Adóhírtár

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire „harcias” a helyzet. Halottam ugyan emlegetni mindenféle fülke forradalmat, de valójában ezt csak amolyan szóvirágnak hittem, aminek az égvilágon semmi köze mondjuk az egykulcsos vagy a többi adóhoz.

Azonban most már számomra is nyilvánvaló, nem így állunk. Mindezt Matolcsy úrnak a Heti Válasz június 12-i számában „Két stratégia – stratégiai kettős” címen megjelent írásából tudom. Ahol a fő cím fölött a következő kérdés tette próbára nyugalmamat: „Mihez kell nekünk a gazdasági és pénzügyi erő?” Tisztesség ne essék, de jelen állapotunkban, már ami az országot illeti leginkább ahhoz, hogy ha már a saját lábunkon nem is tudunk mindig megállni, legalább a székről ne forduljunk le. Az, hogy most sincs még minden rendben, legfőképp azonban eddig nem volt, ha közvetve is, de kiderül az írásból. „Kitűztük a magyar stratégiai célt: a térség, sőt Európa egyik legversenyképesebb gazdaságával megoldani történelmi feladatainkat.”

Kicsit mérges is lettem magamra, amikor hirtelen az jutott eszembe vajon elmondta-e valaki német barátainknak, hogy ilyen erősen számítunk rájuk az ország dolgainak rendbetételében? Aztán persze még számomra is nyilvánvaló lett, hogy a szerző kicsiny országunkra gondolt, mint amely egyszer képes lesz Európa legeredményesebb gazdaságát létrehozni. A vágyakozást illetően feltétel nélkül osztom az optimizmust, ami a realitásokat illeti, főként az eddig alkalmazott módszereket tekintve, hát enyhe kifejezés, ha azt mondom, kétségeim vannak. Mindez azonban jelentőségét veszti az egyébként kívánatos cél elérésére, a cikkben, áttételesen vázolt stratégiák mellett.

A nemzetgazdaság minisztere szerint a go játék és Szun- ce a keleti, amíg a sakk, a nyugati gazdasági stratégiát jelképezi. Szun Ce Vu, „A hadviselés tudománya” című., a világ legrégebbi hadtudományi munkájának számító mű szerzője. Ennek megfelelően a nemzetgazdaság minisztere mindkét gazdasági stratégiát harcias, ha szimbolikusan is, de szinte háborús elemekkel ruházza fel. A keleti stratégiát többek között így jellemzi: „ az ellenfél megtévesztése, a peremek elfoglalása, az ellenséges koalíció megelőzése, a pszichológiai előny megszerzése, az ellenfél körbekerítése, a nyílt ütközet elkerülése”. A nyugati viszont inkább a következőkről ismerszik meg: „ minél gyorsabban túlerőre szert tenni, elfoglalni a közepet, jó pillanatban és közvetlen ütközetben döntő csapást mérni az ellenfél leggyengébb pontjára, egyeduralkodó szerepre szert tenni és ezt a feljövő újak megosztásával megőrizni.”

Hát, ha van ország, amely alkalmas bármelyik vázolt gazdasági stratégia megvalósítására, akkor azok….. valószínű nem mi vagyunk. Főként úgy nem, hogy a nemzetgazdaság minisztere szerint egyszerre kellene „sakkoznunk” és „go-t játszanunk”. Bár afelől nem hagy kétséget, melyiket tartja fontosabbnak. „Szun-ce tanítványai vagyunk: szorgalmasan tanulunk.” –írja. Mi meg jobb híján kénytelenek vagyunk ekkora szorgalom előtt fejet hajtva azt mondani, ha harc, hát legyen harc. S ha már Szun-ce, akkor hadd ajánljuk a „hadvezérek” figyelmében a bölcs kínai „A hadviselés tudománya” című munkájából A tervezés címet viselő első fejezet 26. pontját: „ Tehát az a tábornok, aki megnyer egy csatát, előtte sok számítást végez a templomában (főhadiszállásán). Az a tábornok pedig, aki elveszít egy csatát, csak kevés számítást végzett előtte. Így azután a sok számítás valóban győzelemhez vezet, és a kevés vereséghez; és mennyire inkább így van, ha egyáltalán semmi számítás sem történt! Ez az a pont, amire figyelve megjósolhatom, hogy ki fog győzni vagy veszíteni.” (Göncöl Kiadó, 1996 , fordította Édes Bálint) Ha mindezt sikerült megfontolni, akkor nincs más hátra, indulhat a „Pávatánc” hadművelet.