Adóhírtár

Szeptemberben indul Online ADÓklub szolgáltatásunk. Azoknak a figyelmébe ajánljuk, akiknek fontos lehet hogy egy-egy adózási problémával részletesebben megismerkedhessenek. Fel szeretnék használni más vállalkozásoknál felmerült problémák megoldásait vagy a NAV-al folytatott viták tapasztalatait. További részleteket az alábbi linken olvashatsz.
http://www.adoklub.eu/online-adoklub/

Az elvek szintjén még általában jól működnek a dolgok, így van ez az arányos adózás ideájával is. Az egyébként sok kritikával illetett Alaptörvény idevágó megfogalmazásával, miszerint a teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez, vészesen sok baj nem lehet.

Aztán amikor e jól hangzó elv megvalósítása érdekében „megalkottuk” (ták) az adózásra vonatkozó szabályokat, sokan a saját bőrükön voltak kénytelenek  tapasztalni, hogy több okból és több irányban is megbicsaklott a fenti elvnek a gyakorlatba való átültetése.

Ezúttal nem az egyébként  elkerülhető bajokra gondolok, melyek különböző politikai, netán önös érdekek következtében vitték rossz irányba a szabályozást. Hanem arra, hogy a közteherviselés egyéniesítését megfogalmazó elv megvalósítására a jog, mely leginkább általánosítani képes nem feltétlenül maradéktalanul alkalmas eszköz. Ezért aztán némi kiigazításra szorul. Ennek próbál megfelelni az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény amikor  meghatározott feltételek mellett méltányossági jogkört (méltányos eljárási kötelezettséget) biztosít az adóhatóság számára, mely egyedi esetekben enyhítési lehetőséget ad a törvény általánosító szigorával szemben. Alapelvként ( te jó ég, megint egy alapelv!) írja elő, hogy „az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.” Ezt a két eszközt ( adómérséklés és fizetés könnyítés) biztosítja a hatóság részére az arányos adózás biztosítása érdekében. E jog és kötelezettség gyakorlásának módjától függ, sikerül-e és milyen mértékben egyedi esetekben korrigálni az arányos adózás elvét sértő jogszabályokat. Saját ügyeinket illetően adózóként az a lehetőségünk, hogy az adóhatósági eljárásban rendelkezésükre álló eszközökkel próbáljunk érvényt szerezni a méltányos eljárásra vonatkozó adóhatósági  kötelezettségnek. Ennek a sikeréhez szeretnénk hozzájárulni  a fizetés könnyítésre és az adómérséklésre vonatkozó fontosabb szabályok ismertetésével. 

A fokozott adóhatósági felügyeletet elrendelő határozatokban gyakran találkozhatunk a következő mondattal: „ A kockázatelemzési eljárás során az adózót- a hivatkozott jogszabályi rendelkezésnek megfelelően – a tevékenység folytatásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek fennállásának ellenőrzése céljából …....... napján kelt, …........ iktatószámú kérdőív kitöltésére felhívó végzéssel a KOCKERD nevű nyomtatvány kitöltésére hívtam fel.”  A hivatali nyelvezet szörnyűségeit, javaslom most tegyük félre, bár bizonnyal megérne nem is egy „misét”. Ami pedig  a kockázat elemzés kérdését illeti bár igen  fontos ezúttal nem bonyolódnánk bele, ajánljuk viszont minden érdeklődőnek a témával foglalkozó „Kockázatok, elemzések” című írásunkat. 

Maradna ezúttal témául maga a „KOCKERD nevű nyomtatvány” illetve annak kitöltése. Követve a fokozott adóhatósági felügyelet elrendelésének témánkhoz kapcsolódó menetrendjét fontos, hogy a kitöltött és az adóhatóság részére megküldött kérdőív alapján, az abban közölt adatok valóságtartalmának, hitelességének vizsgálatára az adóhatóság az érintett vállalkozásnál az egyes adókötelezettségek teljesítésre irányuló ellenőrzést folytathat le.

Az ellenőrzések valóban egyrészt a KOCKERD nyomtatványon szereplő információk valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkoznak, de alapvető céljuk mégis csak annak meghatározása van-e indok a fokozott adóhatósági felügyelet elrendelésre. Persze, ha már ott járnak arra is figyelmet fordítanak teljesítette-e az adózó valamennyi kötelezettségét ideértve többek között az adóbevallási, adófizetési és bejelentési kötelezettségeket is. Mindezekhez felhasználja a KOCKERD kérdőív feldolgozása során nyert információkat is. Például az ott megjelölt tevékenység kezdési időponthoz viszonyítja a bejelentési kötelezettségek teljesítését. Ellenőrzi a megjelölt tárgyi eszközök meglétét illetve a bérelt vagy saját székhely, telephely alkalmasságát a megjelölt tevékenységek folytatására. Felméri, hogy a kérdőíven megjelölt tevékenységek folytathatók-e az ott megjelölt alkalmazotti létszámmal.Összeveti a vállalkozás által a tevékenység finanszírozására megjelölt pénzügyi forrásokat a megjelölt t tevékenységek forrásigényével.

Többek között ezek eredményeként dönt a NAV a fokozott adóhatósági felügyelet elrendeléséről illetve az ellenőrzés során megállapított mulasztások bírságolásáról. Ezért egyáltalán nem közömbös hogyan töltöd ki a kérdőívet. Javasoljuk a kitöltés előtt tájékozódj a lehetséges kockázatokról. Ha ennek során segítségre van szükséged ajánljuk figyelmedbe az ADÓklub  KOCKERD kérdőív kitöltésével kapcsolatos ingyenes tájékoztató anyagait. Légy az ügyfelünk díjfizetés nélkül, kérd tájékoztatóinkat és csökkentsd a minimálisra a KOCKERD kockázatát!

Az Art 90.§ (7) bekezdése szerint az adóhatóságnak ha akarja, ha nem naptári évenként az adott évben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok legalább 10%-át kockázatelemzés alapján ellenőrzésre kell kiválasztania. Nem gondoljuk, hogy a NAV-nál ez különösebb lelki meghasonláshoz vezetne, azt viszont helyénvalónak vélnénk, bár ezt semmiféle regula nem írja elő, ha az új vállalkozást alapítani szándékozók is elvégeznék a maguk kockázatelemzését.

Hogy milyen kockázatokat kéne elemezni, az egyértelműen kiderül  az Art  említett rendelkezésének folytatásából. E szerint a kiválasztott adózóknál az adóhatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül helyszíni ellenőrzés keretében az adózó által bejelentett adatok, így különösen a székhelyre, a központi ügyintézés helyére, a szervezeti képviselőre vonatkozó információk valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését vizsgálja. Ez még csak rendben is lehetne, de nem áll meg itt a történet. A gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat is feldolgozzák.  Ennek keretében különösen az iránt érdeklődik az adóhatóság, hogy  az újonnan alakult gazdasági társaság természetes személy tagja, vezető tisztségviselője bármely, korábban adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet tagja vagy vezető tisztségviselője volt-e, illetve egyéni vállalkozóként, vagy adószámmal rendelkező magánszemélyként folytatott-e adóköteles gazdasági tevékenységet. Ha igen, van néhány körülmény mely az álmos könyvek szerint sem jelent jót a NAV berkeiben, sőt egyenesen azt eredményezi, hogy  adózási szempontból kockázatosnak ítéli az adóhatóság az újonnan alakult vállalkozást. Ilyen körülmények különösen ha

a) az adózó tagja, vezető tisztségviselője korábban olyan gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője volt, aa) amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adóhatóságnál nyilvántartott köztartozását nem egyenlítette ki, ab) amellyel szemben az állami adóhatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel, ac) amellyel szemben az állami adóhatóság üzletlezárás vagy az adóköteles tevékenység felfüggesztése intézkedést alkalmazott, ad) amelynek adószámát az állami adóhatóság felfüggesztette, illetőleg e törvény 24/A. §-a alapján törölte;

b) az adózó tagja, vezető tisztségviselője egyéni vállalkozói igazolványát öt éven belül az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatos fizetési, bejelentési, bevallási, nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt vonták vissza

Az Art előírásain túl az adóhatóság a kockázatelemzés során erősen támaszkodik a tevékenysége során keletkezett adatokra is. Így további kockázatnövelő tényezőként tekintik, ha az adózói múltat a következő körülmények festik sötétebbre a kelleténél:

- bevallás benyújtási fegyelem több alkalommal történt megsértése, - veszteséges tevékenység hosszú távon, - bevallott közösségi beszerzési, értékesítési adatok eltérése a partnerországok adatszolgáltatásától, - bevallott export-import adatok eltérése a vámhatósági adatszolgáltatástól

Tovább ront a helyzeten az

- adóhiány jogerős megállapítása bevétel eltitkolás, és/vagy jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylés, és/vagy fiktív számla kibocsátása, vagy fiktív költségszámla befogadása  illetve a céggel szemben lefolytatott becslési eljárás.

Szintén nem lopja be a NAV szívébe magát az a magánszemély, aki olyan társaságnak volt tagja, tisztségviselője, amely 

- jogutód nélkül megszűnt az állami adóhatóságnál adófolyószámlán nyilvántartott fizetési kötelezettség kiegyenlítése nélkül és/vagy

- felszámolási eljárással, vagy végelszámolás nélkül a cégnyilvántartásból való törléssel szűnt meg.

