálatoknak vetik alá a biztosítottakat, lévén ez a kockázat elbírálás nélkülözhetetlen eleme. De a biztosítás tartama alatt is van szerepe az egészségügyi protokollok szerinti gyakorisággal végzett szűrő vizsgálatoknak, az idejében felismert betegség kezelési költségei lényegesebben alacsonyabbak lehetnek. Így ezek a szűrések is szerves részei az ilyen biztosításoknak.

És most jön az okosság, nem kell mást tenni, mint a véletlenszerű elemet kihagyni a biztosításból,ezzel minimálisra csökkenteni a kockázatot lényegében csak a szűrővizsgálatok költségét megjelenítve a biztosítási díjban. Ezzel máris adómentessé lehet tenni egyes nagy értékű egészségügyi szűrővizsgálatok finanszírozását. Mielőtt még bárki beleélné magát, hogy most megfogta az isten lábát, sietek leszögezni, hogy természetesen csak látszólag. Ezek az ún. menedzserszűrések az szja törvény szerint adókötelesek és bérjövedelemként vagy egyes meghatározott juttatásként viselnek közterheket. A dologban a kisebb szépség hiba, hogy én így gondolom, ettől sokkal jelentősebb problémának látszik, hogy az adóhatóság is hasonló véleményen van. Így aztán fölöttébb javasolt tanulmányozni az ide vonatkozó jogszabályok mellett a NAV álláspontját is mielőtt némi adómegtakarítás reményében bárki könnyelmű kalandokba bocsátkozik.

A kormányzati ciklus félideje összegzésre késztette a NGM-et is Cséfalvay Zoltán államtitkár nyilatkozatából az adózással kapcsolatos néhány részletet ingerelt vélemény nyilvánításra. Az egyik kedvencem az egykulcsos adó, mely az államtitkár szerint jövőre már valóban egyszerű is lesz, amitől a fogyasztás növekedését és a gazdaság fehérítését várja, s ez utóbbinak mármint a fehéredésnek már szerinte mutatkoznak a jelei. Ha el is tekintünk most annak értelmezésétől, hogy az adó egyszerűsödése, hogy vezethet majd a fogyasztás fellendüléshez, minden tiszteletünk mellett vitatkoznánk az államtitkár úrral.

Már csak azért is mert az egykulcsos adó a bevezetése óta sajnos még nem került olyan helyzetbe, hogy megmutathatta volna oroszlán körmeit. Mert ugyan az érintettek vélhetően vették az adó politikai üzenetét, az állam nem sújtja aránytalanul nagy teherrel a magasabb hozzáadott értéket előállítókat, de ők meg azt üzennék, hogy munkájuk nem vagy alig lévén nem igen van módjukban hozzáadott értéket sem előállítani, nem hogy magasabbat.

A munkáltatók egy jelentős részének ez ügyben viszont az a problémája, hogy leginkább igen nagyon szép szavakkal tudja megköszönni alkalmazottainak a magasabb hozzáadott érték előállítását, merthogy a közterhek kifizetésre az igen vékonyan csordogáló megrendelésekből már nemigen futja. Ha mindenképpen szükségessé válna a szép szavak forintosítása azt meg nem annyira érintené az adó, akárhány kulcsa legyen is. Amiben viszont egyet tudunk érteni az államtitkár úrral az a gazdaság fehéredésében mutatkozó jelek kérdése. Az az igazság magunk is tapasztalunk ilyeneket, fájdalom egyelőre leginkább jó néhány hozzánk forduló vállalkozó arcán, amikor számba vesszük a jövő lehetőségeit.

Sokkal inkább szeretnénk azonban együtt örvendezni a fekete gazdaság fehéredésén, ebben mindenképpen teljes az egyetértés. Mint ahogy azt az államtitkári kijelentést is fenntartások nélkül tudjuk üdvözölni:  új adók már nem lesznek  , ha lesznek is adóváltozások, azok a terhek csökkenését jelentik majd. Úgy legyen!

Adódhatnak helyzetek, amikor fölöttébb sürgősen és leginkább sok pénzre van szüksége a költségvetésnek. Ezúttal ne firtassuk, hogy állnak elő ilyen szituációk esetleg éppen a mindenkori kormányok csetlés-botlásai következtében, mint például korábban a balemlékezetű áfa csökkentés. Vagy gondoljunk csak a közel múltban bevezetett jobb sorsra érdemes egy kulcsos adó következtében előállott költségvetési hiányra. Témánk szempontjából azonban most a szükség, mint helyzet a fontos és mint tudjuk a szükség nagy úr.

