Adóhírtár

Az elképzelt közteher csökkentéstől több munkahely nem lesz ugyan, de legalább ezzel az előnnyel indulhatnak a meglévő munkalehetőségekért versenybe az érintettek. Már amennyiben viszonylagos olcsóságuk képes életkorukból vagy képzetlenségükből eredő hátrányukat kompenzálni. Talán kedvezőbben érintheti a 25 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégeket az általuk választható kisvállalati adó, melynek a mértéke 16%, az alapja pedig a kisvállalat nyereségének és az általa foglalkoztatottak bérköltségének összege lesz. Így az adó kiváltja a vállalkozás profitját terhelő adókat és a bérek után fizetendő közterheket. Különösen azon vállalkozások számára jelenthet előnyt ahol a költségeken belül viszonylag magas a bérköltség aránya.

A miniszterelnök szerint megütik a főnyereményt a 6 millió forint alatti árbevételű mikro vállalkozások is. Számukra az adófizetés rendkívül egyszerű, választható formáját kínálják majd, aki él ezzel a lehetőséggel, annak egyetlen adót kell fizetnie, főállású kisadózó esetében havi 50 ezer forintot, mellékállásban 25 ezer forintot. Azoknak a vállalkozásoknak akik ezt a megoldást választják nem kell majd a társasági adót, a személyi jövedelemadót, járulékokat és szociális hozzájárulási adót fizetniük. Az elképzelések mindenképpen értékelhetők úgy, hogy a kormányzat valós problémákra próbál, a részletek ismerete nélkül is legalább részben alkalmasnak tekinthető eszközökkel megoldást találni, bár sokat ront a tervezett kedvezmények hatékonyságán a stagnáló gazdasági környezet.

További gyakorlati gondokat vet fel és akár az egész akció sikerét is megkérdőjelezheti a finanszírozás kérdése. Mármint, hogy miből kívánják finanszírozni az elképzelt kedvezményeket? Mert a jövő évi költségvetésnek a fenti elképzelések előtti állapotáról azt lehetett tudni, hogy a bevételek legalább 30%-a nem megalapozott, a tartalék pedig nincs arányban kockázatokkal. Ha ehhez képest az elképzelt kedvezmények 300 milliárdra becsült bevételt csökkentő hatásával is számolni kell, talán nem túlzás azt mondani lehetnek kételyeink. Tovább rontja a bevételi oldalon kihívásokkal küszködő költségvetés kilátásait, hogy a Bankszövetséggel folytatott egyeztetések eredményeképpen az eredeti, 280 milliárd forintos tervekhez képest 140 milliárd forint tranzakciós illeték-bevételre számíthatunk 2013-ban.

Ez bizony elég sanyarú helyzet. Az egyetlen vigasz, hogy nemzetgazdaságunk miniszterénél már kész is a megoldás. E szerint az elképzelt program egyik lába, hogy kiterjesztik az MNB pénzügyi műveleteire a tranzakciós illetéket; ez 100 milliárd forint többlet bevételt jelent. Ugyanennyit hoz az Államkincstár keretében végrehajtott pénzügyi műveletek bevonása a tranzakciós illeték hatálya alá. További 100 milliárd forintot pedig egyszerűen „kölcsön venne” a jelenleg összesen 320 milliárd forintos költségvetési tartalékból. Ugye milyen egyszerű! Legalábbis így „papíron”. Mert egyébként az MNB és az Államkincstár megadóztatása azért „nyuszi a kalapból” mert mindkettő tulajdonosa az állam. Ezért ugyan adózni, adózhatnak, de ha ennek folytán veszteségük keletkezik azt a következő évben az állami költségvetésből kell rendezni. Ahhoz, hogy ne keletkezzen veszteség tovább kellene passzolják az adóterheket. Ez pedig szintén nem múlik el nyomtalanul. A tartalékból vett kölcsön, meg már csak azért is gyenge megoldás, mert a Költségvetési Tanács a tartalék eredeti mértékét is elégtelennek minősítette várható kockázatokkal szemben.

Arról nem is beszélve, hogy a kölcsön „visszapótlása” a nemzetgazdaság miniszterének elképzelése szerint akként történne, hogy az IMF tárgyalások révén várhatóan már idén csökkennek a magyar állampapír-hozamok. Ennek köszönhetően "reálisan" legalább 150 milliárd forintnyi hozamcsökkenésből adódó kamatkiadási megtakarítása lesz Magyarországnak 2013-ban. És ha nem?! Mindenesetre az nehezen mondható, hogy finanszírozás szempontjából sziklaszilárd lábakon állnak a beharangozott kedvezmények. Ha netán dőlni látszik a költségvetés nemigen lesz más megoldás, mint megrövidíteni azokat, vagy újabb adókat kivetni. Aztán majd jól elvitatkozgathatunk mi volt a több, a kár vagy a haszon.