Azoknak a vállalkozásoknak a volt  tagjai sem várhatnak szíves fogadtatást az adóhatóságtól, melyekkel szemben a NAV  büntető feljelentést tett, vagy amelyek székhelyük gyakori módosításával sűrűn váltották adóhatósági illetékességüket, illetve az adóhatóság számára elérhetetlenek voltak.

Aki a fent említett tünetek egyikét - másikát tapasztalni véli magán nem árt, ha már a vállalkozás alapítását megelőzően könyvelőhöz és/vagy adószakértőhöz fordul egy  kis önkockázat elemzés és konzultáció végett. Ugyancsak hasznos lehet akár a fenti tünetek hiányában is segítséget kérni a KOCKERD kérdőív kitöltése előtt is. Ez utóbbi esetben támogatást jelenthet a kérdőív kitöltésében és a lehetséges következmények felmérésében az ADÓklub  e témakört feldolgozó ingyenes információs anyaga.

Ezt a kérdést azabályozza az 1990.évi XCIII. tv 25.§ (2) bekezdése. Egészpontosan arról rendelkezik hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén az értékkülönbözetet a közös vagyon értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az értékkülönbözet után a vagyonszerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át, és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabásának nincs helye.

Ami az illeték törvény idézett részeinek megfogalmazásában meglehetősen unalmasan hangzik sokkal izgalmasabb lehet éles helyzetben, még akkor is, ha a közösvagyon felosztása egyébként a legnagyobb egyetértésben történik. Mert miről is van szó?! Ha a vagyonfelosztás során valamelyik fél  a közösvagyonból a részére járó  mértéknél nagyobb részt kap  az érték különbözet után illetéket kell fizetnie. Az illeték mértékét a vagyonszerzés jogcíme alapján kell meghatározni. Eltérő lesz az illeték mértéke, ha az értékkülönbözet lakóingatlan vagy gépjármű megszerzéséhez kapcsolódik.  Az értékkülönbözet összegét a közös vagyon értéke alapján kell megállapítani. Ha az egyik fél azért szerez többet a közös vagyonból, mert a közös tartozásból is nagyobb részt vállalt és az átvállalt többlet tartozás összege azonos vagy nagyobb mint az értékkülönbözet összege, akkor nem lehet az értékkülönbözetre tekintettel illetéket megállapítani.

Tovább egyszerűsítendő a helyzetet segítségül hívjuk a NAV e rendelkezést magyarázó számszerűsített példáját:

A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés alapján készített vagyonmérlegben a felek közös vagyonba tartozó vagyontárgyként tüntettek fel: egy „lakóház és udvar” megjelölésű ingatlant, melynek forgalmi értékét 15 000 000 forintban határozták meg. 2 000 000 Ft számlakövetelést a közös bankszámlán, műszaki berendezéseket, bútorokat, egyéb ingó vagyontárgyakat 3 000 000 Ft értékben. A felek nyilatkoztak a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződésben arról is, hogy az ingatlant 5 000 000 Ft értékű jelzálogtartozás terheli.

A közös vagyonba tartozó ingó és ingatlan vagyon értéke összesen 20 000 000 Ft, amit csökkenteni kell a 5 000 000 Ft közös tartozás összegével. Vagyis a feleket a 15 000 000 forint közös vagyonból fejenként megillető érték 7 500 000-7 500 000 Ft.

A feleség a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés alapján megszerezte a közös tulajdonban lévő ingatlant úgy, hogy a szüleitől ajándékba kapott 2 500 000 forintból kifizette a férjét, illetve teljes egészében átvállalta az ingatlant terhelő jelzálogtartozást is, így az általa szerzett vagyon értéke 10 000 000 Ft lett.

A férj a közös vagyonból megszerezte a számlakövetelést és az egyéb ingó vagyontárgyakat 5 000 000 Ft értékben.

A feleség a közös vagyonból őt megillető ? rész értékéhez képest 2 500 000 forinttal nagyobb értékben részesült.

A férj a közös vagyonból őt megillető ? rész értékéhez képest 2 500 000 forinttal kevesebb értékben részesült, a közös tulajdon megváltásáért kapott 2 500 000 forintot a feleség pedig a különvagyonából fizette ki.

A feleségnek az értékkülönbözet alapul vételével visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie.

A többletszerzés lakásingatlan szerzéséből ered, tehát az 2 500 000 Ft illetékalap után 4% illetéket kell fizetnie, a fizetendő illeték pedig összesen 100 000 Ft lesz.

Hasonló a helyzet az éleettársak közös tulajdonának megszüntetése esetében, annyi eltéréssel, hogy az értékkülönbözet megállapítása a közös tulajdonból való részesedésük arányára figyelemmel történik.

Vannak helyzetek, amikor a népi bölcsességek sem feltétlenül érvényesek. Itt van mindjárt az egyébként sok szempontból szimpatikus megállapítás, miszerint jobb adni, mint kapni. Ez a vélekedés helyén való lehet, ha pofonokról vagy akár ajándékról van szó, de nem hiszem, hogy túl sokan osztanák ezt az álláspontot az adók esetében. Főként, ha úgy hozza az élet, hogy egy jövedelem után többfelé kell adót fizetni.

Napjainkban már lényesen szabadabban vállalunk munkát, esetenként akár vállalkozunk is Európában. Így aztán sok más egyéb mellett van módunk azt is megtapasztalni, hogy a különböző államok „étvágya" között nincs jelentős különbség, ha adóbevételek megszerzéséről van szó.

Ahhoz, hogy ne feltétlenül essünk áldozatául az egyes nemzeti adóhatóságok mohóságának vagy ami legalább ilyen rossz, saját tájékozatlanságunknak, a hazai adójogszabályok mellett nem árt ismerni az egyes államokkal kötött kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó Egyezményeket. Ha hozzájutottunk a bennünket érintő Egyezményhez rövid úton rájöhetünk, hogy a szabályok helyes alkalmazásához célszerű tisztába lenni olyan fogalmakkal, mint a belföldi illetőség, a létérdekek központja, az egyes jövedelem típusok meghatározása, a kettős adóztatás elkerülésének módjai.

Ezeket az ismereteket szedte csokorba az ADÓklub három ingyenes tájékoztatója.

Az első összeállítás a Kettős adóztatás és a belföldi illetőség címet viseli és megtudható belőle többek között mi a kettős adóztatást kizáró egyezmények lényege, hogyan alakul az adózás Egyezmény hiányában. De segítséget ad a belföldi illetőség szabályainak megértésében, gyakorlati alkalmazásukban, megtalálható benne a hatályos kettős adóztatást kizáró egyezmények listája is.

A második anyag címe: Jövedelem típusok, adóbevallás, adómegfizetés, főként az Egyezményekben általában szereplő egyes jövedelemtípusok meghatározásával foglakozik, de tájékoztatást ad a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem átszámításáról, adóbevallás, adófizetés szabályairól.

A harmadik téma címe a Társadalombiztosítás, nyilatkozat minták, mely alapvetően az e körbe tatozó társadalombiztosítási szabályokról és alkalmazásukról szól, megtalálhatsz benne különböző nyomtatvány mintákat és azok letöltési lehetőségeit pl. a biztosítás igazolása, igénylőlap és nyilatkozat minták stb.

Hogyan lehet elérni az tájékoztatókat? Erre illetve a témához kapcsolódó további lehetőségekre vonatkozó információkat az ADÓklub honlapján olvashatsz.

Furcsa és talán kissé pontatlan is a fiktív számla elnevezés, ugyanis többnyire nagyon is valóságos, adott esetben akár első ránézésre teljesen rendben lévőnek látszó bizonylatok esetében használják. Valójában tehát nem a számla kitalált, képzeletbeli, hanem valamilyen formában a mögötte lévő gazdasági esemény. Így aztán lehet bár formailag kifogástalan egy számla, ha a számlakibocsátó nem adóalany, vagy ha számlában feltüntetett gazdasági esemény nem valóságos, illetve ha a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre, az adóhatóság a számlát fiktívnek minősíti.  A felsorolt három indok valamelyikével találkozhatunk azokban az esetekben, amelyekben  a számla fiktív voltára tekintettel tagadják  meg az áfa igénylés lehetőségét.

Tartalmi hiteltelenség okán tekintik fiktívnek az olyan számlákat, amelyekben szereplő gazdasági események a számla szerinti felek között a megjelölt módon a valóságban nem mehettek, és nem is mentek végbe. Ha erre hivatkozik a tartalmi hiteltelenséget objektív körülmények alapján kell igazolja az adóhatóság. Ilyenek lehetnek az eladó oldalán a számlában szereplő termék vagy szolgáltatás teljesítését igazoló,  a készletnyilvántartásra, leltárakra, szállításra vonatkozó bizonylatok hiánya. A vevő nyilvántartásaiban a tárolásra, továbbértékesítésre vagy vállalkozási célú felhasználásra vonatkozó bizonylatok hiánya is alátámaszthatják az adóhatóság tartalmi hiteltelenségre való hivatkozását.

Ha az ellenőrzés a számla kiállítójánál állapít meg olyan hiányosságokat melyek kétségessé teszik a számla tartalmi hitelességét, de a vevő megfelelő módon igazolni tudja pl. az árú átvételét, annak tovább értékesítését, vagy saját vállalkozásban történő felhasználását akkor önmagában az eladó oldalán felmerülő hiányosságok nem alapozhatják meg a számla tartalmi hiteltelenségének megállapítását. Bár ez esetben még mindig felmerülhet annak a kérdése, hogy az adott ügylet a számlában megjelölt felek között jött-e létre. Amennyiben az bizonyítható, hogy nem a számla kiállítója volt a tényleges eladó vagy szolgáltató a számlát az ellenőrzés  szintén fiktívnek fogja tekinteni, amelyre így ez esetben sem alapítható áfa igénylés.

