Most adó vagy illeték? Ezt a kérdést a tranzakciós illeték törvény javaslat indokolásának szövegezői sem tudták egyértelműen eldönteni időnként azonos jelentésű kifejezésként használták a két szót. „A pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése szorosan illeszkedik ahhoz az adópolitikai célkitűzéshez, miszerint az adóstruktúra úgy alakuljon át, hogy abban a munkát terhelő közterhek aránya csökkenjen, a forgalmi-fogyasztási adók szerepe növekedjen….”
Anélkül, hogy az adó és illeték fogalmának részletes elemzésébe csapnánk csak arra az egyetlen fogalmi különbségre szeretnénk utalni, hogy míg az adó semmiféle ellentételezéssel nem járó állami bevétel, az illeték esetében, ha nem is feltétlenül értékarányosan, de tetten érhető az ellenszolgáltatási elem. Az illetéket ugyanis minden esetben valamilyen állami vagy önkormányzati tevékenységgel összefüggésben állapítják meg. Na mármost, ha azt vizsgáljuk milyen tevékenységet végez a tranzakciós illeték kapcsán az állam, azt találjuk, hogy besöpri és remélhetőleg mindnyájunk épülésére elkölti az ebből származó bevételt. Ami azért lássuk be még az öröklési vagy vagyonszerzési illeték esetében nyújtott nem túl nagyvonalú állami szolgáltatással sem vethető össze. Így hát a pénzügyi tranzakciós illeték lényegét tekintve tulajdonképpen adó. No de, ha adó, akkor miféle? A törvény javaslat már idézett általános indokolás alapján, mely szerint a tranzakciós illeték illeszkedik a forgalmi-fogyasztási adók szerepének növelését célzó kormányzati törekvéshez, akár lehetne forgalmi vagy fogyasztási adó is.
De hát forgalmi adónk már van, áfa névre hallgat és abból minden uniós országnak csak egy jár. A fogyasztási adó rendszerint termékekkel összefüggésben merül fel, a tranzakciós illeték tárgya pedig pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő egynémely fizetési művelet. A törvényjavaslatban meghatározott fizetésre kötelezettek köre alapján a tranzakciós illeték lehetne akár bizonyos pénzügyi szoláltatókra kivetett adó is. Azt nem szeretnénk hinni, hogy a mindenkori törvényalkotók egy-egy adó vagy illeték fajtát ne lennének képesek megfelelően elhelyezni a rendelkezésre álló palettán, hajlamosabbak vagyunk ezért azt feltételezni, hogy a megfogalmazásbéli zűrzavar nem véletlen. Már csak az lehet a kérdés kit akarnak vezetgetni a mesterséges ködben a „hazai fogyasztókat” vagy az Eu illetékeseit. Egyik sem jó ötlet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.