Adóhírtár

A zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ 1994 májusában szervezte meg első alkalommal a ma már vajdasági szintű Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt, így adózva a délvidéki tájakon, főleg a Bánságban káplánkodó szegedi gyűjtő, Kálmány Lajos emlékének, aki halhatatlanná tette a Délvidék néprajzi, népköltészeti kincseit. Ha napjainkban akadnának követői Kálmány Lajosnak nagy valószínűséggel a XXI századi népmesék bőséges forrására találnának némely honfitársaink által a vagyonosodási vizsgálatuk során kreált történetek között.

A „népművészet” e mai remekei közkincsé válásának nem is annyira a gyűjtő szenvedély hiánya, mint az adótitok állja útját. A régi korok névtelen mestereinek napjainkban alkotó botcsinálta utódai ugyanis nem saját szórakoztatásukra vagy mások okulására hozzák létre történeteiket, egyszerűen magyarázatot kell adniuk az adóellenőröknek milyen jövedelmekből sikerült vagyonukat gyarapítani vagy egyszerűen csak kiadásaikat fedezni.

Ez az inspirációt és kreativitást végletekig fokozni képes helyzet többnyire vagyonosodási vizsgálatok alkalmával szokott előállni. E kellemetlen eljárás lefolytatásának előfeltételeként az adóhatóság azt vizsgálja, hogy az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásaival arányban vannak-e bevételei. Amennyiben netán bizonyítást nyer, hogy nem, nincs akadálya a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásának. Mely tulajdonképpen nem más mint annak valószínűsítésére irányuló becslés, milyen forrásokból fedezte az adózó egy meghatározott időszakban kiadásait. A hangsúly ezúttal a becslésen és a valószínűsítésen van. Ez azért lehetséges, mert ebben a helyzetben megfordul az egyébként általában az adóhatóság oldalán lévő bizonyítási teher, itt az adózónak kell kétséget kizáró módon bizonyítania azt, hogy a valószínűsítettel szemben mennyi volt az adóköteles jövedelme.

Na, itt kapcsolódik aztán a történetbe a népművészet. A kevésbé kreatívak egyszerűen csak kölcsön kapnak boldogtól-boldogtalantól. Vannak, akik örökölnek a párnacihából, vagy takarékbetétből, kreatívabbak találnak vagy nyernek pénzeket. A körmönfontak egyszerűen azt állítják, hogy a vizsgált időszakban kiadásaikat egy korábbi, már az adójogi elévülésen túli, egyébként adóköteles jövedelmükből fedezték. Azonban a bizonyítási teher megfordulása miatt egyik megoldás sem lehet üdvözítő, ha az érintett nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a pénz valóban rendelkezésre állt.

Az egyes megoldásoktól függően még bizonyítottság esetén sem lehet megkönnyebbülten felsóhajtani. Ha a kiadások finanszírozásának forrása kölcsön volt, bizony a kölcsönadó kerül sorra. Neki is számot kell adnia arról, milyen forrásokból fedezte a kölcsön összegét. Ha ez is sikeresen megoldódik, még mindig ott van egy időzített bomba, nevezetesen a kölcsön visszafizetése, mert ugye ennek a forrását is meg kell majd teremteni. Van tehát bőségesen táptalaj korunk „népművészete” számára.