Mindebből következik, hogy a tartalmi hitelesség hiányára való hivatkozás esetén az adóhatósági megállapításokkal szemben akkor tudunk a siker reményében fellépni, ha  mégis bizonyítható lehet a termék vagy a szolgáltatás tényleges megléte, továbbértékesítése vagy vállalkozási célú felhasználása. Azt, hogy erre milyen eszközeink lehetnek az Art  97.§  (5) bekezdéséből ismerhetjük meg, mely példálózó módon sorolja fel  a fontosabb  bizonyítási eszközöket, amelyekkel élhetünk. Állításainkat bizonyíthatjuk  irat, szakértői vélemény, saját, képviselőnk, alkalmazottunk, illetőleg más adózó nyilatkozatával. De bizonyítási eszköz lehet  a tanúvallomás, a helyszíni szemle,  a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ is. A felsorolás nem tételes, tehát bármely egyéb lehetőség is igénybe vehető, mely alkalmas bizonyításra. Ha adólevonási jogod érvényesítéshez konkrét segítségre van szükséged, irány az ADÓklub!!   Ne feledd, a jóhiszemű joggyakorlás keretein belül érdemes mindent elkövetni állításaid alátámasztása érdekében, mert az Art 97.§ (6) bekezdése szerint a nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető. Vagyis adott esetben akár az is eredmény lehet, ha sikerül kétségessé tenni az adóhatósági bizonyítékokat, de biztos sikerre, azaz a számla tartalmi hitelességének elismerésére csak akkor lehet számítani, ha  bizonyítani lehet, hogy az adott ügylet  a számla kiállítójával ténylegesen  létrejött és annak eredményét továbbértékesítettük vagy vállalkozási tevékenységünkhöz felhasználtuk. 

Az áfa levonási jog érvényesítése során gyakran hivatkoznak az érintettek az EU Bíróság számos ítéletében kifejtett, következetesen képviselt alábbi álláspontjára: azon gazdasági szereplőknek, akik minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az ügyleteik ne valósítsanak meg - akár a héa, akár más adó tekintetében elkövetett - adókijátszást, annak kockázata nélkül kell, hogy bízhassanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa levonásához való jogukat. Ez már első olvasásra is jól hangzik, de ahhoz, hogy a napi gyakorlatban sikerrel tudjuk alkalmazni a fenti elvet elengedhetetlen annak meghatározása mit kell értsünk „ésszerűen elvárható intézkedés” vagy ahogy a hazai joggyakorlat fogalmazott „kellő körültekintés” alatt. Jelenleg egyik fogalomnak sincs egzakt jogszabályi megfogalmazása, ezért különböző jogalkalmazói megközelítéseket felhasználva próbáljuk tisztázni a kérdést. Ezúttal  a 2010. évi CXXX tv. 47. §-ra tekintettel 2012.01.01-től visszavont   7003/2002. (PK. 21.) PM irányelv alapján.  Az irányelv bár visszavonása révén közvetlenül nem kötelező az adóhatóságra sem, de hatása  sok tekintetben mégis tetten érhető az ellenőrzések során megjelenő érvelésekben. Ezért nem teljesen haszon nélkül való áttekintése, ha konkrétabb segítségre van szükséged keresd fel honlapunkat!

Az irányelv a kellő körültekintés kérdését három összefüggésben vizsgálja, egyrészt a befogadott bizonylatok tekintetében, másrészt az ügylet körülményei alapján, harmadrészt az ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó esetében.

Kellő körültekintés a befogadott bizonylatok tekintetében:

Rögzítette az irányelv, hogy a számlát befogadó vevőnek az adóigazgatási azonosításra alkalmasság  feltételeit ellenőrizni - néhány kivételtől eltekintve - nem áll módjában. Azaz e kérdések nem tartozhatnak a kellő körültekintés körébe.  Amit elvárhatónak tekintett  a számlát befogadó adózótól az inkább a bizonylatok egyes formai elemeinek ellenőrzése. A kézi kitöltésű számla esetében ellenőrizhető például az, hogy a számla sorszáma nyomdailag előnyomott-e (kirakós bélyegzővel sorszámozott számla nem alkalmas adóigazgatási azonosításra), tollal, olvashatóan, és a törvényben előírt adattartalommal töltötték-e ki, az esetleges javításokat szabályszerűen végezték-e. A számítógéppel előállított számla esetében a vevőnek arra lehet rálátása, hogy a számla sorszámozott, példánysorszámozott-e, adattartalma megfelelő-e. Amennyiben a számlát befogadó vevő a kézi- illetőleg gépi számla fentiekben részletezett adatait ellenőrizte, az irányelv szerint e kérdésben  a tőle elvárható "kellő körültekintéssel" járt el.

Nagy értékű ügyletnél, nagy adótartalmú termék vásárlásánál (pl. üzemanyag, alkohol) új üzleti partner esetén, illetve minden olyan esetben, amikor a vétel körülményei eltérnek a szokásos kereskedelmi értékesítés körülményeitől (pl. a vevő nem üzletben vásárol) az irányelv a fentieken túl a kellő körültekintés körébe sorolta, hogy a vevő a cégnyilvántartásból megbizonyosodjon az adott cég létéről, adatairól, adószámáról. Álláspontja szerint a fenti adatok nyilvánosak, bárki által hozzáférhetőek.

Tekintve, hogy az egyéni vállalkozó esetében nincs közhiteles nyilvántartás. Ezért a fent részletezett esetekben az irányelv szerint a  vevő akkor jár el kellő körültekintéssel, ha az adóhatóságtól az egyéni vállalkozó adóalany adószámát, illetve egyéb adatát kikéri. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 47. § (1) bekezdésének d) pontja alapján (jelenleg az Art.54.§ (1) d. pontja szabályozza a kérdést) az adótitkot alapos okkal használják fel, ha a vállalkozói tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak - az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez - van szüksége.

Kellő körültekintés az ügylet körülményeit tekintve:

A számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolhatják az olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra ráhatással sem bír (pl.: az eladó adóbevallásának nem, vagy késedelmes teljesítése, telephely-engedély beszerzésének elmulasztása stb.). Így ezek az esetek kívül esnek a kellő körültekintéshez kapcsolódó elvárások körén. Azonban ide sorolta az irányelv  a szerinte a  szokásos gondosság körébe tartozó elvárásokat mint pl.: az eladó adóalanyiságának, adószámának, jövedéki engedélyének ellenőrzését. Távolról sem tanúsított azonban ilyen nagyvonalúságot a fiktív számlák esetében, melyek formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak. Ilyen esetekben a kellő körültekintésnek csak azt tekintette, ha a vevő nem köti meg az adott megállapodást. Azaz a fiktív számlák esetében nem adott lehetőséget az érintett adózónak a levonási joga érvényesítésre. Az adóhatóságnak elegendő volt a számla fitív voltát bizonyítani és valamennyi egyéb körülményre tekintet nélkül megtagadható volt a levonási jog gyakorlása. E körben három esetet vizsált az irányelv.

1. A számlakibocsátó nem adóalany

Az előtársasági lét elismerése mellett sem tekintette  adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátót, ha a cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis az érintett formáció megítélése szerint saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket.

Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősítette ugyan, de a következő okfejtés alapján bizonyos esetekben az általa kibocsátott bizonylatokat nem tekintette hiteles dokumentumoknak. Álláspontja szerint: az adóköteles tevékenységet folytató, de bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy adókötelezettségét az adóhatóság határozattal állapítja meg. A határozattal előírt adókötelezettség egy teljes körű vizsgálaton alapul és független attól, hogy a "kontár" a nem legális gazdasági tevékenységéről állít-e ki bizonylatot vagy nem. Nem minősül tehát hiteles dokumentumnak - így adólevonásra sem jogosít - a természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör és egyéni vállalkozói minőség közlésével áthárított adót tüntetnek fel.

2. A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív

A gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képező termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készletnyilvántartások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént-e és bizonyítható-e.

Az irányelv szerint a  gazdasági esemény fiktív, ha

a) a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény

b) a felek között létrejött szerződés semmis (színlelt, jogszabályba ütközik)

c) a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással.

3. A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre

Erre a megállapításra az irányelv szerint az alábbi körülmények bizonyításával  juthatott az adóhatóság. Ha a megtörtént gazdasági eseményről kiállított számlában feltüntetett - egyébként adóalanynak minősülő - számlakibocsátó az adott ügyletet tekintve bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével, vagy a számlát olyan személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát az adott ügylet tekintetében hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység.

Ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó esetében

Ha számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik, a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel. Az irányelv szerint Ez a körülmény önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a számla adattartalma nem hiteles.

Ha a számlán szereplő terméket a levonást eszközlő adózó részére ténylegesen értékesítették, illetve, ha az értékesítést a számlán feltüntetett - adójogi szempontból létező - számlakibocsátó vagy annak nevében eljárásra jogosult személy végezte, az adólevonás nem vitatható el. Ha az adólevonást érvényesíteni kívánó adózó könyvelésének, nyilvántartásának, pénzforgalmának vizsgálata alapján az ügylet létrejötte nem vitatható, és mind a jogügylet, mind pedig a vevő megfelel az irányelvben hivatkozott egyéb feltételeknek, az áfalevonási-jog érvényesíthető.

