Adóhírtár

Talán túlzás konzultációnak hívni azt a kérdés felelet játékot, amit a kormány szokott űzni jó pénzért az ő népével, de mindenképpen jól hangzik, főleg mert nemzeti.   A miniszterelnök pénteki bejelentése szerint  újabb fordulója indul a nemzeti tanácskozásnak vagy vélemény kérésnek. Ezúttal alapvetően a munkahelyteremtés valóban fontos kérdései kerülnek sorra. A kormányfő szerint a nemzeti konzultációval nem  kívánják áthárítani a döntés felelősségét,  de fontos tudni, hogy amikor kirobbannak a társadalmi viták, a politikusok számíthatnak-e a társadalom támogatására és az  adatgyűjtésnek ez a formája   sokkal megbízhatóbb, mint egy közvélemény-kutatás.

Amennyiben a miniszterelnök úr a válaszadók adataira gondolt, teljes az egyetértés köztünk, egyéb esetekre nézve a feltehető kérdések tartalma és jellege miatt valószínű nagyon mást gondolunk,  de ez így van rendjén. Példaként nézzük mindjárt a kormányfő által felvetett méltányos tehermegosztás ügyét. Ennek kapcsán vélhetően arról próbálják majd megtudakolni a „nagyérdemű” véleményét hogy ő szeretné e személyesen a hátán cipelni a válság nyűgeit vagy nem bánja, ha ezt továbbra is a bankokra és egyéb  nagy vállalkozásokra lőcsölik. Ezt a különadókkal kapcsolatban így fogalmazta meg Orbán miniszterelnök úr: "Miután lejárt a három év, most ismét el kell döntenünk azt a kérdést, hogy ezek csak egy átmeneti válságintézkedésnek voltak-e tekinthetőek, vagy pedig azt akarják a magyarok, hogy hosszabb távon is mindez maradjon része a magyar közteherviselés rendszerének.

Én az utóbbira fogok szavazni, amikor kitöltöm a kérdőívet"  Már a probléma felvetés  is abszurd, lévén a potenciálisan közvetlenül érintettek egy részét, „a magyarokat” kérdezik arról, hogy mindjárt tőlük vegyen-é el   pénzt az ő kormányuk vagy inkább másoktól. Az esetleg  ingadozók megerősítésére a miniszterelnök nem is rejtette véka alá a saját álláspontját, maradjon csak a magyar közteherviselés rendszerének része az a fránya különadó, fizessenek a bankok meg a  multik.  Persze ez is egy vélemény és meg is vannak a maga szempontjából a kétségtelen előnyei. Ezt az irdatlan pénzt mennyivel egyszerűbb és politikailag kényelmesebb néhány nagy adózótól beszedni, mint számtalan vállalkozásból és magánemberből kipréselni.

Mindössze csak az hibádzik, senki nem mondja el nekünk potenciális nemzeti konzultálóknak, hogy az egyik vagy másik irányba való döntés milyen következményekkel jár majd. Milyen gazdasági előnyöket, hátrányokat hoz ránk, ha így vagy amúgy történnek a dolgok. Ha nem ismerjük pontosan az egyes megoldások velejáróit, a vak hiten túl nem marad más, mint a bizonytalanság.  Csak az látszik fixnek, hogy mi nemzeti konzultálók akár követjük a miniszterelnöki példát akár nem, készíthetjük a pénztárcánkat, mert előbb – utóbb, de mi fizetünk mindenért.