Egy paci négy lábbal bír és ugye van, hogy mégis megbotlik. Nem csoda hát, ha időnként mi kétlábú adózók is tévedünk. Itt most speciel nem arra gondolok, hogy valaki „merő tévedésből” évekig nem ad bevallást vagy mindjárt számlát se, hogy ne kelljen a bevallás kitöltésével bíbelődni,mert még elrontaná. Lehetnek a vállalkozók körében is valóságos tévedések, ahogy négy lábú barátaink is botolhatnak néha napján. Legfeljebb annyi a különbség, hogy őket többnyire sajnálják, míg bennünket „időnként” inkább büntetni szeretnének. Annak igazolására,. hogy nem a levegőbe beszélünk álljon itt egy életből ellesett történet, melyben a mesei homály csak a tényleges szereplők kilétét fedi jótékonyan, történtek valóságát nem érinti.
Hol volt hol nem... volt egyszer egy vállalkozó, legyen a neve mondjuk Alfréd. Kezdetben sok volt a dolog felvett hát két alkalmazottat. Annak rendje s módja szerint a megfelelő nyomtatványon bejelentette őket heti 40 órára és fizette utánuk mindazt, ami fizetni rendeltetett. Telt múlt az idő, jött a válság kevesebb lett a dolog, de teljesen nem akart megválni egyik alkalmazottól sem, ezért aztán megbeszélte velük, hogy amíg jobb idők nem jönnek csökkentett munkaidőben fogja alkalmazni őket. S mert Alfrédnak igen erős késztetése volt a jogszabályok betartására s nem különben költségei megtakarításra, ezért ezt a változást nyomban be akarta jelenteni az erre a célra szolgáló 09T1041 sz. nyomtatványon (ez most így néz ki). Itt történt azonban, hogy a nyomtatvány 13. pótlapjainak kitöltésénél Alfréd úgy járt, mint ama bizonyos négy lábú, tévedett. Aki esetleg nem ismerné ez a bizonyos pótlap két oszlopból áll az „A” oszlop az eredeti adatok megjelölésre szolgál a „B” oszlop az ehhez képest történt változások feltüntetésére. Alfréd barátunk első hevületében a nyomtatvány „B” oszlop a „Biztosítási jogviszony vége” tartalmú 4. sorába gondosan beírta: 2009. 05. 01., a „Heti munkaórák száma” feliratú 7. sorba a csökkentett munkaidőnek megfelelő 20-as szám került, míg a „Változás esetén annak hatálydátuma” elnevezésű 11. sorba szintén 2009. 05. 01. dátum szerepelt. S mert Alfréd nem csak jogkövető, de következetes vállalkozó is volt így cselekedett mindkét alkalmazottja esetében. Így aztán sikerült elérnie, hogy egyszerre jelölte meg a munkavállalói biztosítási jogviszonyának végeként és korábbi jogviszonyaik heti negyven óráról húszra történő módosításának kezdő időpontjaként 2009.05.01-ét. Ami azért valljuk fölöttébb problémásnak tűnik. Nos, nem volt ezzel mindenki így. Az adóhatóság néma maradt, zokszó nélkül befogadta a bejelentéseket. Alfréd lelke megnyugodott, részben mert bejelentette amit be kell, másrészt meg csökkentek vállalkozásának költségei, az vesse rá az első követ, aki nem az utóbbinak örült volna jobban. A változás bejelentésnek megfelelő tartalommal éveken keresztül szorgalmasan készültek a bevallások, megtörténtek a befizetések. Míg nem váratlan fordulatot vettek az események, a sors egy munkaügyi ellenőrzés illetve két derék munkaügyi felügyelő képében testet öltve kuszálta össze a szálakat. Bár a felügyelők átnéztek mindent a „pincétől a padlásig” nem találtak fogást Alfréd barátunkon, míg nem valamelyiküknek eszébe nem jutott megnézni be vannak-e jelentve az alkalmazottak. S láss csodát, az egyik nem volt.
Ezután aztán szegény Alfréd hiába mutatott szerződéseket, bevallásokat, járulék befizetések igazolásait, a felügyelők vérszemet kaptak, nem akarták elszalasztani a biztosnak látszó zsákmányt,a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért kiszabható bírságot. Diadalmasan mutattak az időközben előkerült változás bejelentő lap 13. pótlapjának 4. sorára, melyen Alfréd kijelentette az alkalmazottat. Most áll a bál. Kiderült ugyanis, hogy az adóhatóság a kétségtelenül belső ellentmondással terhelt bejelentések egyikét munkaviszony megszűnésként, a másikát munkaviszony módosításként dolgozta fel. Hogy miért? Talán mert így igazságos? Vagy netán az adóhatóság is tévedett, amikor az ellentmondásos bejelentéseket egyáltalán feldolgozta vagy ha már igen, akkor legalább az Alfréd által tanúsított következetességgel tette volna a nyomtatvány tartalmából azért mégis csak kikövetkeztethető adózói szándéknak megfelelően. Ebben a tévedésekkel terhelt szomorú játékban, ahol két csetlő- botló, de jó szándékú szereplő ballépéseit felhasználva, a harmadik görcsösen ragaszkodik vélt igazához meg ahhoz a nem kevés pénzhez, amit az Alfrédra kiróható bírság számukra jelenthet, próbáljuk adótanácsadóként helyükre tenni a dolgokat. Bízunk benne, hogy a Munkaügyi Felügyelőség is rájön, hogy ezúttal nem azt az egeret fogta meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.