Egy paci  négy lábbal bír és ugye van, hogy mégis megbotlik. Nem csoda hát, ha időnként mi kétlábú adózók  is tévedünk. Itt most speciel nem arra gondolok, hogy valaki „merő  tévedésből” évekig nem ad bevallást vagy mindjárt számlát se, hogy ne kelljen a bevallás kitöltésével bíbelődni,mert még elrontaná. Lehetnek a vállalkozók körében is valóságos tévedések, ahogy négy lábú barátaink is botolhatnak néha napján. Legfeljebb annyi a különbség, hogy őket többnyire sajnálják, míg bennünket „időnként” inkább büntetni szeretnének. Annak igazolására,. hogy nem a levegőbe beszélünk álljon itt egy életből ellesett történet, melyben a mesei homály csak a tényleges szereplők kilétét fedi jótékonyan, történtek valóságát nem érinti.

Hol volt hol nem... volt egyszer egy vállalkozó, legyen a neve mondjuk Alfréd. Kezdetben sok volt a dolog felvett hát két alkalmazottat. Annak rendje s módja szerint a megfelelő nyomtatványon bejelentette őket heti 40 órára  és  fizette utánuk mindazt, ami fizetni rendeltetett. Telt múlt az idő, jött a válság kevesebb lett  a dolog, de teljesen nem akart megválni egyik alkalmazottól sem, ezért aztán megbeszélte velük, hogy amíg jobb idők nem jönnek csökkentett munkaidőben fogja alkalmazni őket. S mert Alfrédnak igen erős késztetése volt a jogszabályok betartására s nem különben költségei megtakarításra, ezért ezt a változást nyomban be akarta jelenteni az erre a célra szolgáló 09T1041 sz. nyomtatványon (ez most így néz ki). Itt történt azonban, hogy a nyomtatvány 13. pótlapjainak kitöltésénél Alfréd úgy járt, mint ama bizonyos négy lábú, tévedett. Aki esetleg nem ismerné ez a bizonyos pótlap két oszlopból áll az „A” oszlop az eredeti adatok megjelölésre szolgál a „B” oszlop az ehhez képest történt változások feltüntetésére. Alfréd barátunk első hevületében a nyomtatvány „B” oszlop a „Biztosítási jogviszony vége”  tartalmú   4. sorába gondosan beírta: 2009. 05. 01., a „Heti munkaórák száma” feliratú 7. sorba a csökkentett munkaidőnek megfelelő 20-as szám került, míg  a „Változás esetén annak hatálydátuma” elnevezésű 11. sorba szintén 2009. 05. 01. dátum szerepelt. S mert Alfréd nem csak jogkövető, de következetes vállalkozó is volt így cselekedett mindkét  alkalmazottja esetében. Így aztán sikerült elérnie, hogy egyszerre jelölte meg a munkavállalói biztosítási jogviszonyának végeként és korábbi jogviszonyaik heti negyven óráról  húszra történő módosításának kezdő időpontjaként 2009.05.01-ét. Ami azért valljuk fölöttébb problémásnak tűnik. Nos, nem volt ezzel mindenki így. Az adóhatóság néma maradt, zokszó nélkül befogadta a bejelentéseket. Alfréd lelke megnyugodott, részben mert bejelentette amit be kell, másrészt meg csökkentek vállalkozásának költségei, az vesse rá az első követ, aki nem az utóbbinak örült volna jobban. A változás bejelentésnek megfelelő tartalommal éveken keresztül szorgalmasan készültek a bevallások, megtörténtek a befizetések. Míg nem váratlan fordulatot vettek az események, a sors egy munkaügyi ellenőrzés illetve két derék munkaügyi felügyelő képében testet öltve kuszálta össze a szálakat. Bár a felügyelők átnéztek mindent a „pincétől a padlásig” nem találtak fogást Alfréd barátunkon, míg nem valamelyiküknek eszébe nem jutott megnézni be vannak-e jelentve az alkalmazottak. S láss csodát, az egyik nem volt.

Ezután aztán szegény Alfréd hiába mutatott szerződéseket, bevallásokat, járulék befizetések igazolásait, a felügyelők vérszemet kaptak, nem akarták elszalasztani a biztosnak látszó zsákmányt,a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért kiszabható bírságot. Diadalmasan mutattak az időközben előkerült változás bejelentő lap 13. pótlapjának 4. sorára, melyen Alfréd kijelentette az alkalmazottat.  Most áll a bál. Kiderült ugyanis, hogy az adóhatóság a kétségtelenül belső ellentmondással terhelt bejelentések egyikét munkaviszony megszűnésként, a másikát munkaviszony módosításként dolgozta fel. Hogy miért? Talán mert így igazságos?  Vagy netán az adóhatóság is tévedett, amikor az ellentmondásos bejelentéseket egyáltalán feldolgozta vagy ha már igen, akkor legalább az Alfréd által tanúsított következetességgel tette volna a nyomtatvány tartalmából azért mégis csak kikövetkeztethető adózói szándéknak megfelelően. Ebben a tévedésekkel terhelt szomorú játékban, ahol két csetlő- botló, de jó szándékú szereplő ballépéseit felhasználva, a   harmadik görcsösen ragaszkodik vélt igazához meg ahhoz a nem kevés pénzhez, amit az Alfrédra kiróható bírság számukra jelenthet, próbáljuk adótanácsadóként helyükre tenni a dolgokat. Bízunk benne, hogy  a Munkaügyi Felügyelőség is rájön, hogy ezúttal nem azt az egeret fogta meg.

A jogintézménynek bevallott célja, hogy az adóhatóság által kockázatelemzést követően kiválasztott, adózási szempontból kockázatosnak ítélt adózók már tevékenységük első időszakában folyamatosan adóhatósági felügyelet mellett működjenek. Ezért az Art. feljogosítja az adóhatóságot vizsgálja meg az induló vállalkozás által végezni kívánt tevékenységhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeket. Látva az ezer milliárdos nagyságrendű behajthatatlan adótartozásokat azt kell mondjuk, ez így van jól, nem igen lehet kifogást emelni egy ilyen intézkedés célja ellen. Az adószám felfüggesztéssel vagy törléssel összevetve az sem tekinthető a világ végének, ha bizonyos esetekben az adóhatóság a vizsgált vállalkozásokat határozattal - legfeljebb egy éves időtartamra - fokozott adóhatósági felügyelet alá vonja. E körben az adózót a rá egyébként irányadónál gyakoribb áfa bevallás, valamint az Art. 8. számú melléklet szerinti összesítő nyilatkozat gyakoribb benyújtásra, adóbevallásainak, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatainak adótanácsadóval, adószakértővel, vagy okleveles adószakértővel történő ellenjegyeztetésére, valamint arra kötelezheti, hogy az általános forgalmi adó bevallásával egyidejűleg nyújtsa be papír alapon az állami adóhatósághoz a bevallás alapjául szolgáló bizonylatok másolatait. A fokozott felügyelet körében meghatározható többlet kötelezettségek egyikéről sem mondható el, hogy kifejezetten csökkenti az érintett vállalkozások adminisztrációs terheit, de alapvetően nem is lehetetleníti el működésüket. Ezt abban az esetben is így gondoljuk, ha netán érintettséged révén megorrolsz ránk Kedves Olvasó. De, hogy ne mutatkozzunk teljesen érzéketlennek problémáid iránt, azt készséggel elismerjük, hogy nem teljesen megalapozatlanok azok a vélemények, melyek szerint a fokozott felügyelet elrendelésének feltételei között, mintha kissé túltengenének a szubjektív elemek. Hogy mire gondolunk? Az adóhatóság például többek között akkor jogosult ilyen intézkedés meghozatalára, ha a kockázatelemzés eredményeként azt állapítja meg, hogy a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra tekintettel kockázatos. Vagy a gazdasági tevékenység megvalósulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek nem állnak az adózó rendelkezésére. Illetve ha a rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek valószínűsíthetően nem elegendőek a gazdasági tevékenység megvalósításához. A három jogszabályi feltételből kettő, az adózói múlt kockázatos volta és a valószínűsíthetően nem elegendő személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek, ha nem is egyforma mértékben, de erős egyéni megítélési lehetőséget biztosítanak az adóhatóság számára. Ennek folytán viszonylag szabad kezet kap a fokozott felügyelet elrendelése során, mert a törvény szerint a fenti feltételek vagylagosak vagyis bármelyikük fennállása esetén elrendelhető a fokozott felügyelet . Ebből legalább két dolog következik. Az egyik, hogy igen jelentős különbséggel bíró kockázatok is vezethetnek azonos eredményre. Mert talán nem nehéz belátni, hogy különbség lehet két vállalkozás által képviselt kockázat között, melyek közül az egyik úgy akar pl. online kiskereskedelmi tevékenységet végezni, hogy se számítógépe, se programja, se raktára vagy megállapodása ezek bérletére, amíg a másik választott tevékenységéhez szükséges valamennyi személyi, tárgyi, pénzügyi feltétellel rendelkezik, de egyik alapítója kapcsolatban állt olyan társaságokkal, melyeknek adófolyószámlája hátralékot mutatott illetve végrehajtási eljárás alatt állt. Az eredmény mindkét esetben lehet fokozott felügyelet. Persze mindkét lehetőség rejt magában kockázatot. Csak az egyik esetben nyilvánvalóan nem lehetséges a vállalkozási tevékenység megvalósítása, a másikban pedig csak valami távoli, kockázat vélelmezhető, ez is csak abban, ha közvetlen kapcsolatot lehetne kimutatni az adófolyószámla hátralék illetve a végrehajtás és az adóelkerülési szándék között. De ilyen kérdéseket nem kell vizsgálni vagy bizonyítani az adóhatóságnak. Elegendő, ha az adózói múltat valamely korábbi adótartozás okán kockázatosnak ítéli illetve azt állapítja meg, hogy a választott tevékenység végzéséhez az induló vállalkozás személyi, tárgyi, pénzügyi feltételei valószínű nem elegendőek. A feltételek meghatározási módjának másik következménye, hogy többnyire nem látszik egyszerűnek a fokozott adóhatósági felügyeletet elrendelő határozat sikerrel történő megtámadása. Meglehetősen nehéznek tűnik a legtöbb kissé is pöttyös adózói múlt esetén annak bizonyítása, hogy indokolatlan az adóhatóság vélekedése, miszerint a gazdasági tevékenység megvalósulása az érintett adózónál kockázatos. Nemkülönben problémás lehet annak vitatása, hogy az adhatóság szerint az adott vállalkozás személyi, tárgyi és pénzügyi feltételei valószínűsíthetően nem elegendőek a gazdasági tevékenység megvalósításához. Ezért aztán az esetek többségében a „hagyd magad, hamarabb szabadulsz" elve érvényesül és a határozatok fellebbezés nélkül jogerőre emelkednek megtakarítva legalább a fellebbezés illetékét.