Valahogy így látta ezt az ÁSZ elnöke is amikor a kormány elmúlt két évét értékelve az adóztatással kapcsolatban megállapította a válságadók bevezetésének az volt a logikája, hogy a kormány ott szedjen be adót, ahol ez könnyen és egyszerűen megtehető. Ha volt logikája az elmúlt időszak adóztatásának, ez mindenképpen helyes. De sajnos nem csak logikája volt, hanem a következményei is megjelentek. Tekintsük a célzott következménynek azt, hogy költségvetési szempontból viszonylag „csendesen” átvészeltük az elmúlt két évet. Bár ebben az adóbevételek mellett volt némi szerepe egy potom kétezer milliárdos nyugdíjpénztári „önkéntes segítségnek” is.

De most még csak nem is ez a lényeg. Igazán arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy az adóknak kissé hasonlatosan a doktorok által felírt különböző pirulákhoz a szándékolt eredményei mellett lehetnek és többnyire vannak is esetlegesen nem kívánt „mellékhatásai”. Ilyen a költségvetés stabilizálása, mint fő cél mellett jelentkező egyik nem kívánatos „mellékhatásként” könyvelhető el a különadók esetében, hogy nem igazán pörgették föl a beruházásokat. Hogy nem arattak osztatlan tetszést az unióban az meg már valóban nem a mi gondunk.

Különben is, ami elmúlt, az elmúlt, fátylat rá. Majd a Széll Kálmán Terv 2.0 most megpróbálja belesimítani a magyar adóelképzeléseket a nemzetközi szinten is elfogadott adózási szisztémába. Legalábbis ezt a megállapítást tette ÁSZ elnöke a kormány tevékenységét értékelve. Ezek szerint számára is úgy tűnt, mintha eleddig nem feltétlenül harmonizáltunk volna mindenben a nemzetközi szinten is elfogadott adózási szisztémával. Én meg azt mondom, hogy most már így utólag rúgja meg a ló, de ennek köszönhetően legalább távolodtunk volna el valamicskét a béka hátsójától, persze ne lefelé. Sebaj, talán majd most. Optimizmusom alapvetően az ÁSZ elnökének az új adókról kifejtett véleményére épül eszerint "továbbra is egyszerű, nagy hatékonysággal beszedhető adókról van szó, amelyekhez nem kell többletbürokráciát kiépíteni".

Igen, ez valóban ügyes a költségvetés bevételeit úgy próbálják biztosítani, hogy az új adókkal járó adminisztrációs terheket az adókötelezettségekkel együtt megnyerték az adó alanyai. Így nem kell sok vállalkozásnak illetve magánszemélynek plusz nyilvántartásokkal, bevallásokkal bíbelődnie, elég, ha majd a megadóztatott szolgáltatás igénybevételekor megfizeti az ebből származó többlet költségekből ráeső részt. Meg vagyok győzve. Engedjük meg, hogy ezekkel az új, ha igaz, a nemzetközi adószisztémába harmonizáló adókkal akár esélye is lehet tartható költségvetés finanszírozásának 2012-13-ban. De ezek, a különadó elődeikhez hasonlóan nem adnak választ arra a kérdésre mi a fenéből lesz itt gazdasági növekedés? Mert a már emlegetett „mellékhatásaik” következtében komoly esélye van, hogy nő az infláció, annak viszont lényegesen kevesebb, hogy a beruházások gyarapodnának. Ettől pedig lehet ugyan stabil költségvetés, de hogy a béka hátsójához nem kerülünk közelebb, az majdnem biztos.

Le vagyunk maradva Hölgyeim és Uraim! Az még sem járja, hogy a határidő lejárta előtt nyolc nappal a NAV által várt bevallásoknak még a fele sem érkezett be. A hatóság becslése szerint mintegy 4,5 millió bevallást kellene benyújtanunk május 21-ig, ezzel szemben május 13-ig 1.960.724 darab szja bevallás érkezett.

A már benyújtott és feldolgozott bevallások alapján május 13-ig összesen 33 milliárd forint személyi jövedelemadót utalt vissza a NAV a magánszemélyeknek, míg a különböző pénztáraknak a rendelkező nyilatkozatok alapján további 3,6 milliárd forintot. Úgy tűnik teljesen természetes módon azok voltak szorgalmasabbak akik pénzt vártak az adóhatóságtól, úgy tűnik akiknek viszont fizetési kötelezettsége van nem igyekeznek ezt idejekorán a NAV tudomására hozni.

