A kormány nagyon határozott álláspontja, mondja a szóvivő, hogy semmiféle központi ingatlanadót nem kíván kivetni. Azt gondolhatnánk, hogy az érintett adózó számára nagyon kevéssé bír jelentőséggel, hogy az ingatlana értékesítéséből származó bevételéből történetesen központi ingatlanadót kell-e fizetnie vagy a „központ” felhatalmazása alapján a helyi önkormányzat által kivetett értéknövekedési hozzájárulás terheli. Nem biztos, hogy ez esetben ténylegesen így is van.
Nézzük a lehetőségeket röviden. A belügyi tárca elképzelése, melyet közigazgatási államtitkári értekezleten nem tárgyaltak, és a kormány előtt sem volt, egy helyi adó kivetésének a lehetőségéről szól. Ebből az következik, hogy elvileg nem kell mindenkinek az értékesített ingatlana után a tervezett hozzájárulást megfizetni, csak abban az esetben, ha az ingatlant is magában foglaló területet a helyi rendezési tervben oly módon minősítették át, hogy ennek következtében az ingatlan értéke növekedett. Az alapgondolat, hogy értékesítéshez kapcsoljanak értéknövekményhez köthető elvonást, akár el is fogadható. Ezentúl azonban egyik kétség a másikat éri az elképzeléssel kapcsolatban. Itt van mindjárt az az egyszerűnek látszó feladat, hogy önkormányzatoknak el kell készíteniük területükön az ingatlanérték katasztert.
Azzal az egyébként nem mellékes körülménnyel, hogy mennyire vannak erre felkészülve, most nem foglalkoznánk. A kataszter alapja a törvény tervezet szerint a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet kell legyen. Még ez is csak megjárná valahogy, azonban a rendelet címénél már csak a tartalma bonyolultabb, lényegében háromféle becslési eljárást ír le az ingatlanérték meghatározásához. Akár már az is viták hosszú sorát indíthatja el, hogy ennek alapján mely ingatlant hogyan értékeltek. Ettől már csak az adhat több okot perpatvarra, hogyan fogják megállapítani az ilyen módon rögzített ingatlanértékhez képest az eladáskor elért többlet mely része köthető az önkormányzat intézkedéséhez, illetve mely része egyéb körülményekhez. Ennyi bizonytalanság közepette az anyagilag végsőkig kiéheztetett önkormányzatokra bízni az elvonás helyi szabályozását és működtetését nagyjából olyan mintha a rókára bíznánk a tyúkól felügyeletét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.