Magam is amondó vagyok, hadd fehéredjék a gazdaság, fizessenek többen adót, hátha egyszer még azt is megérjük, hogy pusztán erre tekintettel csökken a vállalkozásokra jutó teher. S ha csipetnyi szerencsénk is van akkor talán még a mi kis vállalkozásunkat sem hagyják ki az áhított kedvezményekből. Ezért aztán olyan nagyon nem bántam, hogy a törvény alkotó végtelen bölcsességében január elsejétől a bankszámla nyitáson túl adókötelezettségeink közé sorolta a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos fizetési kötelezettségek bizonyos nagyságrenden felül banki átutalással történő rendezését is. Jelesül minden bankszámla nyitására kötelezett
adózó hasonszőrű vállalkozással kötött ügyletei alapján, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzben kifizetést. E fölött csak bankolni lehet. Az áfa fizetési kötelezettség alá tartozó vállalkozások esetében a fenti érték számításánál az áfával növelt értéket kell figyelembe venni. Már ez a gondosság is megejtő, de itt még nincs vége. A jogalkotó törekvése -egyébként nagyon helyesen- nem ismer határokat, ha gátat kell vetni a fondor lelkületű adózók abbéli szándékának, hogy mint rendesen, kicselezzék a tiltást. Ezért aztán nemcsak a bankszámla nyitásra kötelezettek közötti megállapodás alapján történő kifizetéseket vonja a rendelkezés hatálya alá, hanem valamennyi adóalannyal kötött szerződést, ha annak eredményeként szándékozna a megátalkodott adózó egy másik bankszámla nyitásra kötelezett adóalany részére havonta áfástul másfél millánál többet készpénzben fizetni. Ennek alapján nem lehet „Mari nénivel” szerződni és pl. egy jótékony engedményezést követően a Lómáj Kft-nek fizetni egy összegben mondjuk két millió forintot készpénzben. Az már szinte természetes, hogy a törvény rendelkezése szerint egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet a nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra. Vagyis ha a huncut adózói csak azért szalámiztak fel egy egyébként egységet képező megállapodást, hogy kikerüljék készpénzforgalomra vonatkozó tilalmat, akkor toll a fülükbe, mert ezeket a megállapodásokat az engedélyezett készpénz forgalom mértékének megállapításánál egy szerződésnek kell tekinteni. Így aztán megnézhetik magukat. Bár más szabályozásokhoz képest még úri gesztusnak is tekinthető, hogy a nem rendeltetésszerű joggyakorlás bizonyítása ezúttal az adóhatóság feladata a törvény szövege alapján. Az említett rendelkezések betartására vélhetően ösztönzően hatnak majd az Art mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezései. A 172.§. (1) bek c. pontja magánszemély adózót 200 ezer, más adózót 500 ezer forintig terjedő bírsággal fenyegeti már a pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség elmulasztása esetén is. E mellett az adóhatóság határozattal új határidő tűzése mellett teljesítésre szólítja fel az adózót. E határidő elmulasztása az első esetben kiszabott bírság kétszeresével szankcionálandó. További kedvcsinálóként az Art 172.§ (20f) bekezdése a másfél millió forintos készpénzforgalmi határ átlépése esetére mind a kifizetőt, mind a teljesítést elfogadót a 1,5 millió forint feletti rész 20% -nak megfelelő mulasztási bírsággal „jutalmazza”. Mindezekkel együtt önmagában rendben lévőnek látszik az egész történet. A kétkedés kis ördöge akkor kezdett igazán a lelkembe férkőzni, amikor olvasom, hogy a pénzügyi jogok biztosa szerint valódi versenyhelyzetben nem fordulhatna elő, hogy a pénzintézetek a társadalmi közteherviselésből eredő pluszköltségeiket ügyfeleikkel fizettetik meg és hála az égieknek Doubravszky György vizsgálatot indít a bankolási költségek ügyében. Önmagában ez is rendben van, mert lám a pénzügyi jogok biztosa biztos megvéd engem is meg a kisvállalkozásomat is a galád banki ármánytól, mármint, hogy velem fizettessék meg adóterheiket. Mindig is volt egy ilyen érzésem, mi több valami látszott is a bank költségeimen, de eddig abban a hiszemben voltam, hogy csak én választottam rossz bankot. De most kiderült, hogy minden bank rossz, mert ahelyett, hogy versenyeznének egymással, abban mesterkednek hogy a nyakamba varják adóterheiket. Ha meggondolom a bankok adóit az én adókötelezettségeimmel egyetemben ugyanazok találták ki, akiknek az a dolguk, hogy különböző eszközökkel valódi versenyhelyzetet teremtsenek a pénzintézetek között. Ha ennek hiánya miatt az állam által megadóztatott bankok rám, akit mint vállalkozást ugyanaz az állam terel a bankok karjaiba aki többlet adókat vet ki rájuk és nem biztosítja, hogy közöttük lévő verseny miatt eszükbe se juthasson továbbhárítani mindezt a nagy jót. Ha elkerülöm a pénzintézeteket az államnak fizetek jócskán mulasztási bírság formájában. Ha nem, a bank terheli rám az állam által rárótt többlet terheit, most éppen a tranzakciós adót. Már csak egyetlen dolog vigasztal, hogy elpanaszolhatom mindezt a pénzügyi jogok biztosának, aki a ww.penzbiztos.hu honlapon várja a banki tranzakciós illeték áthárításával kapcsolatos fogyasztói észrevételeket. Pompás!!

Vállalkozás vagy munkaviszony? Első nekifutásra talán viszonylag egyszerűen eldönthetőnek látszik a kérdés. Lévén a KATA alanya csak egyéni vállalkozó, egyéni cég kizárólag magánszemély tagokból álló betéti illetve közkereseti társaság lehet, egyértelműnek tűnhetne, hogy az általuk végzett tevékenység vállalkozásnak minősül. Ám a furfangos jogalkotó ezt másként látja és megakadályozandó, hogy a minden hájjal megkent munkáltatók és munkavállalók az egyébként munkaviszonynak minősülő jogviszonyuk álcázására a két millió KATA országává változtassák a hont egy törvényi vélelmet állít a galád szándék útjába. Ennek lényege, hogy a kisadózó vállalkozások azon ügyleteit, amelyek egy naptári évben, egyazon vállalkozással jöttek létre, ha ezekből származó árbevétel meghaladta az egy millió forintot az adóellenőrzés során ellenkező bizonyításig munkaviszonynak kell tekinteni.E munkaviszony alanyai a kisadózó vállalkozás által bejelentett kisadózó, mint munkavállaló illetve a kisadózó vállalkozás megrendelője, mint munkáltató. Hogy kétség se férhessen ahhoz, mik lehetnek az ellenbizonyítás elmaradásnak következményei a 2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (1) bekezdése tiszta vizet önt a pohárba és kertelés nélkül kimondja: a kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Mindezek alapján már keveredni látszanak az elején még egyértelműnek tűnő dolgok. De nyugalom! Még nincs veszve semmi! Ez nem egy megdönthetetlen vélelem. Van helye ellenbizonyításnak. A jogalkotó végtelen jóságában leveszi vállunkról a terhet, nem nekünk halandó munkavállalóknak vagy munkáltatóknak kell kitalálnunk a tutit. Eligazít a törvény. E szerint a fenti vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több, azaz legalább kettő bizonyíthatóan megvalósul.

Vegyük sorra a vélelem megdöntéséhez bizonyítandó feltételeket. Az ellenbizonyítás egyik lehetősége annak igazolása, hogy a a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette. Ez esetben elvileg két lehetőség nyílik az ellenbizonyításra vagy azt kell hitelt érdemlően igazolnunk, hogy az adott tevékenységet a kisadózó ténylegesen nem kizárólag személyesen végezte vagy azt, meg volt annak a lehetősége, hogy a szóban forgó tevékenységet ne kizárólag személyesen végezze. Javaslatunk: fogjuk meg a dolog könnyebbik végét és törekedjünk ez utóbbi bizonyítására. Ha ebben segítségre lenne szükséged, készséggel állunk rendelkezésedre.