Pedig a bevallási határidőt célszerű betartani, mert késedelem esetén legfeljebb 200 ezer, hibás bevallás esetén legfeljebb 20 ezer forintos bírsággal lehet könnyebb a pénztárcánk. Amennyiben valaki önhibáján kívül nem tudja benyújtani május 21-ig a bevallását, késedelmét igazolási kérelemmel mentheti ki.

Figyelem! Fontos, hogy ez esetben nem elég az igazolási kérelmet benyújtani, hanem magát a bevallást is pótolni kell. Azok a magánszemélyek, akiknek az szja-fizetési kötelezettségük nem haladja meg a 100 ezer forintot, ám egy összegben nem tudják teljesíteni, a bevallás nyomtatványon az idén is kérhetnek legfeljebb 4 havi pótlékmentes részletfizetés lehetőséget. A korábbiakhoz képest fontos változás, hogy az idén az első részletet a bevallás benyújtásának határidejéig, azaz 2012. május 21-ig meg kell fizetni. Erről a lehetőségről részletes infó itt olvasható.

Valószínűleg kevesen voltak, akik álmatlanul töltötték a csütörtökről péntekre virradó éjszakát, azon tépelődvén vajon elfogadja-e az Országgyűlés a távközlési adót. Nem borult a papírforma, az előterjesztés névszerinti szavazással, a kormánytöbbség támogatásával törvénnyé emelkedett. A parlamenti erőviszonyok ismeretében ez egyáltalán nem meglepő. Annál érdekesebbek viszont miről és hogyan akarnak meggyőzni bennünket, jámbor telefonálókat az elfogadást követő kormányzati illetve kormánypárti nyilatkozatok.

Az NGM érvelése, a mi természetesen torzító interpretálásunkban közelítőleg így foglalható össze. Emberek! Csináltunk egy olyan adót, hogy berosáltok! Széles adóalapot terhel, alacsony a kulcsa. Magas a bevétele. Ugyanakkor a távközlési szolgáltatók fizetik. Nektek semmi pénzbe lesz, nem hisszük és 2013-tól már nem is lenne indokolt, hogy áthárítsák rátok. Ráadásul ez a mi adónk illeszkedve az új adóreformba a jövedelmetek helyett a fogyasztást és forgalmat terheli majd. Ez pedig azért fontos mert az ilyen típusú adók társadalmilag arányosabbak, hiszen a tehetősebbek fogyasztásuk arányában többet fizetnek.

Értitek? Ezt már inkább mi kérdezzük. Mert akkor hogy is van csak, ha a telefon szolgáltatók fizetik a fogyasztási típusúnak szánt távközlési adót és nem hárítják át ránk fogyasztókra, mi lesz a társadalmi igazságossággal, hogy aki többet fogyaszt, többet fizet? Vagy mégis áthárítják? Nyugalom még sem fogják áthárítani, mert a Fidesz szóvivője szerint a távközlési adót nem a telefonáló emberek fizetik majd, hanem a szolgáltatást nyújtó telekommunikációs cégek; "ez most az ő adójuk, ez most az ő terhük" Akkor hát félre bú, félre bánat és társadalmilag arányosabb adóteher viselés, mégis csak állják a cehhet a távközlési szolgáltatók, mi meg csak telefonáljunk nyugodtan. De a kormánypárt szóvivője arra is rámutatott, hogy nálunk rendkívül drágán szolgáltatnak a távközlési cégek. Ezzel kapcsolatban idézte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD tanulmányát, amely arról szól, hogy "Magyarország világbajnok, nálunk a legdrágább a mobilozás".

Azt gyanítjuk itt lehet valahol a megoldás kulcsa. Megeshet azért olyan drága a telefondíj, mert az elvetemült szolgáltatók sanyargatják a magyart, extra profitot tennének zsebre a tőlünk kicsikart magas telefondíjakból, de leleményes Kormányunk a különadó és az idén már a telefonadó révén is megakadályozta ezt. Azt nem tudjuk, hogy így történt-e, de arra nézve erős a gyanúnk, hogy a távközlési szolgáltatók adófizetésre fordított forintjai mindenképpen tőlünk származnak. Ha áthárítják az adóterheket akkor azért, ha meg nem akkor a saját hasznuk mellett a fejlesztési forrásaik is csökkennek majd. Így aztán előbb vagy utóbb nekünk is fájni fog! Arról már nem is beszélve, hogy a vállalkozásokat terhelő telefonadó vagy annak legalább egy része ugyancsak megjelenhet a nekünk telefonálóknak és nem telefonálóknak felszámított az áraikban. Vagy lehet, hogy külön kérésre ők sem fogják ezt az adót továbbhárítani?