Adóhírtár

Ha a foci EB-re nem is sikerült kijutnunk,  amennyiben extrémsportként áfa csalásból rendeznének Európa Bajnokságot a statisztikák szerint komoly eséllyel pályázhatnánk akár a legelőkelőbb helyezésre. Mert bár az általános forgalmi adóval kapcsolatos visszaélések az Európai Unió minden országában gyakoriak, de arányuk a nemzetgazdaságok méretéhez képest általában nem akkora, mint Magyarországon. 

Ezer és egy oka lehet annak, hogy mindez így alakult. Itt van például nemzetünk hányatott sorsa. A tatár - török dúlta történelmünk során, vagy akár a múlt század közepe táján divatba volt „padlás söprések” okán megtanultuk mentsük, ami menthető. Majd jött egy másik időszak, amikor arról próbáltak meggyőzni,  tiéd az ország,magadnak építed. Gyorsan tanultunk.  Miénk a gyár -  mondta a dolgozó nép és nemes egyszerűséggel elkezdte hazahordani, sajátosan értelmezve az állami tulajdont,mint a közösségi tulajdon legmagasabb rendű formáját.  Ilyen történelmi tapasztalatokkal felvértezve egyáltalán nem csoda, hogy évekig nem értettük, mi a túrónak kell bruttósítani a bérünket, ha aztán pont annyit el is vesznek belőle, mint amennyivel megemelték.

És valami úri huncutságnak tűnt az áfa is. De gyorsan tanultunk. Hogy mennyire?   Tavaly 356 milliárd forint áfa hiányt állapított meg az adóhatóság, emellett a pénzügyi nyomozók még 110 milliárd forintnyi adócsalást is felderítettek; mindez több mint a bevallott forgalmi adó 10 százaléka. Hogy összegszerűen mennyi az az elcsalt áfa, amit nem derítettek fel, a dolog természetéből eredően senki nem tudja.  Persze ez a „szép” teljesítmény nem írható kizárólag a sötét múlt számlájára. Vaskosan benne vannak ebben a jelen bajai is. A szabályozás mindig csak jelentős késésekkel követte az áfával visszaélők szárnyaló fantáziáját. A jogalkotók mentségére legyen mondva az áfa jellegénél fogva olyan adó, amelynél a visszaéléshez tényleges gazdasági tevékenység sem feltétlenül szükségeltetik, sok esetben elég a papír. Az  pedig, mint tudjuk, mindent elbír. Születtek is szépszámmal a fiktív számlákkal megalapozott áfa visszaigénylések. 

Az idő haladtával és a jogszabályi környezet változásával  mindig új  módszerek kerültek előtérbe. Az uniós csatlakozás után vált például gyakorivá, hogy a külföldről behozott termékeket a csalásra szerveződött cégek értékesítik a magyarországi kereskedőknek, de nem fizetik be a forgalmi adót a költségvetésbe. A szabályozás hiányosságai mellett a magas áfa kulcs is ösztönöz a csalásra. Jelenleg az áfa mértékét tekintve a 27% áfa kulcsunkkal vezetünk az unióban, de ezt megelőzően is benne voltunk az első háromban. Így aztán a gyakori ellenőrzések ellenére - tavaly például 45 ezer kifejezetten az általános forgalmi adóval kapcsolatos vizsgálat indult – erős a késztetés a visszaélésre.

Az már a sors igazságtalanságának tudható be, hogy akifejezetten csalásra szakosodott cégek egy része gyakran kámforrá válik, emiatt tavaly 17 ezer vizsgálat hiúsult meg. Ezektől a vállalkozásoktól az elcsalt pénz nem szerezhető vissza, ettől  végképp elesik a  költségvetés. Azok a vállalkozások pedig, akik nem tudnak vagy nem akarnak ilyen eszközökkel élni versenyhátrányba kerülhetnek. Szerencsésebb esetben az „ügylet eredménye”  megjelenik az érintett portékák árában, hogy a végső fogyasztó is jól járjon kissé. Persze az igazi nyertesek,  akik az elsíbolt áfá-t bezsebelik. Őket még az sem zavarja, hogy az amúgy is  feneketlen bendőjű költségvetés, többek között az így keletkezett hiányai pótlására új bevételi igényekkel jelenik meg, jönnek az új adók. Se baj, nekik van miből fizetni.