A következő feltétel eléggé tényszerű vagy adódik vagy nem, e körben azt kell bizonyítani, hogy a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 2012. évi CXLVII. törvény 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte.

Lényegesen nagyobb a mozgástér a következő feltétel valóságának bizonyítása során, ennek érdekében nem kell mást tennünk, mint azt bizobyítani, hogy a 2012. évi CXLVII. törvény 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan. Hogy ennek érdekében mit célszerű tenni? Ez ügyben is fordulj bizalommal hozzánk!

A következő lehetőség is inkább a tényszerűségek világába tartozik. Ez esetben ugyanis azt kell bizonyítani, hogy a a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll.

Szintén alkalmat ad az ellenbizonyításra, ha azt tudjuk igazolni, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 2012. évi CXLVII. törvény 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére. Ha bizonytalan vagy mit kell ennek érdekében tenned, keresd az ADÓklubot.

Akkor is nyert ügyed van, ha második feltételként azt tudod bizonyítani, hogy a tevékenysége végzésének rendjét a kisadózó határozza meg. Ez sem lehetetlen, azonban, ha nincs biztos elképzelésed ez ügyben segíthetünk!

Nem lehetetlen tehát a vélelemmel szembeni ellenbizonyítás, „csak” kényelmetlen. Azzal, hogy a jogalkotó megfordítja az általános szabályok szerint, az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettséget több odafigyelést és többlet feladatokat kíván meg a vállalkozásoktól érdekeik érvényesítéséhez. Ez pedig nem könnyítik a helyzetüket!

Ha közöttük van, akkor feltehetően sokan szeretnék. De ez túlzottan idilli állapot lenne az adózás világában főként akkor, ha tudjuk, hogy a Kata valójában KATA. Így aztán csak az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek, a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti-és közkereseti társaságok remélhetnek. Azok sem csak úgy, hanem kizárólag akkor, ha nem esnek a 2012. évi CXLVII. törvény 4.§ (3)-(4) bekezdéseinek korlátozása alá. Vagyis a TEÁOR 2008 szerint nem 66.22 Biztosítási ügynöki, brókeri, 66.29 Biztosítás, nyugdíjalap egyéb kiegészítő, illetve 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységet folytatnak. A törvény szigora eltiltja a KATA-tól azokat az egyébként az előírásoknak megfelelő vállalkozásokat is, melyek adószámát az adóhatóság az adóalanyiság bejelentését megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma jogerősen fel volt függesztve. A törvény 6.§-a tiltja a KATA választását azon vállalkozások számára is, amelyek KATA adóalanyisága megszűnt, a megszűnéstől számított 24 hónapig. E tilalom a megszűnés okától függetlenül fennáll, ugyanúgy vonatkozik azokra, akik önként, illetve azokra is akik a törvényi kényszerűségből váltak meg a KATA adóalanyiságuktól.

Ha minden feltételnek megfelelünk már csak az a kérdés mit és mikor kell tennünk, ha a KATA iránti óhajtásunk legyőzhetetlen?

Ha eddig az EVA szabályai szerint adóztunk december 20-ig ki kell jelentkeznünk az EVA hatály alól. Ha egyéni vállalkozó vagy a 12T101E jelű nyomtaványt kell kitöltened. A nyomtatvány B02 oldalán kell a KATA-vl kapcsolatos nyilatkozatot kitölteni egyidejűleg arról is nyilatkozni, hogy főállású kisadózónak minősülsz-e. Ha vállalkozásod társasági formában működik, akkor a 12T201T jelű adatlapot kell kitöltened. A főlapon a bejelentés típusaként a változásbejelentést (2) kell megadnod, majd a B04 oldal 19 sorában lehet a KATA-val kapcsolatos nyilatkozatokat megtenni. Ennek során legalább egy személyt kisadózóként nevének, címének, adóazonosító jelének megadásával be kell jelenteni. Valamint nyilatkozni kell arról, hogy az érintett főállású kisadózónak minősül-e.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Az EVA hatálya alól kijelentkező társaságoknak célszerű figyelemmel lenni a számviteli törvény 2/A§-ra, annak is a (4) bekezdésére, e szerint ugyanis : az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény hatálya alól e törvény hatálya alá átkerült (visszakerült), jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak, valamint korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégnek - tételes leltározással alátámasztott - leltár alapján nyitó mérleget kell készítenie. A nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tőkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. A nyitó mérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Ez ugyebár nem csak macerás, de valószínű nem is két forintba kerül. Ezért érdemes megspórolni a felfordulást és a pénzt is azzal, hogy a KATA hatálya alá még 2012. folyamán bejelentkezik a társaság. Így nem kerül vissza a számviteli törvény hatálya alá és nem kell alkalmazni az említett előírást.

A bejelentések végrehajtható okiratnak minősülnek. Az állami adóhatóság a kisadózó vállalkozások tételes adófizetési kötelezettségét a végrehajtható okirat alapján tartja nyilván és tájékoztatót küld a nyilvántartásba vételről valamint az adókötelezettség teljesítésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókról mert gondoskodása végeérhetetlen. Ha mindenek ellenére úgy véled egyéb segítségre lenne szükséged fordulj hozzánk akár személyes, akár online tanácsadás keretében állunk rendelkezésedre. Részletes információk...

Ha sikerült megemésztened a a 2012. évi CXLVII. törvény KIVA szabályait és összehasonlítva az egyéb nyitva álló lehetőségekkel eldöntötted, hogy ez kell neked, nem mondom, hogy úgy kell neked, egyrészt mert nem illik, másrészt adódhat helyzet amikor ez valóban segíthet. De ez egy másik történet. Most maradjunk abban, hogy döntöttél, s mert szorít az idő. A szó legszorosabb értelmében, ugyanis a KIVA választására vonatkozó bejelentést az adóévet megelőző év december 1-je és december 20-a között lehet megtenni. Így a 2013 évre vonatkozó választás bejelentésére már csak alig néhány nap áll rendelkezésre. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Aki lemarad, az kimarad. Legalábbis 2013-ban. Mert legközelebb csak 2013. decemberében nyílik meg a választás lehetősége 2014-re vonatkozóan. Igaz ebben az időszakban azoknak is résen kell lenniük, akik most nem maradtak le és sikeresen bejelentkeztek a KIVA hatálya alá, legfőképp persze akkor, ha időközben rájöttek, hogy nem is ilyen lovat akartak és szeretnének szabadulni. De figyelem! Kifelé sem könnyebb az út, mint befelé ugyanaz a szűk háromhetes időszak áll a rendelkezésre december 1 és 20 között a kijelentkezésre. A határidő elmulasztása esetén a kijelentkezés esetében sincs lehetőség igazolási kérelem benyújtására. Sajnos menni kell még egy kört és majd a következő év decemberében lehet kiszállni, természetesen csak az azt követő évre vonatkozóan. Kivételt jelentenek ez alól a 2012. évi CXLVII. törvény 19.§ (5) bekezdésében a KIVA alanyiság megszűnésére felsorolt esetek. Látszólag nem ennyire egyszerű annak a vállalkozásnak a helyzete, amely a bejelentkezést megelőzően az EVA hatálya alá tartozott. Ugyanis meg kell szüntetnie az EVA alanyiságát, azonban ez a nyomtatvány tervezők kedves figyelmessége folytán a KIVA alkalmazásának bejelentésre szolgáló 12T203KV jelű nyomtatvány harmadik rovatában megtehető, így nem igényel külön eljárást. A be- és kijelentkezéseket a fenti nyomtatványon kizárólag elektronikus úton lehet megtenni.

Ezt követően már csak arra kell figyelned, hogy szerencsésen válaszd meg a KIVA hatálya alá történő bejelentkezésed napját. Ha ugyanis ezen a szent napon vállalkozásod NAV által nyilvántartott adótartozása meghaladja az egy millió forintot nem jogszerű a KIVA választásának a bejelentése. A nem jogszerű bejelentés nem felel meg a törvény feltételeinek és nem keletkeztet adóalanyiságot és ennek megfelelően az érintett vállalkozás nem mentesül a társasági adóelőleg-fizetés elmulasztásának jogkövetkezménye alól.

Talán a bejelentkezésre adott viszonylag rövid határidő ellentételezéseként a jogalkotó bölcsessége hagyott egy visszavonulási lehetőséget, a választás a bejelentést követő naptári év január 15-éig az erre a célra rendszeresített 12T203KV sz. nyomtatványon, elektronikus úton visszavonható azzal, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének ez esetben sincs helye.

Ha már döntöttél és bizonytalan vagy illetve eltökélted, kipróbálod, de úgy gondolod a siker érdekében nem árt egy kis segítség, keress bennünket akár személyes, akár online tanácsadás formájában készséggel állunk rendelkezésedre. További információk ....

