Ritkán fordul elő velem, de a nemzeti konzultáció kérdőívét olvasva, már egynémely kérdés megfogalmazásának módján is elgondolkodtam. Nagy eredményre persze nem jutottam, úgy hogy ezért valószínű kár volt azt a közel egy milliárdot megspendírozni, de ha már így történt csak hozzáteszem a magam tégláját a köz épüléséhez. Úgy tűnik egyes kérdések a következő felépítést követik.
A „Vannak, akik” bevezetés után néhány szóval felvázolják a szép jövőt, majd a „Mások” megjelöléssel pedig ennek a tagadását. A nemzeti konzultálónak pedig a szép jövő és annak a tagadása között kellene választani, legfeljebb csak úgy menekülhet, ha a nem tudom megítélni kibúvót használja. A kérdések ezzel egyfajta szemben állást sugallnak. Talán nemzetibb lehetett volna a konzultáció, ha a „mi ezt gondoljuk és Ön?” típusú kérdéseket alkalmazták volna. A „Vannak, akik” kontra „Mások” verzióra sikeredett az alábbi konzultációs kérdés is.
„Vannak, akik szerint a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken szabad vállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményt kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést. Ön mit gondol? „ A felvetés lényeg már egyszer, talán a hetedik kérdésnél szóba került, röviden úgy foglalható össze, ösztönöz-e új munkahelyek teremtésére az adókedvezmény.
A probléma megfogalmazással nagyjából az a baj, ami gyerek kedvezmény kapcsán már megfigyelhető volt. Jelesül az, hogy adóalap kedvezményt illetve adókedvezményt az tud igénybe venni, akinek van adóalapja, illetve adófizetési kötelezettsége. Bármelyikre is csak annak a vállalkozásoknak lesz esélye amelynek árbevétele van. Na mármost, akit önhibáján kívül elkerült ez a szerencse teljesen érthető módon nem igen reagál ilyen mézesmadzagokra. Ezért annak az elsődleges feltétele, hogy minél több vállalkozás, a lehető legtöbb munkahelyet hozza létre egy jól működő gazdaság. Amíg ilyen nincs és kellő számú vállalkozás nem lesz érzékeny az ilyen csábításokra, addig nagy számú munkahely létrejöttét várni adókedvezményektől akkor is hiú ábránd, ha, mint várható sokan fogják támogatni ezt a megoldást.
Arról talán már kár is beszélni, hogy minden bizonnyal vonzóbb lenne az ajánlat, ha nem adóból, hanem a béreket terhelő közterhekből ígérne kedvezményt. Tovább növelhetné megvalósulás eredményességét, ha ezek a kedvezmények nagyobb mértékben a termelő vállalkozásokat illetnék. De az igazi baj az, hogy akár adó, akár járulék kedvezményről legyen is szó, eredményt még jó gazdasági környezet esetén is csak akkor hozna, ha a mértéke átlépné vállalkozások ingerküszöbét. Ehhez meg annyi költségvetési bevételről kellene lemondani, hogy a hiány láttán még az egyébként ez ügyben edzett nemzetgazdasági miniszter is valódi könnyeket sírna. Így aztán egyfajta kényszer szülte pótcselekvésként a vállalkozói költségek csökkentésére maradnak a különböző ismérvek (terület, életkor) alapján csökkentett minimálbérek. Ami persze még mindig jobb, mint a teljes munkanélküliség, de nem is az a fenékig tejföl.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.