Elektronikus úton kibocsátott számlának minősül, ha a számla adatok – vagy digitális tömörítés felhasználásával – adatállományok a vevő részére elektronikus úton, telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, kerülnek továbbításra elektronikus adatfeldolgozás céljára. Az e-számlának két fajtája van: az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel ellátott számla, illetve az elektronikus adat csererendszerben (EDI) elektronikus adatként létrehozott és továbbított számla.
A közelmúltban volt nyolc éve, hogy idehaza is lehetőség nyílt az ilyen módon történő számlázásra. Azonban azt nem állíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban tömegével ragadta volna magával e lehetőség a vállalkozásokat. Részben a technikai feltételek bonyolultsága, ebből eredően azok biztosításának költsége gátolta a számlázás e módjának elterjedését, de nem segítették a jogszabályi feltételek sem. Nevezetesen az, hogy az e-számlázás alkalmazásáról az érintett feleknek előzetesen meg kell állapodniuk, sőt az EDI rendszer alkalmazása esetén ezt a megállapodást írásba is kell foglalni.
Ezen a helyzeten szeretne változtatni a sokat sejtető Következő Lépés nevet viselő Széll Kálmán Terv 2.0. Egyrészt arra építve, hogy a 2010/45/EU irányelv (2010. július 13.) kötelező átvétele 2013. január 1-jétől jelentős egyszerűsítést, technológiai könnyítést jelent majd. Másrészt a dokumentum szerint az NGM vizsgálja a jogszabályi környezet módosításának lehetőségét annak kiderítése érdekében milyen kedvezményekkel (pénzforgalmi szemléletű áfa rendszer választása, kedvezőbb kiutalási határidők stb.) tudná ösztönözni vagy akár kötelezővé is tenni az e-számlázás alkalmazását. Mindezt természetesen azzal a nem titkolt elvárással történik, hogy a rendszer bevezetése segítse elő az adózók gazdasági tevékenységének átláthatóbbá tételét, ezáltal javítsa az adóellenőrzések hatékonyságát. És mégis, bármilyen furcsa kevésbé van az a rossz érzése az embernek, mint amikor egy megint újabb adót vagy hivatalt varrnak a nyakába. Talán mert itt legalább az elvek szintjén a másik oldal érdekeltsége is megjelenik. Hogy aztán a gyakorlat mi lesz?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.