Új év új lehetőségek, változik az alanyi adómentesség választhatóságának határa az eddigi 5 millió forintól 2013. január elsejétől 6 millió forintra emelkedik. S hogy az érintettek öröme teljes legyen az z Áfa törvény, egy új, 279 § néven emlegetett átmeneti rendelkezéssel egészül ki október 16-ai hatállyal. Az Áfa tv. ezen új 279. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - az alanyi adómentesség a jövő évre abban az esetben választható, ha az érintett adóalany az áfa tv. 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékekeként figyelembe veendő összege sem a 2012. naptári évben ténylegesen, sem a 2013. naptári évben ésszerűen várhatóan,nem haladja meg a 6 millió forintot. Természetesen ebben az esetben is érvényes az a szabály, ha az érintett 2012-ben év közben kezdte meg áldásos tevékenységét akkor az értékhatár időarányosan számítandó, de már nem az egyébként ez évre érvényes öt milliós, hanem a jövő évi hat milliós értékhatár alapján.

A jelen gazdasági körülmények között azzal a feltétetellel, hogy a 2013. naptári évben ésszerűen várható árbevétel ne haladja meg a 6 millió forintot, valljuk be őszintén nem igen lehet mit kezdeni. Mert mi az, ami ésszerű ma már??!!!

De nézzük a dolog jó oldalát, mert hogy van neki. Az áfa törvény említett átmeneti rendelkezése, amely a 279.§-ra hallgat további örömket ígér. A (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi az alanyi adómentesség választását azon megtévedt bárányok számára is, akik azt két éven belül az eddig érvényben volt értékhatár átlépése miatt veszítették el. Vagyis olyan alanyimentes adózók, akik az alanyi mentességet 2011-ben vagy ez évben az ötmilliós értékhatár túllépése miatt vesztették el, amennyiben árbevételük 2012-ben nem haladta meg a hat milliót, az átmeneti rendelkezés szerint 2013-tól újra választhatják az alanyi adómentességet. Ezzel az átmeneti rendelkezés ezekben az esetekben felfüggeszti az áfa tv 191§. (3) bekezdésének alkalmazását. Itt is meg van persze az a feltétel, hogy a 2013. évi ésszerűen várható árbevétele ne haladja meg a hat millió forintot. De, hogy mi lehet ésszerű? Ki tudja?! Mindenesetre akinek 60 milliós árbvétele van ez évben ne válassza ezt a megoldást. Vagy az nem is ésszerű, hogy eszbe jut? De mit tegyen az, aki mondjuk 10 milliót kasszíroz ez évben, de jövőre a piaci lehetőségeinek szűkülésével kell számolnia. Az ugyan nem ésszerű, de valós lehetőség, hogy egynémely vállalkozásnak csökkenhet az árbevétele, de ésszerű lehet-e ilyen körülmények között az alanyi adómentesség választása? Vagy talán a szabályozás nem teljesen ésszerű?!

Mielőtt még a vázolt elméleti csűrvavarba teljesen belebonyolódnánk, huppanjunk vissza a napi praktikum kérdései közé és tisztázzuk hogy az említett értékhatárok számítása során minden alkalommal az általános forgalmi adó nélküli ellenértéket kell alapul venni. Illetve szeretnénk emlékeztetni arra is, hogy az Áfa tv. 188. §-ának (3) bekezdésében felsorolt ügyletek ellenértéke az említett értékhatárokba nem számítandók bele.

Azon szerencsés vállalkozásoknak, amelyek eddig is az alanyi adómentesség lehetőségeit élvezték és ez évi árbevételük nem haladja meg az ötmillió forintot, nincs teendőjük, ha továbbra is e körbe akarnak tartozni. Ha bármely oknál fogva 2013-ban nem kívánják az alanyi adómentességet alkalmazni, erről a választott adózási forma megjelölésével 2012. december 31-ig nyilatkozhatnak az adóhatóság felé.

Ha esetleg az a malőr történt, hogy ez évben sikerült átlépni az alanyi adómentesség ötmilliós értékhatárát, de a bevétel a hatmilliót nem haladja meg, ez esetben előbb be kell jelenteni az alanyi adómentesség megszűnését és az év háralévő részében nem lehet alkalmazni az ide vonatkozó előírásokat. Azonban 2012. december 31-ig be lehet jelenteni, hogy 2013. január 1-től ismét az alanyi adómenteséget választja az érintett vállalkozás.

Egyszerűbb helyzetben van az a vállalkozás,amely korábban nem volt alanyi adómentes, de 2013 január 1-től szeretne azzá lenni, mindössze meg kell vizsgálnia, hogy a 2012. évi tényleges árbevétele valamint a 2013. évi ésszerűen várható árbevétele nem haladta illetve haladja meg a hatmillió forintot. Ha megfelel e feltételeknek ez év december 31-ig jelezheti az adóhatóság felé az alanyi adómentesség választását.  

Ha további kérdéseid lennének alanyi adómentességgel vagy más adójogi kérdésekkel kapcsolatban készséggel állunk rendelkezésedre személyes vagy online adótanácsadás keretében. További részletek... 

Hírlevelünket már a Calaméo online publikációs rendszerében is el lehet érni. Így kényelmesen olvasható mindenféle eszközön, asztali- és hordozható számítógépen, táblagépen és okostelefonokon. Akár egy hűsítő vízparton is hozzájuthat hasznos és érdekes információinkhoz. Kellemes lapozgatást!

Ha ez év január első és november utolsó napja között egyetlen alkalommal sem volt alkalmazottaid létszáma 25 fölött. Illetve az ez év november végéig megszerzett bevételeid nem haladják meg az 500 millió forintot valamint az utolsó beszámolóval lezárt üzleti évedben a mérlegfőösszeg nem lépte át az 500 millió forintos határt és adószámod alkalmazását a megelőző két naptári évben jogerősen nem függesztették fel akkor…...bocs, de akkor még nem, csak akkor, ha mindennek tetejében üzleti éved a naptári évnek felel meg akkor már …érdemes megvizsgálnod, hogy a kisvállalati adóra vonatkozó törvényjavaslat szerinti adóalanyi körbe tartozik –e vállalkozásod. Vagyis megfelelsz-e az alábbi vállalkozási formák valamelyikének: az egyéni cég, a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet és a lakásszövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtó iroda, az ügyvédi iroda és a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a külföldi vállalkozó, a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi személy.

Ha igen, akkor érdemes belebonyolódni egy kis számolgatásba, egyrészt a jelenlegi adókötelezettségeid és a kisvállalati adó kapcsán felmerülő fizetési kötelezettségek összehasonlításával. Ami a kisvállalati adót illeti nem biztos, hogy egyszerű dolgod lesz. Az új adózási lehetőség esetén az adóalap az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel. A körmönfontnak tűnő megfogalmazás, mármint a pénzügyi vagyon realizált változása alatt a pénzeszközök számvitel beszámolóban kimutatott tárgyévi és előző évi értékének a különbségét kell érteni. Relatíve könnyen meghatározhatók az adóalapot másik részét képező személyi jellegű kifizetések köre is, ide tartozik minden járulékalapot képező jövedelemként magánszemélynek (pl. munkavállalónak) adott vagyoni érték. A bonyodalmakat az adóalapot növelő illetve csökkentő tételek szerbe-számba vétele jelentheti.

A törvény tervezet megfogalmazói igyekeztek mindent elkövetni, hogy megnehezítsék azon vállalkozások dolgát, akik, hogy úgy mondjam önszorgalomból még tovább szeretnék majd csökkenteni adóterheiket. Csökkentik az adóalapot vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök például a hitelfelvétel, a tőkeemelés, az előleg beérkezése, illetve az osztalék megszerzése. Az igazán figyelemre méltó megoldásokkal az adóalap növelő tételek körében találkozhatunk. E körbe tartozik a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása, előleg fizetése vagy a tőkeleszállítás. Ugyancsak növelik az adóalapot a nem a vállalkozás érdekében felmerülő kiadások, ráfordítások. Ilyenek lehetnek például a végleges pénzeszközátadás, a bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben felmerült kiadás, a tartozás térítés nélküli átvállalása, a követelés elengedése, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás, a térítés nélküli eszközátadás.

Egy kalkuláció viszonylag pontos elvégzéséhez nem megspórolható az adóalapot módosító tételek vizsgálata abból a szempontból, hogy saját vállalkozásunk gyakorlatában ezek közül melyek játszhatnak és milyen mértékű szerepet. ennek elmulasztása esetén csúnyán átvághatjuk magunkat. Ha jó közelítéssel sikerült az új szabályok szerint megbecsülni a várható adóalapot már csak a kisvállalati adó 16%-os mértékével kell számolnunk. Az így kapott eredménnyel úgy kell kalkulálni, hogy az új adó megfizetésével vállalkozásunk mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és az osztalék után fizetendő egészségügyi hozzájárulás bevallása és megfizetése alól. Normál esetben azt mondhatnánk, hogy már döntésképesek is vagyunk, szeressük-e avagy nem az újonnan felkínált adózási lehetőséget, de a hazai jogalkotási gyakorlatot ismerve azt javasoljuk, ezzel még várjunk a tervezet törvényerőre emeléséig. Ez várhatóan szeptember környékén megtörténik, addig pedig még sok víz lefolyhat a Dunán. Le nem maradunk semmiről sem, mert ha a kisvállalati adózás szabályait szeretnénk alkalmazni, erről szóló bejelentésünket december 1 - december 20. között kell megtennünk,de vigyázat mert ez a határidő jogvesztő, vagyis elmulasztása esetén nincs lehetőségünk jogorvoslatra, egy évet várnunk kell a legközelebbi lehetőségig.

A bejelentést elektronikus úton kell teljesíteni, azonban ez sem segít, ha az adózó végrehajtható adótartozása a bejelentés napján a 10 millió forintot meghaladja, a bejelentés nem lesz jogszerű, így nem részesülhetünk a kisvállalati adó jótéteményéből.

