Adóhírtár

Még szinte ott rezgett a levegőben a Fidesz-frakció pénteki megrendelése, hogy tudniillik meg kell védeni az 55 év feletti, a 25 év alatti és a képzettséget nem igénylő munkakörben dolgozókat valamint a mikró vállalkozásokat. A hétfői frakció ülésen már a miniszterelnök arra utasította a nemzetgazdaság miniszterét, hogy még az nap délután kezdené meg az említett megrendelésben megfogalmazott, a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot módosító indítványok konkrétumainak kidolgozását.

S mi több, azok egy részét legkésőbb szerda délutánig, más részét pedig július 9-ig nyújtsa be a parlamentnek. Bármennyire is imponáló a miniszterelnöki határozottság, azért csak nem ártana az óvatosság. Ha valóban hétfő délutántól szerda délutánig kell kidolgozni akárcsak egy részét az említett feladatoknak, abból még egy jól működő minisztériumban is irdatlan nagy katyvasz tud lenni. De ha még sikerülne is keresztül vinni mindent ezen a bizonnyal olajozottan működő gépezeten, akkor sem ártana szem előtt tartani a népi bölcsességet, hamar munka ritkán jó.

A költségvetés meg szinte sosem. Azért sem érthető a lázas igyekezet oka mert, ha jól sejtem a bajok, melyek gyötrik a megrendelésben említett rétegeket nem a közelmúltban gyökereznek, leginkább az előző kormányzati ciklusok szerencsétlenkedték össze a sok kilátástalanságot. Így viszont, ha a 2010. évi költségvetés kapcsán nem is, de a 2011. évre rendeltetett megoldandó feladatok sorában helyet kellett volna kapniuk ezeknek az egyébként valóban fontos problémáknak. A jelenleg látható források most sem számosabbak, mint az előző év során voltak. Arra már gondolni sem akarok, hogy annak idején még nem szorultak védelemre , a jelenleg e kategóriába soroltak, mert akkor most kitől is kellene megvédeni őket.

De fátylat rá, bizonyos esetekben fontosabb maga a probléma, mint annak okozója. Annál is inkább mert például a mikró vállalkozások jelentős része valóban igen nagy bajban van. Nem ritka, hogy a korábban általuk fenntartott munkahelyek „bezárása” mellett elvesztik önfoglalkoztatási képességüket is. Az még a szerencsésebbik eset, ha oly módon fejezik be a vállalkozást, hogy a kedvezőbb időkre megmarad egy esetleges újra kezdés lehetősége. De sajnos sokan, olyan mértékű adósságot halmoztak fel, hogy annak rendezését követően ennek már nincs realitása.

A még talpon maradók részére természetesen fontos segítség lenne a teher csökkentés és az adózás „végtelen” leegyszerűsítése. De ha nem élénkül valamelyest a gazdaság, nem lesz megrendelésük a tervezett nagy jótéteményekkel együtt is egy részük kitartása fájóan véges lesz. Nélkülük pedig ismét csak lényegesen kevesebb 55 év felettit, 25 év alattit lehet majd foglalkoztatni akár képzetséget nem igénylő munkakörben is.