Magam is amondó vagyok, hadd fehéredjék a gazdaság, fizessenek többen adót, hátha egyszer még azt is megérjük, hogy pusztán erre tekintettel csökken a vállalkozásokra jutó teher. S ha csipetnyi szerencsénk is van akkor talán még a mi kis vállalkozásunkat sem hagyják ki az áhított kedvezményekből. Ezért aztán olyan nagyon nem bántam, hogy a törvény alkotó végtelen bölcsességében január elsejétől a bankszámla nyitáson túl adókötelezettségeink közé sorolta a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos fizetési kötelezettségek bizonyos nagyságrenden felül banki átutalással történő rendezését is. Jelesül minden bankszámla nyitására kötelezett
adózó hasonszőrű vállalkozással kötött ügyletei alapján, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzben kifizetést. E fölött csak bankolni lehet. Az áfa fizetési kötelezettség alá tartozó vállalkozások esetében a fenti érték számításánál az áfával növelt értéket kell figyelembe venni. Már ez a gondosság is megejtő, de itt még nincs vége. A jogalkotó törekvése -egyébként nagyon helyesen- nem ismer határokat, ha gátat kell vetni a fondor lelkületű adózók abbéli szándékának, hogy mint rendesen, kicselezzék a tiltást. Ezért aztán nemcsak a bankszámla nyitásra kötelezettek közötti megállapodás alapján történő kifizetéseket vonja a rendelkezés hatálya alá, hanem valamennyi adóalannyal kötött szerződést, ha annak eredményeként szándékozna a megátalkodott adózó egy másik bankszámla nyitásra kötelezett adóalany részére havonta áfástul másfél millánál többet készpénzben fizetni. Ennek alapján nem lehet „Mari nénivel” szerződni és pl. egy jótékony engedményezést követően a Lómáj Kft-nek fizetni egy összegben mondjuk két millió forintot készpénzben. Az már szinte természetes, hogy a törvény rendelkezése szerint egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet a nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra. Vagyis ha a huncut adózói csak azért szalámiztak fel egy egyébként egységet képező megállapodást, hogy kikerüljék készpénzforgalomra vonatkozó tilalmat, akkor toll a fülükbe, mert ezeket a megállapodásokat az engedélyezett készpénz forgalom mértékének megállapításánál egy szerződésnek kell tekinteni. Így aztán megnézhetik magukat. Bár más szabályozásokhoz képest még úri gesztusnak is tekinthető, hogy a nem rendeltetésszerű joggyakorlás bizonyítása ezúttal az adóhatóság feladata a törvény szövege alapján. Az említett rendelkezések betartására vélhetően ösztönzően hatnak majd az Art mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezései. A 172.§. (1) bek c. pontja magánszemély adózót 200 ezer, más adózót 500 ezer forintig terjedő bírsággal fenyegeti már a pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség elmulasztása esetén is. E mellett az adóhatóság határozattal új határidő tűzése mellett teljesítésre szólítja fel az adózót. E határidő elmulasztása az első esetben kiszabott bírság kétszeresével szankcionálandó. További kedvcsinálóként az Art 172.§ (20f) bekezdése a másfél millió forintos készpénzforgalmi határ átlépése esetére mind a kifizetőt, mind a teljesítést elfogadót a 1,5 millió forint feletti rész 20% -nak megfelelő mulasztási bírsággal „jutalmazza”. Mindezekkel együtt önmagában rendben lévőnek látszik az egész történet. A kétkedés kis ördöge akkor kezdett igazán a lelkembe férkőzni, amikor olvasom, hogy a pénzügyi jogok biztosa szerint valódi versenyhelyzetben nem fordulhatna elő, hogy a pénzintézetek a társadalmi közteherviselésből eredő pluszköltségeiket ügyfeleikkel fizettetik meg és hála az égieknek Doubravszky György vizsgálatot indít a bankolási költségek ügyében. Önmagában ez is rendben van, mert lám a pénzügyi jogok biztosa biztos megvéd engem is meg a kisvállalkozásomat is a galád banki ármánytól, mármint, hogy velem fizettessék meg adóterheiket. Mindig is volt egy ilyen érzésem, mi több valami látszott is a bank költségeimen, de eddig abban a hiszemben voltam, hogy csak én választottam rossz bankot. De most kiderült, hogy minden bank rossz, mert ahelyett, hogy versenyeznének egymással, abban mesterkednek hogy a nyakamba varják adóterheiket. Ha meggondolom a bankok adóit az én adókötelezettségeimmel egyetemben ugyanazok találták ki, akiknek az a dolguk, hogy különböző eszközökkel valódi versenyhelyzetet teremtsenek a pénzintézetek között. Ha ennek hiánya miatt az állam által megadóztatott bankok rám, akit mint vállalkozást ugyanaz az állam terel a bankok karjaiba aki többlet adókat vet ki rájuk és nem biztosítja, hogy közöttük lévő verseny miatt eszükbe se juthasson továbbhárítani mindezt a nagy jót. Ha elkerülöm a pénzintézeteket az államnak fizetek jócskán mulasztási bírság formájában. Ha nem, a bank terheli rám az állam által rárótt többlet terheit, most éppen a tranzakciós adót. Már csak egyetlen dolog vigasztal, hogy elpanaszolhatom mindezt a pénzügyi jogok biztosának, aki a ww.penzbiztos.hu honlapon várja a banki tranzakciós illeték áthárításával kapcsolatos fogyasztói észrevételeket. Pompás!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.