Zajlik a magyar adórendszer radikális átalakítása, amelynek során jövőre lényegesen egyszerűsödik az adóbevallás rendszere - tudhattuk meg Selmeczi Gabriellától. A gyengébb idegzetű adózókon már e hír hallatán is a zavarodottság lett úrrá. De a Fidesz szóvivője ezúttal is tudta még fokozni a helyzetet, amikor nemes egyszerűséggel kijelentette: az új, arányos adórendszer a munkát és a teljesítményt értékeli. Míg korábban az adók jó része a munkából élőket terhelte - folytatta -, most a közteherviselésben jelentős szerepet kell vállalniuk a bankoknak, a monopol helyzetben lévő közszolgáltatóknak és a fogyasztás adóztatásával azoknak is, akik "a jövedelmüket sikerrel titkolták el".
Na, állj! Ez már az mennyiség, ami át tud csapni minőségbe, hogy milyenbe azt most ne firtassuk, inkább nézzük picit közelebbről a szóvivői kijelentéseket. Az, hogy zajlás van a magyar adórendszerben, nem vitatható csak úgy sorjáznak a különböző adók és illetékek. Talán az ennek következtében keletkezett felfordulás miatt nem látszik még kristály tisztán, hogy az adók ezen irdatlan jövés – menésétől hogyan fog lényegesen egyszerűsödni az adóbevallás rendszere. A szóvivő hölggyel szembeni kötelező udvariasság okán tudjuk ezt most be, saját szűklátókörűségünknek, majd az idő kiforogja és esztendő múltával már valamennyien megláthatjuk és megtapasztalhatjuk. Az viszont már a jelen gyakorlata, miként értékeli az új, arányos adórendszer a munkát és a teljesítményt.
Például úgy is, hogy az adójóváírás kivezetésével az alacsonyabb jövedelemkategóriákba tartozóknál a munkateljesítményüktől teljesen függetlenül egyik hónapról a másikra csökkent a jövedelem. Amíg a 16%-os szja bevezetésével, a magasabb jövedelműeknél szintén a munkateljesítménytől teljesen függetlenül egyik hónapról a másikra viszont nőtt a jövedelem. Hát, ha van a világon hatékony ösztönzés, akkor ez biztosan az. Igaz, viszont azt mondhatnók, hogy barátom, dolgozz többet, jobban így majd a magasabb keresetedből az adófizetés után is több pénzed marad.
Bár bizonyos körökben ehhez hasonló a kijelentésekhez gyors lábak és nagy bátorság szükségeltetik. Ha mindezekkel rendelkeznénk is, talán akkor sem lenne ildomos ilyen javaslattal általános megoldásként előhozakodni, amikor az első negyedéves GDP 1,5 százalékos, a csütörtök reggel nyilvánosságra került áprilisi ipari termelési adat pedig három százalékos visszaesést mutat. Sajnos az a szóvivői hivatkozás is kevéssé jelent gyógyírt a kialakult helyzetre, miszerint most a közteherviselésben jelentős szerepet kell vállalniuk a bankoknak, a monopol helyzetben lévő közszolgáltatóknak és a fogyasztás adóztatásával azoknak is, akik "a jövedelmüket sikerrel titkolták el".
Hogy miért? Nap mint nap olvashatjuk a közteherviselésben kényszerűn belerángatottak nyilatkozatait, hogy vérző szívvel bár, de a hátukra rakott púp egészét vagy egy részét kénytelenek a szolgáltatásaikat igénybevevőkkel megosztani. Ezért aztán, amit ők közteherként megfizetnek, azt részben vagy egészben mi finanszírozzuk az adózott jövedelmünkből. És félre értés ne essék, nem csak azok, akik a jövedelmüket sikerrel titkolták el, hanem mindenki. Akkor most mire is ösztönöz ez az adórendszer?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.