Az áfa levonási jog érvényesítése során gyakran hivatkoznak az érintettek az EU Bíróság számos ítéletében kifejtett, következetesen képviselt alábbi álláspontjára: azon gazdasági szereplőknek, akik minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az ügyleteik ne valósítsanak meg - akár a héa, akár más adó tekintetében elkövetett - adókijátszást, annak kockázata nélkül kell, hogy bízhassanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa levonásához való jogukat. Ez már első olvasásra is jól hangzik, de ahhoz, hogy a napi gyakorlatban sikerrel tudjuk alkalmazni a fenti elvet elengedhetetlen annak meghatározása mit kell értsünk „ésszerűen elvárható intézkedés” vagy ahogy a hazai joggyakorlat fogalmazott „kellő körültekintés” alatt. Jelenleg egyik fogalomnak sincs egzakt jogszabályi megfogalmazása, ezért különböző jogalkalmazói megközelítéseket felhasználva próbáljuk tisztázni a kérdést. Ezúttal a 2010. évi CXXX tv. 47. §-ra tekintettel 2012.01.01-től visszavont 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelv alapján. Az irányelv bár visszavonása révén közvetlenül nem kötelező az adóhatóságra sem, de hatása sok tekintetben mégis tetten érhető az ellenőrzések során megjelenő érvelésekben. Ezért nem teljesen haszon nélkül való áttekintése, ha konkrétabb segítségre van szükséged keresd fel honlapunkat!
Az irányelv a kellő körültekintés kérdését három összefüggésben vizsgálja, egyrészt a befogadott bizonylatok tekintetében, másrészt az ügylet körülményei alapján, harmadrészt az ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó esetében.
Kellő körültekintés a befogadott bizonylatok tekintetében:
Rögzítette az irányelv, hogy a számlát befogadó vevőnek az adóigazgatási azonosításra alkalmasság feltételeit ellenőrizni - néhány kivételtől eltekintve - nem áll módjában. Azaz e kérdések nem tartozhatnak a kellő körültekintés körébe. Amit elvárhatónak tekintett a számlát befogadó adózótól az inkább a bizonylatok egyes formai elemeinek ellenőrzése. A kézi kitöltésű számla esetében ellenőrizhető például az, hogy a számla sorszáma nyomdailag előnyomott-e (kirakós bélyegzővel sorszámozott számla nem alkalmas adóigazgatási azonosításra), tollal, olvashatóan, és a törvényben előírt adattartalommal töltötték-e ki, az esetleges javításokat szabályszerűen végezték-e. A számítógéppel előállított számla esetében a vevőnek arra lehet rálátása, hogy a számla sorszámozott, példánysorszámozott-e, adattartalma megfelelő-e. Amennyiben a számlát befogadó vevő a kézi- illetőleg gépi számla fentiekben részletezett adatait ellenőrizte, az irányelv szerint e kérdésben a tőle elvárható "kellő körültekintéssel" járt el.
Nagy értékű ügyletnél, nagy adótartalmú termék vásárlásánál (pl. üzemanyag, alkohol) új üzleti partner esetén, illetve minden olyan esetben, amikor a vétel körülményei eltérnek a szokásos kereskedelmi értékesítés körülményeitől (pl. a vevő nem üzletben vásárol) az irányelv a fentieken túl a kellő körültekintés körébe sorolta, hogy a vevő a cégnyilvántartásból megbizonyosodjon az adott cég létéről, adatairól, adószámáról. Álláspontja szerint a fenti adatok nyilvánosak, bárki által hozzáférhetőek.
Tekintve, hogy az egyéni vállalkozó esetében nincs közhiteles nyilvántartás. Ezért a fent részletezett esetekben az irányelv szerint a vevő akkor jár el kellő körültekintéssel, ha az adóhatóságtól az egyéni vállalkozó adóalany adószámát, illetve egyéb adatát kikéri. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 47. § (1) bekezdésének d) pontja alapján (jelenleg az Art.54.§ (1) d. pontja szabályozza a kérdést) az adótitkot alapos okkal használják fel, ha a vállalkozói tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak - az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez - van szüksége.
Kellő körültekintés az ügylet körülményeit tekintve:
A számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolhatják az olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra ráhatással sem bír (pl.: az eladó adóbevallásának nem, vagy késedelmes teljesítése, telephely-engedély beszerzésének elmulasztása stb.). Így ezek az esetek kívül esnek a kellő körültekintéshez kapcsolódó elvárások körén. Azonban ide sorolta az irányelv a szerinte a szokásos gondosság körébe tartozó elvárásokat mint pl.: az eladó adóalanyiságának, adószámának, jövedéki engedélyének ellenőrzését. Távolról sem tanúsított azonban ilyen nagyvonalúságot a fiktív számlák esetében, melyek formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak. Ilyen esetekben a kellő körültekintésnek csak azt tekintette, ha a vevő nem köti meg az adott megállapodást. Azaz a fiktív számlák esetében nem adott lehetőséget az érintett adózónak a levonási joga érvényesítésre. Az adóhatóságnak elegendő volt a számla fitív voltát bizonyítani és valamennyi egyéb körülményre tekintet nélkül megtagadható volt a levonási jog gyakorlása. E körben három esetet vizsált az irányelv.
1. A számlakibocsátó nem adóalany
Az előtársasági lét elismerése mellett sem tekintette adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátót, ha a cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis az érintett formáció megítélése szerint saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket.
Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősítette ugyan, de a következő okfejtés alapján bizonyos esetekben az általa kibocsátott bizonylatokat nem tekintette hiteles dokumentumoknak. Álláspontja szerint: az adóköteles tevékenységet folytató, de bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy adókötelezettségét az adóhatóság határozattal állapítja meg. A határozattal előírt adókötelezettség egy teljes körű vizsgálaton alapul és független attól, hogy a "kontár" a nem legális gazdasági tevékenységéről állít-e ki bizonylatot vagy nem. Nem minősül tehát hiteles dokumentumnak - így adólevonásra sem jogosít - a természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör és egyéni vállalkozói minőség közlésével áthárított adót tüntetnek fel.
2. A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív
A gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képező termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készletnyilvántartások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént-e és bizonyítható-e.
Az irányelv szerint a gazdasági esemény fiktív, ha
a) a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény
b) a felek között létrejött szerződés semmis (színlelt, jogszabályba ütközik)
c) a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással.
3. A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre
Erre a megállapításra az irányelv szerint az alábbi körülmények bizonyításával juthatott az adóhatóság. Ha a megtörtént gazdasági eseményről kiállított számlában feltüntetett - egyébként adóalanynak minősülő - számlakibocsátó az adott ügyletet tekintve bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével, vagy a számlát olyan személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát az adott ügylet tekintetében hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység.
Ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó esetében
Ha számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik, a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel. Az irányelv szerint Ez a körülmény önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a számla adattartalma nem hiteles.
Ha a számlán szereplő terméket a levonást eszközlő adózó részére ténylegesen értékesítették, illetve, ha az értékesítést a számlán feltüntetett - adójogi szempontból létező - számlakibocsátó vagy annak nevében eljárásra jogosult személy végezte, az adólevonás nem vitatható el. Ha az adólevonást érvényesíteni kívánó adózó könyvelésének, nyilvántartásának, pénzforgalmának vizsgálata alapján az ügylet létrejötte nem vitatható, és mind a jogügylet, mind pedig a vevő megfelel az irányelvben hivatkozott egyéb feltételeknek, az áfalevonási-jog érvényesíthető.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.