Adóhírtár

Adódhatnak helyzetek, amikor fölöttébb sürgősen és leginkább sok pénzre van szüksége a költségvetésnek. Ezúttal ne firtassuk, hogy állnak elő ilyen szituációk esetleg éppen a mindenkori kormányok csetlés-botlásai következtében, mint például korábban a balemlékezetű áfa csökkentés. Vagy gondoljunk csak a közel múltban bevezetett jobb sorsra érdemes egy kulcsos adó következtében előállott költségvetési hiányra. Témánk szempontjából azonban most a szükség, mint helyzet a fontos és mint tudjuk a szükség nagy úr.

Valahogy így látta ezt az ÁSZ elnöke is amikor a kormány elmúlt két évét értékelve az adóztatással kapcsolatban megállapította a válságadók bevezetésének az volt a logikája, hogy a kormány ott szedjen be adót, ahol ez könnyen és egyszerűen megtehető. Ha volt logikája az elmúlt időszak adóztatásának, ez mindenképpen helyes. De sajnos nem csak logikája volt, hanem a következményei is megjelentek. Tekintsük a célzott következménynek azt, hogy költségvetési szempontból viszonylag „csendesen” átvészeltük az elmúlt két évet. Bár ebben az adóbevételek mellett volt némi szerepe egy potom kétezer milliárdos nyugdíjpénztári „önkéntes segítségnek” is.

De most még csak nem is ez a lényeg. Igazán arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy az adóknak kissé hasonlatosan a doktorok által felírt különböző pirulákhoz a szándékolt eredményei mellett lehetnek és többnyire vannak is esetlegesen nem kívánt „mellékhatásai”. Ilyen a költségvetés stabilizálása, mint fő cél mellett jelentkező egyik nem kívánatos „mellékhatásként” könyvelhető el a különadók esetében, hogy nem igazán pörgették föl a beruházásokat. Hogy nem arattak osztatlan tetszést az unióban az meg már valóban nem a mi gondunk.

Különben is, ami elmúlt, az elmúlt, fátylat rá. Majd a Széll Kálmán Terv 2.0 most megpróbálja belesimítani a magyar adóelképzeléseket a nemzetközi szinten is elfogadott adózási szisztémába. Legalábbis ezt a megállapítást tette ÁSZ elnöke a kormány tevékenységét értékelve. Ezek szerint számára is úgy tűnt, mintha eleddig nem feltétlenül harmonizáltunk volna mindenben a nemzetközi szinten is elfogadott adózási szisztémával. Én meg azt mondom, hogy most már így utólag rúgja meg a ló, de ennek köszönhetően legalább távolodtunk volna el valamicskét a béka hátsójától, persze ne lefelé. Sebaj, talán majd most. Optimizmusom alapvetően az ÁSZ elnökének az új adókról kifejtett véleményére épül eszerint "továbbra is egyszerű, nagy hatékonysággal beszedhető adókról van szó, amelyekhez nem kell többletbürokráciát kiépíteni".

Igen, ez valóban ügyes a költségvetés bevételeit úgy próbálják biztosítani, hogy az új adókkal járó adminisztrációs terheket az adókötelezettségekkel együtt megnyerték az adó alanyai. Így nem kell sok vállalkozásnak illetve magánszemélynek plusz nyilvántartásokkal, bevallásokkal bíbelődnie, elég, ha majd a megadóztatott szolgáltatás igénybevételekor megfizeti az ebből származó többlet költségekből ráeső részt. Meg vagyok győzve. Engedjük meg, hogy ezekkel az új, ha igaz, a nemzetközi adószisztémába harmonizáló adókkal akár esélye is lehet tartható költségvetés finanszírozásának 2012-13-ban. De ezek, a különadó elődeikhez hasonlóan nem adnak választ arra a kérdésre mi a fenéből lesz itt gazdasági növekedés? Mert a már emlegetett „mellékhatásaik” következtében komoly esélye van, hogy nő az infláció, annak viszont lényegesen kevesebb, hogy a beruházások gyarapodnának. Ettől pedig lehet ugyan stabil költségvetés, de hogy a béka hátsójához nem kerülünk közelebb, az majdnem biztos.