Adóhírtár

Valahogy úgy hozta az élet, hogy többnyire valamilyen módon mégis csak rám mosolygott a jó szerencse. Itt van például ez a telefonadó, mind a mai napig meg voltam győződve róla, hogy csak a baj lesz vele, míg nem arról értesültem, hogy az Országgyűlésünk alkotta törvénynek köszönhetően egy hajóba kerültem, magával a Vodafone –nal.  

Ezt nem más, mint a társaság vezérigazgatója, Diego Massidda úr erősítette meg, amikor kijelentette, hogy a telefonadó 8-10 milliárd forint többlet kiadást jelent éves szinten a társasága számára s ez már olyan súlyos teher, amelyet mindenképpen meg kell, hogy osszon a cég az előfizetőivel. Így kerülök én is a képbe. Ha valaki akárcsak egy félévvel ezelőtt azt mondta volna, hogy nem sokára egy ekkora cég társa leszek, még ha a bajban is, hát okvetlenül hülyének nézem.  

És mindez a magyar Országgyűlés jóvoltából. Ezt nevezem gondoskodásnak! Bár eleinte egy kicsit biztos nehéz lesz, ezt a vezérigazgató sem titkolta, nyíltan  elmondta, hogy     az új adó megváltoztatja a társaság költségstruktúráját is, és részben ezért kényszerül mind a lakossági, mind az üzleti tarifáinak módosítására. Az emelés azonban miden esetben kisebb lesz, mint a kivetett adó. Hozzátette, a megosztásra azért is szükség van, mert a válságadóval ellentétben itt nem ideiglenes teherről van szó. Szóval biztosan meg kell ragadni az evezőlapátokat abban a bizonyos közös csónakban, de sebaj, majd legfeljebb kissé összehúzzuk magunkat aztán majd kevesebbet telefonálunk. Ha majd ezért csökkennek az áfá-ból származó állami bevételek is, kicsit  megint jobban összehúzzuk magunkat és feltétlenül szorítunk helyet a közös csónak evező lapátjainál a telefonadó kiagyalóinak is.

Így aztán majd együtt hánykolódunk ebben a kis közös ladikban törvényhozók, vállalkozók, ügyfelek talán könnyebben észrevesszük, hogy csudára egymásra vagyunk utalva és lehet, hogy szélcsendes időben még beszélgetni is fogunk.  Micsoda szerencse lenne!