A kérdés nem csak úgy általában merült fel, hanem az újonnan ötlött, vagy inkább kényszer szülte sarcok kapcsán. Az adóra azért van szükség, legalábbis a Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint, mert Magyarország nem járhatja azt az utat, hogy nyugdíjat és fizetést csökkent. Ezért kitaláltak egy olyan megoldást, ami az adóbevételeket a fogyasztáshoz köti, aki többet telefonál, vagy több pénzt utal át, az nagyobb mértékben veszi ki a részét az adófizetésből is. Így lesz aztán nekünk tranzakciós adónk, telefonadónk és még ki tudja miféle adónk. Ezek révén évi néhány száz milliárd forint vándorol ki zsebünkből, be a költségvetés nagy és a tapasztalások szerint feneketlen zsákjába.
A megnövekedett fizetési kötelezettség következményeként az általános búbánaton túl előáll az a nem kívánatos helyzet, hogy évi néhány százmilliárd forinttal kevesebbet tudunk fogyasztani. Felületes szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy ez aztán végkép a mi bajunk, csak hogy mások meg pont ennyivel kevesebb árút, szolgáltatást tudnak eladni, kevesebb lesz a bevételük, vélhetően kevesebb adót kell majd fizetniük. És ettől már szomorú lesz a költségvetés nagy és mint tudjuk feneketlen zsákja, újabb bevételekért kiállt. Minden bizonnyal lesznek jó fantáziával megáldott honfitársaink akik, majd kitalálják, hogy milyen címeken és mennyi adót kell ismét fizessünk. Mi persze még bánatosabbak leszünk, még kevesebbet fogyasztunk és még kevesebb bevétele lesz a „feneketlennek”, aki ezért majd újabb adókat szeretne. S ez így megy egészen addig, amíg egyszer csak azt nem vesszük észre, hogy se fizetés, se nyugdíj.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.