Ha hiszik, ha nem egy banki széf sem nyújt mindenkivel szemben védelmet. Ezúttal nem a rafinált betörőktől, vagy a minden hájjal megkent kasszafúróktól kellene a pénzintézeti széfekben elhelyezett értékeinket féltenünk, hanem az adóhatóságtól. Persze csak akkor, ha adótartozásunk van és végrehajtási eljárás indult ellenünk. Ez történt azzal a felebarátunkkal is, akivel szemben a NAV Komárom-Esztergom Megyei Adóigazgatósága különösen nagy összegű adóhiányt állapított meg és az adóbírsággal valamint a késedelmi pótlékkal együttesen több mint 170 millió forint megfizetésére kötelezte.
Mivel az érintett nem fizetett annak rendje és módja szerint megindult ellene a végrehajtás. Az adóvégrehajtók az ilyenkor szokásos módon felkutatták az adózó ingó, és ingatlan vagyonát, továbbá megkeresték a pénzintézeteket és pénzügyi vállalkozásokat mondanák meg, van-e az adósnak náluk valamilyen megtakarítása. Lévén a törvény ilyen esetekben adatszolgáltatásra kötelezi e szervezeteket az egyik bank közölte, hogy az érintett egy széfet bérel náluk. Több se kellett a derék adóvégrehajtóknak, mivel a banki közlés alapján valószínűsíthető volt, hogy a széfben lévő értékek az adós tulajdonában vannak, a széf lepecsételésével lefoglalták annak tartalmát, majd értesítették a széfszolgáltatót és az adóst a felnyitásának időpontjáról. Amikor eljött a nagy nap és az érintettek jelenlétében feltárult a széf ajtaja fölöttébb kellemes meglepetés érte a végrehajtókat, ugyanis 139 millió forintnak megfelelő értékű pénzt találtak, ennek egy részét valutában.
Az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adóvégrehajtást eltérő rendelkezések hiányában a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni. Az 1994. évi LIII. tv.103/C §-a alapján pedig a széfben lefoglalt ingóságokat a végrehajtónak az értékesítésig a széfbe vissza kell helyeznie és abban kell tárolnia, kivéve a széfben levő nemesfémet, készpénzt és értékpapírt. Így aztán az adóhatóság munkatársa a pénzt magához vette, gondoskodott a valuta forintra történő átváltásáról és az egészet immár kemény magyar forintokban befizette a végrehajtói letéti számlára. A széffoglalással szemben mind az adós, mind az adós közeli hozzátartozója végrehajtási kifogást nyújtott be, arra hivatkozva, hogy a széfben levő pénz nem az adós tulajdonát képezi. Ez szép kísérlet volt az 1994. évi LIII. tv 86. § (1) bekezdésében foglaltak megtámadásra. Ugyanis az említett jogszabály hely szerint lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van.
Mivel a széf bérlője az adós volt, ez valószínűsítette, hogy a benne lévő ingóságok az ő tulajdonában vannak. A kifogás megalapozáshoz be kellett volna bizonyítani ennek az ellenkezőjét. A hírek szerint ezt nem sikerült. A házastársak között pedig ilyen bizonyítási kísérlet még nehezebb, csak akkor vezethet eredményre, ha kétséget kizáróan igazolható, hogy a foglalás alá vont vagyontárgy nem a házastársi vagyonközösséghez, hanem az adós házastársának különvagyonához tartozik. A házassági életközösség tartama alatt ugyanis a házastársak bármelyikének a vagyontárgyát a másik házastárs ellen külön vezetett végrehajtás során is le lehet foglalni. Szörnyen bonyolult az élet, nem elég hogy ebből a szempontból is alaposan meg kell fontolni kivel házasodunk össze, még arra is figyelni kell kinek a széfjében tartjuk értékeinket. Lehet hogy egyszerűbb, ha kerüljük az adótatozásokat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adotartozas.hu 2014.01.15. 13:23:07