Adóhírtár

Nem mondom, van macera ezzel az EU-val. Nem elég, hogy minden féle ügyekben kötelezettségszegési eljárások indulnak ellenünk, még a költségvetési hiányunkat sem alakíthatjuk kedvünk szerint. Amikor pedig adóhatóságunk tíz körmével próbálja összekaparni a büdzsé számára az adóbevételeket, beleütközik az unió reguláiba. Hogy lesz így tele a kassza és három százalék alatt a hiány?

Bár mekkora is a szükség, az adózással kapcsolatos előírások esetében sem elegendő azokat pusztán az unió szabályaihoz igazítani, értelmezésük és a gyakorlati alkalmazásuk sem lehet ellentétben a közösség normáival. Ez is hozzá tartozik a játékszabályokhoz. Egyrészt, mert vállaltuk a tagsággal járó kötelezettségeket, másrészt saját jól felfogott érdekünkben. E nélkül ugyanis jogbizonytalanság van, ez pedig meglehet, sok ügyben segíti az adóhatóságot a költségvetési bevételek „megtermelésben”, azonban lényegesen több kárt okozhat azzal, ha elriasztja a magyarországi tevékenységtől az egyébként többnyire tisztességes vállalkozásokat is.

Ezért tartjuk annak ellenére is fontosnak az Európai Bíróság június 21-i ítéletét, hogy már időközben hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján folytatott eljárásokkal kapcsolatos. Még tavaly tavasszal két Megyei Bíróság az előtte folyó eljárásokat felfüggesztve fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Európai Bírósághoz. A magyar Bíróságok aggálya lényegében mindkét ügyben abban állt, összeegyeztethető-e az uniós szabályokkal az adólevonási jog gyakorlásának megtagadása, ha az pusztán a számlakibocsátó oldalán felmerült hiányosságokon alapul. Az egyik ügyben a hatóság azt is kifogásolta, hogy az adózó nem győződött meg kereskedelmi partnere megbízhatóságáról, és nem ellenőrizte, hogy az eleget tett-e az áfával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeinek.

A másikban a magyar adóhatóság az adózó közreműködői által elkövetett szabálytalanságok miatt tagadta meg az alvállalkozói számlák adótartalmának  levonását. Az adóhatósági álláspont egyszerű volt, mint a facsipesz, a korábbi áfa törvény 44.§ (5) bekezdésén alapult, az abban foglalt alábbi előírást alkalmazta igényei szerint: „A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el”. Ha meg nem, akkor de! És már is meg van a megoldás! Vagyis, ha a hazai hatóság szerint nem kellő körültekintéssel járt el az adózó, nem élhet levonási jogával.

De milyen esetekben és meddig terjedhet a kellő körültekintéssel való eljárás kötelezettsége? Megkövetelhető-e az üzleti partner könyvelésnek, alvállalkozói és egyéb szerződéseinek ellenőrzése? Az Európai Bíróság álláspontja szerint általánosságban erre az adóalanyok nem kötelezhetők, csak amennyiben szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn. Ezt pedig nem elegendő csak úgy kinyilatkoztatni. Szükséges, hogy az adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítsa, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel a számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt. Valóban nem olyan egyszerű,mint az a bizonyos facsipesz, de a jogalkalmazás során ennyi körültekintés feltétlenül elvárható egy jogosítványokkal bőséggel felruházott hatóságtól.