Az ingatlanadó vagy a vagyonadó kérdése szóba kerülhet az IMF-fel folytatandó tárgyalásokon, de ebben a magyar kormány nem enged - mondta Varga Mihály, a nemzetközi hiteltárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter pénteken a tv2 Mokka című műsorában.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból, 
kidagadok én.

A 2003. évi CX. törvény alapján regisztrációs adót kell fizetni a Magyarország területén forgalomba helyezendő személygépkocsi és lakóautó, valamint motorkerékpár után, továbbá a gépjárműflotta-üzemeltető személygépkocsijának belföldi illetőségű személy részére történő bérbeadása esetén. Adókötelezettség keletkezik a gépjármű forgalomba helyezése esetén továbbá a gépjármű importálása, Közösségen belüli beszerzése, átalakítása nyomán, ha ezek utóbbiak közvetlen következményeként a gépjárművet forgalomba helyezik. Magát az adót a vámhatóság a gépjárművek egyes kategóriájának megfelelően a törvény melléklete alapján állapítja meg. Eddig a mai töprengésünk adójogi megalapozása.

Történt, hogy a hatóságok egyszer csak elunták, hogy egyre kevesebb az idehaza forgalomba helyezett személygépkocsi ugyanakkor vészesen szaporodnak útjainkon a szlovák és más uniós országok felségjelét viselő rendszám alatt közlekedő autók. Rögtön módosították is a közúti közlekedés rendjéről szóló törvényt. E szerint bizonyos esetekben nem csak egyszerűen hatósági engedélyt kívántak meg a jármű közúti forgalomban való részvételéhez, hanem egyenesen magyar hatósági engedély és jelzés meglétét írták elő. Innen pedig már egyenes út vezetett a regisztrációs adó fizetési kötelezettséghez. A hazai hatósági engedély illetve jelzés a jogszabály szerint akkor kötelező, ha az autó üzemben tartója belföldinek minősül vagy vezetője Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik.

Az első feltétel alkalmazása alól kivétel, ha az üzemben tartó olyan nem természetes személy, amely rendszeres tevékenységét a külföldön bejegyzett telephely (fióktelep) szerinti országban végzi, vagy a jármű tulajdonosa a jármű forgalomba helyezését a közlekedési igazgatási hatóságnál már kezdeményezte. A magyarországi lakóhely ellenére sem kötelező a hazai hatósági engedély, ha a járművezető szokásos tartózkodási helye nem Magyarország területén van vagy a járművet egy napnál rövidebb ideig használja Magyarország területén és a használathoz az üzembentartó a jármű birtokba adása időpontjának megjelölésével írásban hozzájárult illetve a járművet Magyarország területén kívüli rendszeres munkavégzés érdekében használja. A kivételek valós voltát a jármű üzemben tartója, valamint a jármű vezetője közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal köteles igazolni. Ha ez nem sikerül a jogszabály rendelkezése szerint a rendszámot és a forgalmi engedélyt a helyszínen el kell venni. Vannak akik szívesen és hosszan elvitatkozgatnának a regisztrációs adó helyénvalóságáról illetve arról, hogy uniós tagállamként mi végre a magyar utakon, magyar polgárok által vezetett autók számára kötelező magyar hatósági engedély.

Ezúttal talán megéri nagyvonalúan átlépni e problémákon mert így, egy bár csekélyebb súlyú, de érdekes kérdésre akadhatunk. Nevezetesen arra, amit Szabó Máté ombudsman feszeget. Hogy tudniillik, a jogalkotó a regisztrációs adó beszedhetőségét biztosítani kívánó hevületében leginkább arra koncentrált hogyan tudja pernahajder polgártársainkat arra ösztökélni, fizetnék be azt a fránya adót. Ennek érdekében lehetővé tette, hogy azoktól akik nem tudják adómentességüket hitelt érdemlően igazolni a helyszínen elvehessék az autójuk forgalmi engedélyét és rendszámát. Hogy aztán a hazai forgalomba helyezés és az ezzel járó regisztrációs adó megfizetése után, a megfelelő okmánnyal és azonosító jellel felszerelve az autó újra részt vehessen a hazai közúti forgalomban. A szabályozás az adóra koncentrálván kizárólag azt a lehetőséget tartotta szem előtt, hogy a külföldi rendszám tulajdonosa kéri a hazai forgalomba helyezést és ezáltal kinyilvánítja, hogy a leghőbb vágya megfizetni a regisztrációs adót. Más lehetőséggel nem is igen számolt.

Pedig van. Például az érintett nem kívánja az autót Magyarországon forgalomba helyezni. Ez esetben az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint kérdéses, hogyan hagyhatja el az ország területét az autó rendszám nélkül. Az országos rendőrfőkapitány álláspontja: ebben az esetben "az ideiglenes forgalmi rendszám kiadása kezdeményezhető". A megoldás bár tetszetős, kis hibája azonban az ombudsman véleménye szerint van, jelenleg nincs ilyen ideiglenes forgalmi rendszám. Emiatt az ilyen helyzetbe került autó nem tudja jogszerűen elhagyni az ország területét. Na, és?! Túl gyakran biztos nem fordul elő, amiatt a néhány ügyeskedő miatt pedig csak nem kell ennek ekkora feneket keríteni a dolognak. Minden bizonnyal növelheti egy kérdés súlyát, hogy az tömegeket vagy csak néhány embert érint. De, ha mint ez esetben is a szabályozás hiányos, sérülhet a tulajdonhoz való jog, a jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelménye. Ez pedig néhány ember esetében sem helyes.

Csapataink az ellentől való rugalmas elszakadással tervszerű visszavonulást hajtanak végre felhagyva a tündér mesébe illő egy millió munkahely teremtés ideájával erejüket a meglévő munkahelyek védelmére koncentrálják. A kormányfő ennek keretében tízpontos munkahelyvédelmi akciótervet hirdetett meg hétfőn a parlamentben. Melynek részeként többek között a 25 év alattiaknál, az 55 év felettieknél és a képzettséget nem igénylő munkát végzőknél a felére csökkentik a munkáltatói járulékot.

Abból kiindulva, hogy 25 év alattiak körébe tartozó 200 ezer fős csoportban 18%-os, az 55 év felettiek 500 ezer főt számláló táborában pedig 36%-os a foglalkoztatási arány, a meglévő munkahelyek védelme mellett legalább ilyen fontos lenne új munkahelyek teremtése is. Ehhez pedig nem tűnik alkalmas eszköznek a tervezett járulék kedvezmény. Bár, ha a kedvezményezettek szempontjából vizsgáljuk a tervezett lépéseket, ha kissé furcsán is, de akár mind a két cél megvalósulhat. Azon szerencsések esetében, akik munkaviszonyban állnak segíthet a munkahelyük megtartásában az a körülmény, hogy a hírek szerint a már foglalkoztatottak után is igénybe vehető lesz a járulékkedvezmény.

A jelenlegi munkanélkülieket pedig az ötven százalékos szociális hozzájárulási adó kedvezmény kecsegtetheti álláshoz jutási lehetőéggel. Azzal a talán nem elhanyagolható szépséghibával, hogy új munkahelyek nem igen lévén és ezek létre jötte nagy számban ettől az intézkedéstől sem várható, a meglévő, jelenleg betöltött álláshelyekért folyó versenyben juthatnak előnyhöz a kedvezményezett korcsoportok. Sajnos azok rovásra, akikre nem vonatkozik a tervezett kormányzati jótétemény. Ekkora költség csökkentési lehetőség mellett azokban a munkakörökben ahol az érintett munkavállalók „csere szabatosak” lehetnek az aktuálisan foglalkoztatottakkal a vállalkozások többsége kénytelen lesz takarékoskodni.

Az adókedvezmény megteszi hatását, akinek nem volt, ezután lesz munkahelye. Sajnos ennek nyomán közel annyian bánkódhatnak majd munkahelyük elvesztésén, mint ahányan örülhetnek a munkalehetőségnek. Bármily furcsa ennek is lehet „társadalmi haszna” a szolidaritás jegyében friss erők váltják majd fel az eddigi munkanélküliek egy részét. Olyan esetekben pedig, ahol egyéb szempontok felülírják a költség csökkentés igényét, a "soha nem látott mértékű szociális adócsökkentésre" sem reagálnak a munkaadók, így nem lesznek kelendők a megcélzott csoportokba tartozó munkavállalók. Minden marad régiben. Nem túl szép kilátások.

Alig valamivel többet, mint két évet késett és elég picire sikeredett, de legalább elképzelésként megjelent a bérköltségre rakódó terhek csökkentése. Az elképzelések szerint a legrosszabb helyzetben lévő munkavállalóknál, a 25 év alattiaknál, az 55 év felettieknél és a képzettséget nem igénylő munkát végzőknél a felére csökkentenék a munkáltatói járulékot, azaz jelenlegi fedőnevén a szociális hozzájárulási adót. A csökkentés százezer forint bruttó bérig lenne alkalmazható és kiterjedne a szakképzési hozzájárulásra is. A felső határ megállapításakor lehet, hogy érdemes lett volna emlékezni a garantált bérminimum összegére, ami 108.000.-Ft.

A jövő évtől sem terheli adó az öregségi nyugdíjakat, miután az Országgyűlés hétfőn felülírta azt az 1997-ben hozott törvényt, amely lehetővé tette volna, hogy az időskori juttatásokat 2013-tól személyi jövedelemadóval sújtsák.